Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-98

98. országos tilés február 24. 1876. 155 használni nem akarok. Ez kérem csakugyan olyanforma dolog, mintha valakire politikai hitet, vagy vallást akarnának erőszakolni. r En nem azért szólaltam fel, mintha indítványt akarnék tenni azon tekintetben, hogy a himlőoltás töröltessék el; ennyire nem kívánok menni; nem is tartom magamat, — mint mondám, — e kérdésben szakértőnek; hanem felszólalásom czélja egyedül csak az, hogy Hammersberg képviselőtársam elleninditványát a szöveg ellenében pártoljam. En t. ház, nem ismerem el az államnak azon jogát, hogy ott, a hol ellenkező orvosi rendszerek, ellenkező orvosi elméletek tűnnek fel: hogy az állam meggyőződésem ellenére azok közül egyet rám octroyáljon. Ne tessék az államnak e kérdésbe beavatkozni, de azt mindenkinek meggyőződésére hagyni. Figyelmet érdemel t. ház, különösen azon körülmény, hogy midőn az orvosi rendszerek egyike, nevezetesen a hydropathia feltétlenül kárhoztatja a himlőoltást; midőn a homeopathák csaknem egészen elvetik, vagy tán egészen is, — nem tudom, nem vagyok szakértő benne, — figyelmet erdemei, hogy az alopathák közt is két párt van, köztük is vannak olyanok, a kik nem kívánják elismerni ezen intézmény hasznosságát, •— nem akarok hosszasan beszélni e tárgyról, reménylem, hogy e házban többen lesznek olyanok, kik e tárgyról többet gondolkodtak ós tapasztaltak, mint ón és jobban értenek hozzá, — felszólalásom czélja egyedül csak az: bizzuk inkább a szülők saját belátására és meggyőződésére, kívánnak-e élni a himlőoltással gyermekeikre nézve, vagy nem. Bizzuk a gyámokra, hagyjuk ez intézményt ezen permissiv alakjában, a melyben most van ós ne szabjuk meg ennek kényszerítő voltát. Én pártolom Hammersberg t. képviselőtársam elleninditványát. (Helyeslések.) Knöpfler Vilmos: T. ház! Ezen kérdés mint sok más tudományos kérdés néhány évvel ezelőtt vita tárgyát képezte; de sem a tudomány, sem a gyakorlat eddigelé az utolsó szót még ki nem mondotta. Nemcsak, sőt ezen kérdést, miután voltak fegyvervivői Magyarországon is, különösen igen ismeretes tudományos és szakértő körökben komolyan tárgyaltatott, tárgyaltatott pedig különösen a bécsi világkiállítás alkalmával, Bécsben az európai orvosi congressus alkalmával, melynek szerencsés voltam magam is tagja lenni: azért megengedi a t. ház, hogy mint szakértő, ki már 35 óv óta a közegészségügy terén működöm és némi kevés tapasztalással a közegészségi ügyek vezetésében birok, hogy ezen kérdéshez szóljak. Az európai orvosi congressus, mely mintegy 120 tagból állott és nemcsak európai, hanem amerikai és ázsiai képviselőket is birt körében. azon orvosioongressuson csak három szószólója volt annak, hogy a köteles himlőoltás eltöiienclő. Az egész congressus hatalmas szótöbbséggel kimondotta, hogy a himlőoltás még fen tartandó. Azóta néhány év elmúlt, s következett a legközelebbi évben a brüsseli orvosi nemzetközi congressus. Ott ugyanezen kérdés felvettetett, s ott is átalános szótöbbséggel a mellett nyilatkozott a congressus, hogy a himlőoltás felhagyása nagy veszélyt hozhatna a gyermekekre s a nemzetekre. Hivatkozom ezen congressuson kívül Angliára. Anglia volt az, mely legelőbb hozta be a himlőoltást. De Anglia, mely a közegészségügy terén leginkább haladt és intézményei mintakép állanak fönn: Anglia fentartja a himlőoltást kötelező erővel. Fentartja Németország is egész terjedelmében, fentartja Ausztria is. Ily körülmények közt, azt hiszem, hogy alig van jogunk országos törvény által valamit lerontani ott, a hol éppen a gyermekek, a legkisebb korúak életben tartása a legrosszabb statistikai adatokat mutatja fel ós a hol szinte háromnegyed része a megszületett gyermekeknek igy is meghal: még hátralevő negyedet is kitenni azon veszélynek, hogy a himlőjárvány által decimáltassék, nem lehet. Azt hiszem, hogy a kérdés nincs még ennyire megérve, s a ház alig teheti azt, hogy egyszerre kitegye a nemzetet annak, hogy mikor ugy is arra kell törekednünk, hogy a népesség szaporittassék :

r itt az apasztást előmozdító intézkedést tegyen. En tehát kérem a t. házat, méltóztassék a kötelező himlőoltási kényszert, mint a mely fölött még a tudomány nem tört pálezát, elfogadni. Tisza László: Igen bajos szakértő után nem szakférűnak szólni e kérdéshez. De előre bocsátom azt, hogy én is a szöveget pártolom. Csak azért vagyok bátor pár megjegyzést tenni, mivel ezen kérdést némileg az egyéni szabadság szempontjából vetette fel és támadta meg egyik előttem szólott képviselő társam. En mint mindenütt, ugy itt is az egyéni szabadságot csak addig hiszem terjedhetőnek: míg ezzel az ember másnak kárt nem tesz. Az egyéni szabadságnak eddig való kiterjesztésével pedig, hogy ne legyenek az illető szülők kötelesek gyermekeiket beoltatni, nemcsak ezeknek a gyermekeknek tehetnének egyenesen ós közvetlenül kárt,; de minthogy e betegség egyike a legragadósabbak közül: föltétlenül kárt tehetnének ezzel még nagyobb körben is, a mit nézetem szerint az államnak elnézni egy kérdésben sem szabad. Hivatkoztak előttem a vallási szabadságra ós noha bizonyára nincs senki a házban, ki a szabadságot ez irányban jobban tisztelné, mint én; de én nem hiszem, hogy az államnak joga legyen oly vallást megtűrni, mely emberáldozatot kíván. En azt hiszem, hogy a nem beoltás vallás a sanetíonálva egyenesen ember áldozatot kivárnia: 20*