Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

70 71. országos ülés január 17. 1876. nemcsak a pártnak, hanem a hazának is, mielőtt bármely kormány kedvéért olyas valamit megsza­vaz, mit a közvélemény, az ország független és önállóan gondolkozó elemei úgyszólván egyhangú­lag elitéltek. Bár mily különböző álláspontokon álljanak is, abban az egyben megegyeznek mindannyian, a kik nem állanak a ministerclnök ur varázsvessze­jének legközvetlenebb hatása alatt, hogy a köz­igazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat az or­szág várakozásainak meg nem felel. Létet valami abban, a mit t. Szilágyi kép­viselő ur mondott, a sybillai könyvek ismeretes legendáját alkalmazva közigazgatásunk rendezésé­nek történetére. Csakhogy most, véleményem sze­rint már a harmadik alkalom kínálkozik modern közigazgatás teremtésére. Az 1848-iki törvényho­zás legjobb akarata mellett nem tette meg, vagy jobban mondva, nem tehette meg, a döntő radi­calis lépést, mely feudális közigazgatási multunk­kal teljesen szakított volna. Áz 1867-ki kiegyezési ministerium törvényei megint csak félrendszabá­lyokat tudtak alkotni a közigazgatás terén. Es most, midőn a korszellem sybillája talán utoljára mutatkozik : a magyar Tarquinius, Tisza ministerel­nök ur a .törvényjavaslata által elutasítja. Ugyancsak nem öli meg a régi megyei auto­nómiát, mely iránt, mint a XIX. század embere, elég eretnek vagyok nem épen óriási pietással viseltetni; de nem is tereint modern valódi önkor­mányzatot, melynek én is hive vagyok. A törvényjavaslat pártolói irtóznak idegen, azaz európai közigazgatástól, és azért, az állam­élet magasabb fejlődése következtében a közigaz­gatási bizottságot akarják beadni a nemzet ge­niusának, melynek nevében és rovására már elég bak lövetett ugyan: de a mely ezen keserű orvos­ságot még sem érdemelte meg. Ezen uj intézmény oly állapotokat nem mon­dom akar, de ha akaratlanul is meg fogna örökí­teni, melyekre csak sajnálattal gondolhat minden mivelt hazafi, a ki Magyarországot a többi euró­[>ai országok színvonalán óhajtaná látni. Egy oly ügynevezett autonómia szándékoztatik általa a megyékben, kisebb-nagyobb mérvben fentartatni, mely illusoriusnak és életképtelennek bizonyult; miután megváltoztak mindazon alapok, melyeken a. tekintetes és nemes vármegye, mint a feudális állam kifolyása egyedül volt jogosítva és képes fenállani. Ha értein is a kegyeletet, mely a régi megyéket az ország önállósága és alkotmányossá­gának tett kitűnő szolgálataiért megilleti: nem hunyhatok szemet azon körülmény előtt sem, hogy Magyarország culturalis és nemzetgazdasági fejlő­dését a megyék nemcsak elő nem mozdították, hanem egyenesen hátráltatták. Nincs kifogásom, hogy adjuk meg a múltnak, a mi a múlté: de mégis fontosabbnak tartom megengedni a jelen­nek, a mi a jelené; de főleg a jövőnek, a mi a jövőé. A régi institutiók iránti kegyelet szép dolog ugyan, de minden emberi intézmény csak ép ugy, mint a ruha, használat végett van. Ha ódonná lesz, ha itt ott lyukai keletkeznek: ki lehet javí­tani. De ha a ruha úgyszólván egy nagy lyukká válik: akkor el kell dobni, — ha valaha megmenhe­tett is a megfagyástól, — és egészen ujat kell csi­náltatni. Az állampolgárok mai teljes' egyenjogúsága, melyet a t. miuisterelnök ur hangoztatni szeret, minden úgynevezett osztályi aspiratiók ellenében nem fér meg azon traditiókkal, melyen a mai megye is alapszik. Különben ennek keretén be­lül is érvényesülnek sokhelyt az osztály-, és a mi sokkal rosszabb, a családi érdekek. Hisz alig van átalánosabb panasz, mint a megyei clikcpiek gaz­dálkodásáról való. Sok megyében uralkodik azon osztály, melynek vagyoni hanyatlásának követ­keztében a politika, a megyei élet mellékfoglalko­zást, illetőleg gyakran mellékkeresetet nyújt. A megyei élet mutatja legtöbb példányait azon po­litikai proletariátusnak, mely nem az autonómiára bizott szent javakkal, a renddel és haladással gon­dol ; hanem igenis minél jobban gondoskodik ma­gáról és a magáéval, és a mely ha a lakosság más, nem akarom mondani osztályai, de más ér­dek- vagy jobban mondva foglalkozási körei, a középosztálynak más árnyalatai az általuk vi­selt állami terhek arányában gyakorlatilag érvé­nyesíteni akarják azon politikai jogokat, melyeket a törvény nekik biztosit: kasztszellem, osztályérde­kek hajhászata felett kígyót békát kiált. A közigazgatási bizottság intézménye egészen alkalmas lesz arra, hogy ezen bajokat, tudniillik az autonómia kinövéseit még hatványozza ; hogy a protectiót, a nepotismust még inkább dédel­gesse. Gfondoskodni fognak a megye uralkodó családjai, hogy emberei legyenek a bizottságban, abba való jutás kérdése küzdelem lesz ki­csinyben a hatalom és javadalmaiért, mint nagy­ban folyik Európa és Amerika egyik másik par­lamentjében. Az emiitett megyei eleinek eddig nem épen nagy fogékonyságot mutattak a modern haladás igényei iránt, ennek fontos tényezői, kereskedelem és ipar iránt lenézéssel viseltettek, kívánalmaikat nem létezőknek tekintették, ' vagy nem értették, vag}" nem tudták vagy nem akarták kielégíteni, míg korteskedéssel vagy meddő politizálással' el voltak foglalva. Semmisem bizonyítja, vagy jogosít azon bi­zalomra, hogy jövőben e viszonyok javulni fog­nak, hogy kedvező befolyást fognak gyakorolni azon állami közegek, melyek mint heterogén, sőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom