Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-91
91 országos Ülés február Jfi. 1876. 9 kevés vagy semmi része sem volt; mert midőn odaérkezett:- a legtöbb, a legnagyobb dolgokat már mind készen találta. Ezen korból tehát őtet valami különös érdem nem illetheti; hanem egy kötelezettség háramlóit rá minden esetre, és ez az, hogy ezen törvényeket, melyeket helyeseknek, továbbá, melyek alatt ministerséget vállalt: következetesen föntartani volt kötelessége, mikor módjában volt, azokat fentartani. De vajon föntartotta-e akkor, mikor korlátlan hatalommal birt e házban és a törvényhozásban ? Ezt a t. ház Ítéletére bizorn. Az 1848—49-ik korról nem szólok. Tudva van, hogy az elhunytnak B a szabadság harczban semmi része nem volt. 0 visszavonult az első ágyú szó hallatára és nem tűnt fel, csak az 1861. országgyűlésen. Az 1861. országgyűlésen azon feliratok, a melyeket ő alkotott, az összes nemzet lelkesült helyeslésével fogadtattak; azok voltak kétségkívül legnagyobb alkotásai lángeszének, legmagasztosabb nyilatkozatai hazafiúi lelkének. Uraim, midőn ő ezen feliratokat szerkesztette: akkor nyerte a haza bölcsének elnevezését, akkor nyerte azon korlátlan hatalmat, mely a jövő országgyűlésre, az 1865-re oly nagy többséget küldött neki, hogy nem volt törvény, melyet ő be nem iktattathatott volna a magyar törvénykönyvbe; hogy nem volt törvény, melynek bele iktathatását meg nem akadályozhatta volna; nem volt minister, ki 24 óráig tudta volna magát állásán megtartani: ha Deák Ferencz ellene nyilatkozott volna. E föliratok, t. ház, melyek oly dicsőek, menynyiben róvhatók fel neki érdemül? 0 1861-ben azt mondotta ós irta: „Alkotmányos életünknek és nemzeti létünknek alap feltétele az országnak törvényes önállása és függetlensége. Első és legszentebb kötelességünk tehát minden erőnket, minden tehetségünket arra fordítani, hogy Magyarország, Magyarország maradjon, s alkotmányszeiii önállása és függetlensége sértetlenül fentartassák." A ki 1861-ben azt mondta ós irta: „Magyarország az uralkodó házzal szerződött, nem az örökös tartományokkal: azon szerződésben is kikötötte független önállóságának biztosítását. Ezen szerződést kész leend Magyarország mindenkor megtartani és helyébe szorosabbat állítani, magát az örökös tartományok érdekeinek lekötni, s ez által alkotmányos önállásáról lemondani, szándóka bizonyosan nincs, ós nem is lehet,* 0 1861. feliratában azt mondta s irta: „Csak mint önálló független szabad ország akarunk az örökös tartományokkal, mint önálló független szabad országokkal érintkezni . . . határozottan visszautasítunk minden alárendeltséget, minden egybeolvadást, akár a törvényhozás, akár KBPY. fi. NAPLÓ 1875-78 V. KÖTET. a kormányzat terén: mert ez önállásunk feláldozása volna, mit tennünk merőben lehetetlen." „Szükségesnek látjuk tehát ünnepélyesen kijelenteni, hogy mi az országnak . . . alkotmányos önállóságát és törvényes függetlenségét semmi tekinteteknek, semmi érdekeknek fel nem áldozhatjuk s ragaszkodunk ahhoz, mint nemzeti létünk alapfeltételéhez. Ugyanazért meg nem egyezhetünk abban, hogy a közadónak s katona állitásnak kérdései a magyar országgyűléstől bármi részben elvonassanak. A törvényhozási jogot, valamint mi nem kívánjuk más országokra nézve semmi részben gyakorolni: ugy Magyarországra nézve azt a magyar királyon kívül senkivel mással meg nem oszthatjuk." A ki 1861-ben ezeket mondta és irta, ós 1867-ben elfogadta a közös ministerium, a közös hadsereg, a delegatiók intézményeit: az uraim saját kezével rontotta le azon érdemeket, a melyek őt ezen feliratok nyomán megillethették volna. Ha igaz az 1867.: akkor nem igaz az 1861., ós akkor ez nem lehet érdem; ha pedig az 1861. volt igaz : akkor azon férfiú, ki így volt meggyőződve, köteles volt ezen meggyőződéséhez ragaszkodni. Tehát midőn feladta az igazságokat: akkor érdemet az utókor előtt, azért, hogy szépen megírta és azután feladta : nézetem szerint nem érdemel. Az 1867-iki kiegyezés kétségkívül legnevezetesebb legnagyobb horderejű alkotása Deák Ferencznek; de, t. ház! méltóztassék megengedni, csak egy pár szóval akarok megemlékezni előbb azon alkotásokról, melyek azóta a reform terén történtek. Az azóta történt nagy átváltoztatások által az ország minden institutióiban, az ország régi alkotmánya egészen kiforgattatott s egy uj, még soha ki nem próbált alkotmány tétetett helyébe, és minden régi intézményeink átváltoztattak, hogy ezen uj rendszerbe bele illeszthetők legyenek. Hoztak törvényeket először is az igazságszolgáltatás rendezése tárgyában; átalakították a bíróságokat, megfosztatott a nemzet a bíró-választás jogától és, uraim! mit értek el'? Azt, hogy már is mindenki fölismerte, hogy azon törvények, melyek akkor alkottattak, roszak; mindazon törvények, a bírósági törvények, a perrendtartás és valamennyi törvények, a melyek az igazságszolgáltatásra vonatkoznak: most az átalakítás processusában vannak, részint a miuisteriumban, részint a képviselőház bizottságai előtt. Azok tehát, a melyeket e téren csinált: nem voltak maradandók, nem voltak oly érdemek, a melyek az utókor háláját megérdemelték. — Hiszen önmaga tul élte ezen alkotásait. A közigazgatás terén, a mi változtatás történt, nem megyek odáig, hogy kimutassam, hogy ellenmondásban van minden általa előbb hirdetett és vallott elvek2
