Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-100
174 100. országos ülés márczius 2. 1876. Ezeket kívántam csak a t. képviselő ur által előadottakra megjegyezni. (Helyeslés). Simonyi Ernő: Csak egy pár igen rövid megjegyzést akarok tenni a minister ur által előadottakra. A minister ur először kétségbe vonja, hogy a váltó-forgalom Magyarországon oly nagy legyen, mint azt Helfy t barátom előadta. Én azt hiszem, habár nem birok adatokkal, de azon szám, melyet Helfy képviselő ur előadott: egyátalán nem nagy. nem túlzott. A váltó-blanquettek száma hivatalos adatok szerint soroltattak fel; ezekre nézve tehát talán elfogadhatjuk azon számot, mint egészen biztosat. A nagykereskedők által kiállított váltókat illetőleg, hogy azok többet tesznek ki, azt mutatja egy más statistikai adat: hogy tudniillik évenként 4—500 millió értékű árut hozunk be külföldről. Ezek mind a kereskedés természetéhez képest váltókra jönnek be és fizettetnek ki. Ha tehát maga a kereskedelmi forgalom 4—500 millió közt van: természetesen a váltóforgalomnak is körülbelül annyira kell mennie. Ezek a kereskedelmi váltók és ezen számítás szerint még túlmennének azon összegen, melyet Helfy t. barátom felhozott. A mi a földbirtokosnak hitelrontását illeti, az által hogy váltóképesek nem volnának, a mit a minister ur beszédje végén előadott: elismerem, hogy a földbirtokosnak, a ki termését nem akarja akármi módon elárusítani és a józan gazdálkodás elvei szerint indulva, bevárja a kellő időt, midőn jobb körülmények között eladhatja; megengedem, hogy arra nézve a váltó is jótétemény lehet, mert pénzt kapván , gabonáját bizonyos ideig megtarthatja. De én részemről a Helfy t. barátom által indítványozott módosítás alatt, hogy tudniillik a váltóképesség csak kereskedőkre szoríttassák: csak azt értem, hogy az csak kereskedelmi transactiókra szoríttassák. így a földbirtokos is adhat ki váltót, amelynek alapja kereskedelmi transactió. Nekem egyátalán nincs kifogásom az ellen, hogy bárkinek váltója elfogadható legyen , amelynek azután, ha végrehajtásra kerül: ingó vagyon lesz a substratuma, például gabona, vagy más ingóság. Azonban kifogásom van az ellen, hogy a földbirtok, az ingatlan legyen a váltóvégrehajtás subtratuma ós ez az, a mi nézetem szerint Magyarországban, különösen pedig a kisbirtokosokat rendkívül megrontotta és megrontja. Annyi bizonyos, hogy az uzsorát kikerülni épen a váltó teszi legnehezebbé; mert ott az uzsorát bebizonyítani, teljesen lehetetlen. Kötelezvényeknél korlátozni lehet az uzsorát, bár a kijátszásra mindig van alkalom ; hanem bizonyos határ mégis van megszabva; azonban a váltónál, mely minden 3 hónapban lejár s ismét megújítandó : nincs határa az uzsorának és nincs mód annak bebizonyítására vagy megakadályozására. Ezen szempontból kiindulva én részemről tökéletesen helyeslem azon nézetet, melyet Helfy t barátom előadott és hogy ha valaki ez irányban _ módosítást ad elő az illető szakasznál: ón részemről legalább mindenesetre pártolni fogom. Irányi Dániel: T. ház! Igen sajnálom, hogy az előttem felszólalt t. elvbarátom, valamint Helfy barátommal sem lehetek egy véleményben. Helfy Ignácz t. képviselőtársam meg akarja szorítni a szenvedő váltóképessóget, különösen pedig csak az ipar és kereskedéssel foglalkozó egyéneknek akarja azt tulajdonítani, azt hivén, hogy ez által meg fogja menteni az uzsorától mindazon osztályait a társadalomnak, a melyek ipar és kereskedéssel nem foglalkoznak. Az én véleményem szerint t. barátom nagyon csalódik; sőt inkább én azt hiszem, hogy az uzsorának még nagyobb tért fog nyitni, miután azok, kik pénzdolgában megszorulnak: mindenesetre rá fognak állni bármily feltételekre, csakhogy pénzt kaphassanak, nem váltóra ugyan, hanem — hacsak nem akarja eltörölni egyszersmind az uzsoratörvényt — oly kötelezvényre, melyben 100—200°| o lesz kikötve, a melyet a törvényszéknek meg kell ítélnie és ez által azt hiszem, nem segített t. barátom a szegény földmivelőn, ügyvéden, képviselőn, a kiket ő kivétetni akar. Simonyi Ernő t. barátom meg akarja engedni a földmiveseknek is, feltéve, hogy a váltó üzleten alapult. De hát akkor be kell bizonyítani, hogy a váltó üzleten alapult; már akkor ez egyátalán fogva nem tartozik a váltóeljárás alá és oly nehézkes eljárás, melyet a váltó-törvény nem fogadhat el. A nőknek a váltóképesség alóli kivétele szintén károsan hatna mindazon nőkre, kik iparral és kereskedéssel foglalkoznak; már pedig a kor haladása azt kívánja, hogy az asszonyok minél inkább önállóságra vergődjenek, következőleg önállóan folytassanak ipart és kereskedést. Ha már ezek meg lennének fosztva a váltó-hiteltől: rajok igen természetesen a hitel sokkal drágább lenne, mint a férfiaknál. T. barátom azt állítván, hogy Olaszországban a kereskedés virágzott, még mielőtt váltó használatban volt, majdnem azon következésre jutott, hogy töröljük el a váltókat még a kereskedőkre nézve is, minthogy a kereskedés váltó előtt is létezett. Minthogy azonban a váltó kétségkívül — mint beszéde elején megjegyezte, — oly eszköz, mely a hitelt elősegíti: azt gondolom, bogy ez eszköznek nem megszorítása, hanem kiterjesztése kívánatos és az uzsorát nem ezen váltóképessógnek megszorítása fogja megszüntetni; hanem el fogja törölni először is a jólétnek emelkedése.
