Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-100

100. országos Ülés inárezins 2. 1876. 179 forgató jogait ruházza át a forgatmányosra ; míg ellenkezőleg, ha a váltó meg nem óvatoltatott: akkor a lejárat utáni forgatmányból önálló váltókötelezettség származik. En, t. ház, ezen megkülönböztetést a váltó és a forgatmány lényegével összeegyeztetni egyáíalán nem vagyok képes. A váltó nézetem szerint forgalomra szánt hitelpapírt képez a lejárat határnapjáig. Ennek az a rendeltetése, hogy a lejárat határnapjáig, ha kell, befutva több világrészt, kerüljön oda vissza, a hol a fizetés ki van kötve. A lejárat utáni napon azonban a váltó elveszti a a eirculatióra szánt jellegét, nem az a rendeltetése, hogy újra fusson; hanem az. hogy beváltassék: és ha be nem váltatott: menjen a törvényszékhez. A lejárat után fixiroztatik a tényállás, megállapittatnak a viszonyok. Ha az óvás felvétetett: kötelező marad a váltó a forgatókra nézve is ; ha pedig az óvás fel nem vétetett: ezek kiesnek a kötelezettségből, de a circulatió mindenesetre ezzel befejeztetik. A kereskedők műnyelven az ilyen váltót „todtes Papier'

;nek nevezik. De a forgatmány lényegével szintén ellenkezik ezen szakasz intézkedése. Mi a forgatmány lényege? A forgatmány lényege abban áll, hogy az, a ki a váltót forgatmány utján átruházza : váltókötelezettséget vállal arra nézve, hogy a váltó a lejárat után beváltatik. Ámde az, a ki a váltót a lejárat után forgatmányozza: nem vállal kötelezettséget arra nézve, hogy a váltó lejáratkor beváltatik és ennélfogva azon törvényhozások, melyek a lejárat után forgatmányozott váltónak váltói minőségét fentartani kívánják: azon leleményességhez folyamodtak, hogy azt mondják, hogy ezáltal uj váltójogi viszony keletkezik; a forgatmány által a lejárt váltó ujabban világra bocsáttatik, a látra szóló váltó jellegével bir. Ez ismét ellenkezik a váltó jogi természetével: mert ezáltal egy váltóból két váltó teremtetik mesterkélt különböztetés által. Az elfogadóra nézve le fog járni azon napon, mely a váltón foglaltatik; holott a lejárat utáni forgatóra nézve egy más határnapon kell hogy lejárjon. Ez magában mutatja, hogy ezen két kérdést összeegyeztetni nem lehet. A lipcsei confercntia volt az, t. ház, a hol e kérdés először behatóan tárgyaltatott és itt a váltótörvény szakértő előadója következőket mondotta a lejárat utáni forgatmányra nézve: „In der Leipziger Oonferenz wurde vom Eeferenten der in dem preussischen Entwurfe eingenommene Standpunkt vertreten," t i. az a Standpunkt, hogy a lejárat utáni forgatmány semmiesetre se birjon váltójogi hatálylyal, „weil dasPapier mit dem Eintritte des Verfalltages seine Bedeutung als Wechsel, bis auf die etwaige Eegressnahme gegen diejenigen, durch derén Hánde es bis dahin gelaufen sei: verliere, und durch die Begebung nach dem Verfalle Gegenstancl eines neuen Geseháftes, mit einer neuen Eeihe von Wechselverbundenen werde ; dadurch aber für das Weehselgeschaft um so grössere Sehwierigkeiten entstánden. als nicht allé bei dem Nach-Indossamente in Frage kommende Umstánde, durch den Wechsel selbst dargethan wérden könnten." Teljesen igazsága volt nézetem szerint az előadónak ; mert hiszen a javasolt §. szerint a lényeges különbség abban áll: vajon a váltó kellő időben megóvatoltatott-e vagy nem? ez pedig a váltóból nem tűnik ki és ez — mint alább vissza fogok térni, — a legnagyobb visszaélésekre szolgáltat alkalmat. Egyik fő elve a váltójognak az: quod non in cambio, non in mundo. Ott azon tény körülményeknek kell első sorban határozóknak lenniök a kötelezettség mérvére nézve, melyek magából a váltóból kitűnnek és ennél fogva ón teljesen tarthatatlannak tartom azon álláspontot, mely szerint egészen azonos körülmények közt. ugy az utóforgató személyére, mint jogképességére nézve a forgatmányból származó jog abból következzék: vajon a váltó megóvatoltatott-e vagy nem. Tehát oly körülményekből, melyek magából a váltóból ki nem tűnnek. De ellenkezik a váltójog fogalmával ezen intézkedés még azért is : mert hiszen magának a váltó viszkereseti jognak fentartására az óvás nem is mindenesetre szükséges. Egyik, majd később tárgyalandó és bizonyára elfogadandó szakasz szerint, ha az illető előző, váltókötelezett, forgató az óvást elengedte: akkor az óvás felvétele nem szükséges és mégis ő váltójogilag kötelezettségben van ; tehát alkalmazva ezt a 14. §-ra, hézag van itt mindenesetre : mert e 14. §. szerint nem is arra van súly fektetve, vajon van-e viszkereseseti jog eshetőleg óvás nélkül ; hanem tisztán azon váltói tényre: vajon a váltó megóvatoltatott-e vagy nem. Tisztelt ház! Véleményem szerint azonban ezen leleményes megkülönböztetésre semmi szükség nincs, a forgalom igényei ezt nem követelik s hogy ezt indokolhassam: bátor vagyok a t. ház figyelmébe felhozni azon intézkedést, mely a 14. §-t kiegészítő 15. §-ban meg van állapitva. Ott is az van mondva, hogy ha valaki lejárat után egy nem óvatolt váltót tovább forgatott, tehát váltójogi kötelezettség, ezen váltó az első forgatmány keltétől számítandó két év alatt bármikor bemutatható és ha bemutattatik és 'az elfogadó által ki nem fizettetik: azonnal óvás vétethetik fel. Ennélfogva így áll a dolog: Ha a váltóbirtokos a lejárat után forgatja a váltót. ínég meg sem melegedett kezében és már megy és praesentálja az elfogadónak és ha ez nem honorálja, ki nem fizeti: azonnal a viszkeresetet megindítja. 23*