Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-91

8 91. országos «!«">« február 16. 1876. dalomban. Ő bálványa volt a népnek, a nép kö­vette minden intését, s rohant, a merre imádott vezére parancsolta. Mirabeau meghalt és a nép százezrei részvéte teljes áhitatossággal kisérte holt tetemeit a nem­zet Pantheonjába a sz. Genovéva templomba. Es mi történt? Alig egy két év múlva a dicsőült és dicsőitett nagy férfiú holt tetemei ugyanazon nép által kiragadtattak temetkezési helyökről, sárba tiportattak ós helyébe oda tétetett Marat, (Mozrjás a középen.) a ki akkor volt a nép bálványa; ké­sőbb ez is kidobatott onnan, hogy helyet adjon másnak: a ki ez idő szerint több szépszerűségben ré­szesült. (Mozgás a középen.) Önök uraim, emlékszobrot is akarnak emelni­Igen helyesek mind ezen kitüntetések, ha az utó­kor által tétetnek, ha olv érdemekért történnek, a melyek fölött már vélemény különbség nincs. De nekem eszembe jut egy szobor, a melyet a Rajna partján Koblenczben láttam. Ezt egy fran­czia tábornok állította és egy felírást vésetett reá; nem emlékszem a feliratra szó szerint, ha­nem az értelme az, hogy Koblencz várának és városának örökös ura a francziák győzhetetlen császárja Napóleon. Ezen felírás alá egy másik van vésve egy pár évvel későbbi dátummal, mely igy szól: láttam és helyben hagyom Souvarov orosz császári tábornok Koblencz várának és vá­rosának parancsnoka. Ily hiúk, ily mulandók a kortársak általi megörökítések. De t. ház, méltóztassanak megengedni, én kénytelen vagyok, — miután sem az indokolás, sem a törvényjavaslat concret érdemeket nem em­lít : — én kénytelen vagyok kérdezni, hogy mely érdemeit akarják önök megörökíteni? (Élénk moz­gás a középen.) Azt kérdeni, hogy azon alkotásokat akarják-e megörökíteni, melyeket ő a régi pozsonyi ország­gyűlésen tett? vagy azon érdemeket, melyeket ne­héz időkben, a nemzet veszélyes perczeiben élet­halál küzdelemben, mint minister és törvényhozó az 1848—49-ki szabadság-harezban szerzett? vagy pedig azokat, a melyeket az 1861-ki halhatatlan emlékű feliratok által gyűjtött? vagy végre azokat, melyeket a 1867. és az óta történt alkotások által szerzett ? Sajátságos, hogy Deák Ferencz alkotásai oly mulandók, hogy azokból alig van már valami hátra. 0 az 1832—36. országgyűlésen jelent meg először. Ezen országgyűlésnek, mmt méltóztatnak tudni: kiváló alkotása az úrbéri törvény volt. Ezen törvény kidolgozásával akkori alkotói 3 esz­tendőt töltöttek. Nagy dolognak tartották; de annyira rövidlátó volt azon politika, mely ennek szükségét látni vélte, hogy rövid 12 esztendő múlva eltöröltetett azon egész intézmény, melynek szabályozására azon törvény alkottatott. (Mozgás) Azon alkotás tehát, mely az úrbéri viszonyokat szabályozta, ós azon rész, mely abban Deák Fe­renczet megilleti: nem lehet az utókorra átszállí­tandó érdemek egyike, mert hiszen az az alkotás megszűnt lenni, mielőtt az utókorra átszállott volna. Az 1839—40-iki országgyűlés főalkotásai a váltótörvény és a kereskedelmi törvény voltak. Uraim! az akkori időben azt tartották, hogy a váltó-tövény a legjobbak egyike Európában. Elfo­gadtatott és életbelóptettetett. Nem mi, hanem a Deák-pártból alakult kormány nyilatkoztatta ki ezen váltótörvényt hasznavehetlennek, nem is mó­dositandónak, nem is javítandónak; hanem egé­szen hasznavehetíennek, és csináltatott másik váltó­törvényjavaslatot, mely most a t. ház jogügyi bizottsága előtt van. (Mozgás a középen.) Nem véleményt mondok t. ház, hanem té­nyeket sorolok fel. Ha hibázom, igen szívesen veszem, ha rendre utasítanak hibámban. A mi a kereskedelmi törvényt illeti, hiszen ezen törvény 1867. óta, midőn pedig Deák Fe­rencz korlátlan uralommal birt e házban és e kor­mány felett: tekintetbe sem vétetett és nem is lé­tezőnek tekintetett; azon társulatok pedig, a me­lyek a Deák-párt uralma alatt alakultak: mind­annyian ezen törvény mellőzésével alakíttattak. Végre más kereskedelmi törvényt csináltak, me­lyet a múlt országgyűlés végén törvényerőre emeltek. Tehát ez sem képezheti azon érdemek egyikét, melyek az utókor háláját kiérdemelték. Azon országgyűlés kiküldött egy oodificatio­nalis bizottságot, mely itt Pesten három évig dol­gozott egy büntető-törvénykönyven. A javaslat beterjesztetett az 1843-iki országgyűlésnek és ak­kor azon hírben állott, hogy ez Európában a leg­jobb, a legtökéletesebb büntető codex. De sem az 1843-iki, sem az 1847. országgyűlés azt életbe nem léptette. Mi több, az 1847-iki országgyűlés és az azóta következett országgyűlések azt egyenesen a papírkosárba dobták ós az igazságügyministerium­ban felfedezett uj teremtő lángész Osemegi Ká­roly képviselő és államtitkár bízatott meg egy kri­minális törvényjavaslat kidolgozásával. (Mozgás a középen.) Tehát ismét a Deák-párt volt az, mely ezen büntető törvénykönyv-javaslatot, Deák Ferencz­nek ezen egyik alkotását a papírkosárba dobta és az ott van most is, Csemegi Károly compilátiója pedig a t. ház előtt van törvényjavaslat for­májában. Az 1843. ós 1847-iki országgyűléseken Deák Ferencz nem volt jelen, ő akkor érkezett 1848­ban Pozsonyba, midőn őt az ott törtónt nagy át­alakulások következtében Battyányi Lajos és Kos­suth Lajos az igazságügyministeri tárczához meg­hívták. Azon országgyűlés alkotásaiban ő neki igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom