Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

70 71. országos ülés január 17. 1876. nemcsak a pártnak, hanem a hazának is, mielőtt bármely kormány kedvéért olyas valamit megszavaz, mit a közvélemény, az ország független és önállóan gondolkozó elemei úgyszólván egyhangúlag elitéltek. Bár mily különböző álláspontokon álljanak is, abban az egyben megegyeznek mindannyian, a kik nem állanak a ministerclnök ur varázsvesszejének legközvetlenebb hatása alatt, hogy a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat az ország várakozásainak meg nem felel. Létet valami abban, a mit t. Szilágyi képviselő ur mondott, a sybillai könyvek ismeretes legendáját alkalmazva közigazgatásunk rendezésének történetére. Csakhogy most, véleményem szerint már a harmadik alkalom kínálkozik modern közigazgatás teremtésére. Az 1848-iki törvényhozás legjobb akarata mellett nem tette meg, vagy jobban mondva, nem tehette meg, a döntő radicalis lépést, mely feudális közigazgatási multunkkal teljesen szakított volna. Áz 1867-ki kiegyezési ministerium törvényei megint csak félrendszabályokat tudtak alkotni a közigazgatás terén. Es most, midőn a korszellem sybillája talán utoljára mutatkozik : a magyar Tarquinius, Tisza ministerelnök ur a .törvényjavaslata által elutasítja. Ugyancsak nem öli meg a régi megyei autonómiát, mely iránt, mint a XIX. század embere, elég eretnek vagyok nem épen óriási pietással viseltetni; de nem is tereint modern valódi önkormányzatot, melynek én is hive vagyok. A törvényjavaslat pártolói irtóznak idegen, azaz európai közigazgatástól, és azért, az államélet magasabb fejlődése következtében a közigazgatási bizottságot akarják beadni a nemzet geniusának, melynek nevében és rovására már elég bak lövetett ugyan: de a mely ezen keserű orvosságot még sem érdemelte meg. Ezen uj intézmény oly állapotokat nem mondom akar, de ha akaratlanul is meg fogna örökíteni, melyekre csak sajnálattal gondolhat minden mivelt hazafi, a ki Magyarországot a többi euró[>ai országok színvonalán óhajtaná látni. Egy oly ügynevezett autonómia szándékoztatik általa a megyékben, kisebb-nagyobb mérvben fentartatni, mely illusoriusnak és életképtelennek bizonyult; miután megváltoztak mindazon alapok, melyeken a. tekintetes és nemes vármegye, mint a feudális állam kifolyása egyedül volt jogosítva és képes fenállani. Ha értein is a kegyeletet, mely a régi megyéket az ország önállósága és alkotmányosságának tett kitűnő szolgálataiért megilleti: nem hunyhatok szemet azon körülmény előtt sem, hogy Magyarország culturalis és nemzetgazdasági fejlődését a megyék nemcsak elő nem mozdították, hanem egyenesen hátráltatták. Nincs kifogásom, hogy adjuk meg a múltnak, a mi a múlté: de mégis fontosabbnak tartom megengedni a jelennek, a mi a jelené; de főleg a jövőnek, a mi a jövőé. A régi institutiók iránti kegyelet szép dolog ugyan, de minden emberi intézmény csak ép ugy, mint a ruha, használat végett van. Ha ódonná lesz, ha itt ott lyukai keletkeznek: ki lehet javítani. De ha a ruha úgyszólván egy nagy lyukká válik: akkor el kell dobni, — ha valaha megmenhetett is a megfagyástól, — és egészen ujat kell csináltatni. Az állampolgárok mai teljes' egyenjogúsága, melyet a t. miuisterelnök ur hangoztatni szeret, minden úgynevezett osztályi aspiratiók ellenében nem fér meg azon traditiókkal, melyen a mai megye is alapszik. Különben ennek keretén belül is érvényesülnek sokhelyt az osztály-, és a mi sokkal rosszabb, a családi érdekek. Hisz alig van átalánosabb panasz, mint a megyei clikcpiek gazdálkodásáról való. Sok megyében uralkodik azon osztály, melynek vagyoni hanyatlásának következtében a politika, a megyei élet mellékfoglalkozást, illetőleg gyakran mellékkeresetet nyújt. A megyei élet mutatja legtöbb példányait azon politikai proletariátusnak, mely nem az autonómiára bizott szent javakkal, a renddel és haladással gondol ; hanem igenis minél jobban gondoskodik magáról és a magáéval, és a mely ha a lakosság más, nem akarom mondani osztályai, de más érdek- vagy jobban mondva foglalkozási körei, a középosztálynak más árnyalatai az általuk viselt állami terhek arányában gyakorlatilag érvényesíteni akarják azon politikai jogokat, melyeket a törvény nekik biztosit: kasztszellem, osztályérdekek hajhászata felett kígyót békát kiált. A közigazgatási bizottság intézménye egészen alkalmas lesz arra, hogy ezen bajokat, tudniillik az autonómia kinövéseit még hatványozza ; hogy a protectiót, a nepotismust még inkább dédelgesse. Gfondoskodni fognak a megye uralkodó családjai, hogy emberei legyenek a bizottságban, abba való jutás kérdése küzdelem lesz kicsinyben a hatalom és javadalmaiért, mint nagyban folyik Európa és Amerika egyik másik parlamentjében. Az emiitett megyei eleinek eddig nem épen nagy fogékonyságot mutattak a modern haladás igényei iránt, ennek fontos tényezői, kereskedelem és ipar iránt lenézéssel viseltettek, kívánalmaikat nem létezőknek tekintették, ' vagy nem értették, vag}" nem tudták vagy nem akarták kielégíteni, míg korteskedéssel vagy meddő politizálással' el voltak foglalva. Semmisem bizonyítja, vagy jogosít azon bizalomra, hogy jövőben e viszonyok javulni fognak, hogy kedvező befolyást fognak gyakorolni azon állami közegek, melyek mint heterogén, sőt