Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

12 71. országos ülés január 17. 1876. Kézsmárk város azt irja: A közigazgatási bizottságokra vonatkozó törvényjavaslat, midőn az államkormány befolyását biztosítani és az önkormányzat igényeit is kielégíteni törekszik, mindkettőt meghiusítja, a közigazgatást formassági ellentétek miatt nehézkessé tenné, megölne minden öntevékenységi szellemet, a municipalis autonqmiát leglényegesebb alapjában megbénítaná és a 10, a közigazgatási bizottságba választott honpolgárra oly nagy terhet róna, hogy a megkívántató csaknem oniversalis szellemi qualifícatió miatt arra önkéntesen alig ha fognak épen a Icgalkalmatosabb egyének váial kőzni. Ily ujabbi drága experimentatióra az országnak valóban nincs sem ideje, sem szüksége, legkevesebbé pedig pénze. Temesvár ezt irja: A megyék és városok közigazgatásának alapfeltótelei, az adott viszonyok és elemek oly merően különbözők, hogy a történelmi fejlődésre és egyébként is sajátnemü kétféle. törvényhatóságokat eredményesen és állandóan ugyanazon rendelkezések alá vonni már elvi okból nem lehet. A városi törvényhatóságok eddigi közigazgatási szervezete inig egyrészt az autonómia fogalmához tagadhatlanul közelebb állott, mint a megyéké ; másrészről az állami administratió gyors ós szabatos közvetítésére, valamint a helyhatósági functiók teljesítésére eléggé alkalmas volt. Azon politikai és közigazgatási okok, melyek e törvényjavaslat meghozatalát indokolják, tisztán a megyei törvényhatósági viszonyokból vannak merítve és intézkedései merően a megyei viszonyokhoz idomítva. A közigazgatási bizottságok a városokra való kiterjesztése által a közigazgatási rendszer sokkal coinplicáltabbá tetetnék és az alaki munkakör ok nélkül a megbizhatlanságig szaporittatnék. Ha a mélyen tisztelt képviselőház a javaslatnak törvényerőre emelése esetén ezt a városokra ki n e m terjesztené: a még csirájában fejlődő hazai ipar és kereskedelem a közmivelődés és haladás gyupontjait, a gyámolitást és okszerű fejlesztést érdemlő városokat és az ezekben lakó honpolgárokat örök hálára fogja kötelezni. Fejértemplom ezt irja : A törvényjavaslat azon aggodalmat kelti, hogy törvényerőre emeltetése és végrehajtása a városok törvényileg biztosított önállóságát veszélyeztetni, sőt megsemmisíteni fogja, anélkül, hogy ezáltal rendezett igazgatás elérethetnék. A törvényjavaslatban azon rejtett törekvés észlelhető, mely az alkotmányosságból absolutistikus kormányformát előállítani szándékol ós a törvényhatóság önállását és törvényileg biztosított hatáskörét csak képzeletivé teszi. (Nyugtalanság.) Kézsmárk ezt irja: Lényeges hibája a törvényjavaslatnak az, hogy abban a városi polgári elemnek, mely mint életképes, államalkotó és cultur tényező hazánk államéletében: kiváló szereplésre van hivatva, háttérbe szorittatásával, a kisebb kir. városoknak a megyékbe való beolvasztását czélozza. De hogy a kisebb városok bármely ujabb kiadású megyei rendszerbe beolvasztassanak s az életképes városi polgári elem a megyékben domináló családi clique praepotentiájának alá rendeltessék: erre a hatalom által reá kényszeríttethetünk ugyan, hanem éhez megnyugtató beleegyezésünkkel soha nem járulhatunk. Fehértemplom ezt irja: (Nyugtalansági Felkiáltások: Elég.) A törvényjavaslatból kirívó szándokok bizonyítják, hogy nem csak a kisebb városoknak ; de egyátalában minden városi intézménynek harcz izentetett s azoknak, minden tekintet nélkül nagyságukra és jelentőségökre a megyék alá rendeltetése czéloztatik. Elfogadása esetében a határőrvidéki' városok autonómiája sokkal szerényebb mértékre fog leszállittatni, mint miiyennel az absolutisticus katonai határőrvidéki systema idejében bírt . . . A magyar törvényhozásban az utóbbi években egy, a városok, mint hazánk polgári eleme képviselőire nézve kedvezőtlen áramlat észlelhető. Nem önérdek az, a mi bennünket arra indit, hogy ez ellen a törvény megengedte módon lépjünk fel. Hanem teszszük ezt tekintettel hazánk Jegvitálisabb érdekeire, melyek épen nem mozditttatnak elő a városi elem elnyomásával, sem az által, hogy a kereskedelem és ipar e gyupontjai lenyügöztetnek és a kívánalmai ós szükségleteiben mindig eltérő megyék többsége és az azokban uralkodó dynasták alá helyeztetnek. Kézsmárk ezt irja: (Nagy zaj: felkiáltások: Elég!) Biztosan reméltük, hogy végre valahára meg van találva a megváltó és mentő kéz, mely az eddigi rendszertelen és félrendszabályu experimentatiók helyett . . . nagy szabású és gyökeres reorganisatió által . . . consolidálja a magyar államot és szabadítja fel a honpolgárokat immár a kétségbeeséssel határos s végpusztulással fenyegető tengődésnek kínos érzete alól. (Nagy zaj! Felkiáltások: Eláll! Az elnök csenget.) Elnök: Ezek a folyamodások a ház irodájában megtekinthetők. Méltóztassék a t. képviselő ur saját érveléseit a ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Steinacker Ödön: (Nagy zaj!) T. ház! Nem folytatom tovább az idézést. Szerintem nem áll mindenkor azon mondat, hogy nép szava Isten szava. Mert eléggé tapasztalható, mennyire lehet fényes phrázisok által a nép hangulatára hatni. De azt mégis hiszem, hogy ilyen egyhangú nyilatkozatok, melyek valóban agitatio