Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-71
71 országos ülés január 17. 1876. 71 az eddigi felfogás szerint ellenséges elemek a megyei szervezetbe befognának ékeltetni. A t. ház több kitűnő tagja részletekben kimutatta már a tervezettrendszerben foglalt ellentmondásokat és ezélszerütlen voltát. Készletekbe tehát nem bocsátkozom, és csak azon meggyőződésnek adok kifejezést, hogy ezen sóit disant rendszer a rend és haladás után szomjazó nemzetnek kenyér helyett követ adna. Pulszky Ágost, Vécsey Tamás ós Szilágyi Dezső képviselő és egyetemi tanár urak a tudományosság doeirinarismusával a legkitűnőbb erkölcsi és haladási bizonyítványt állították ugyan ki a közigazgatási bizottság intézményének, nem tudom a saját, vagy más pártbeli gyöngébbek vagy erősebbek számára. De a kik a tudományos raisonnement nem tudják mindenben követni: mérvadó gyakorlati államférfiak véleményét is szeretnék a törvényjavaslat mellett hallani. Hogy a jelenlegi belügyi államtitkár ur a belügyminister ur argumentumai által meghagyta győzetni magát, talán még sem elegendő. De hiszen a kormánypárt padjain ül több volt belügyi és más minister és államtitkár. Mégis csak feltűnő, hogy ezen bizonyára első sorban illetékes képviselő urak és államférfiak nem keltek a közigazgatási bizottság védelmére, dicséretes kivételével a volt közlekedési minister urnák és ministerelnök ur testvérének. Történt hivatkozás a porosz „Kxeisordnung" elveire. De ez legújabban lépett életbe, miután a híres porosz fegyelem kétszáz éven át áthatotta a porosz hivatalnoki kart és Poroszország úgyszólván minden lakosát, kétszáz évi fegyelmezettség után nálunk is lesznek talán alkalmazhatók ezen alapelvek. Ellenkezőleg Németország rendezett administratióját még az előttünk fekvő törvényjavaslat alkalmazása se volna képes tönkre tenni. Ha pedig a ministerelnök ur azon szigorú kötelesség - érzetet, azon szakértelmet, a törvények azon tiszteletét tudná ugy a magyar hivatalnoki karban, mint az egész nemzetben elővarázsolni, mely Poroszországban létezik : akkor nekünk sem ártana a közigazgatási bizottság. A ki éveket töltött kint ós bent: ismeri a roppant különbséget a hivatalnoki karra nézve. De hol fogjuk találni a 10 választandó tagoknak alkalmas embereket ? Hol vannak nálunk az okvetlen megkívántató sokoldalú képesítéssel bíró egyének, a kik több. mint szabad idejüket ingyen a közérdeknek szentelhetnék. Nem jogos-e azon általános panasz, hogy nem birunk elegendő számú szakemberekké!, hogy sok irányban hiányzik a kellő miveltség ? En attól tartok, hogy ép ugy, mint anyagi téren, a mint most már senki sem tagadja, túlbecsültük erőnket, igy fognánk járni a közigazgatási bizottság választott tagjainak kitűzött nehéz feladatokkal is. Óvakodjunk azért túlbecsülni a rendelkezésünkre álló szellemi erő mennyiségét és minőségét : ha csak közigazgatásunkat rendszeresen nem akarjuk feláldozni azon diíettantismusnak, melynek gyümölcseit több, mint egy téren szegény Magyarország már úgyis eléggé sínyli. Különben a megyei autonómia ugy szólván született képviselői e házban nagy többségben vannak, a mint Németh Albert képviselő ur is megjegyezte. Meglehet, hogy a megyék lakosainak kívánalmait teljesíteni, és anannak javára cselekedni vélnek : ha e törvényjavaslatot megszavazzák, mely ellen csak egy néhány megye irt fel. és mely igenis biztosithatja ái autonómia oly nemét, melytől szeretném, hogy az isten megőrizze az országot. Ez esetben sajnálni fogom a hazát; de a megyékre csak az lesz mondható: Volenti non fit injuria. Azonban fel akarom tenni annak lehetőségét, hogy a közigazgatási bizottság a megyékben az eddigi tarthatatlan viszonyokkal szemben egy vagy más irányban javulást jelent. Hiszen a megyei municipalismus legkiválóbb képviselője és bajnoka biztosítani akarja az önkormányzatot ezen törvényjavaslat által, mely szerzőjének emlékét az állam tudományok compendiumaiban mindenesetre meg fogja örökíteni, a miben még biztosabb lettem, mióta Pulszky, Vécsey és Szilágyi tanár urak oly lelkesülten keltek védelmére. De az már nem szenvedhet kétséget, hogy a tervbe vett intézmény a városi törvényhatóságokra, melyek nincsenek itt egyáltaljában : nem, vagy csak a városok és az ország legnagyobb kárára alkalmazható. A városok irányában, a hol valóban létezik és létezhetik, és fejleszthető valódi önkormányzat, mutassák a tisztelt autonomisták jó indulatokat, és gondoljanak az olasz és német városok mikénti fejlődésére, melyről Éber képviselő ur oly helyesen megemlékezett. Mert a leghelyesebb, a községi autonómia városi székhelyei, létüknek alapját az előttünk fekvő javaslat által határozottan veszélyeztetve látják. Mutatják ezt a városok ritka egyhangúsággal történt nyilatkozatai oly evidentiávdl, hogy alig gondolható, miszerint az általok felhozott érvek és gyakorlati példák meg ne győzzenek mindenkit, a ki elfogulatlanul tanulmányozza a t. házhoz beadott kérvényeit. Kérvényt adtak be a törvényjavaslatnak a városokra kiterjesztése ellen tudtommal: Budapest, Pozsony, Kassa. Temesvár, Arad. Nagyvárad, Szabadka, Zombor. Fehértemplom, Székesfehérvár. Győr, Nagy-Bánya, Lőcse, Eperjes. Kézsmárk, G-öllnitzbánya,Bakabánya, Bazin. Ezen kérvények nem azért intéztetvén az országgyűléshez, hogy olvasatlanul ad acta tétessenek: bátor vagyok azok megtekintését a t. képviselő uraknak, mielőtt szavaznának, legmelegebben ajánlani, és részletek mellőzésével csak egy néhány jellemző tételt idézni, az uralkodó hangulat hű tolmácsolására.
