Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

71. országos ülés bebizonyítani, hogy nem volt ok: miért a megyét eonpescálni kelleni,ez csak ürügy. Most arra jövök: , mi történt azután. Uraim! mikor a kormány csak annyira devalválta a megyék jogát, hogy azok nem voltak egyébre valók, mint az egymást felváltó kormányoknak gratulálni és inaugurálni a kormány omnipotentáját: akkor arra ébredtünk fel, hogy Magyarország tönkre van téve anyagilag és erkölcsileg. De uraim, ezen themát nem folytatom tovább; mert még a madár is respectálja a maga fészkét; de annyit kénytelen vagyok mondani, — mert a javuláshoz okvetlenül szükséges az önismeret, — hogy erős meggyőződésem, hogy az erkölcsök Magyarországon megromlottak és miután nem rég Bécsben az osztrák parlamentben egy szónok Suess igen szép beszédben azt nyilvánította, hogy az osztrák erkölcsök is megromlottak: én csaknem kétségbe vagyok esve: mert ha az erkölcsök két egymással ily szoros kapcsolatban lévő államban megromlanak, hogy mi lesz ebből, mondhatom nekem nagyon fáj. Miután ez ugy van: ezen kellene mindenek előtt segíteni; mert higyjék cl önök, hogy még a deficit megszüntetése sem ér semmit és mindenféle intézkedés dugába dől, ha ezen nem segítünk és ha ezen nem tudunk segíteni: akkor uraim be fog teljesedni az, a mit egy költő a régi Eómáról mondott, hogy „ledől és rabigába görnyed." Erintette Németh Albert képviselő társam, hogy odáig jutottunk, hogy már meddő vita még az is: vajon kinevezés-e vagy válaszás. Én is azt tartom, pedig a választás híve vagyok s igy nem akarom a t. túloldalnak gusztusát megrontani a bureacratákra nézve; hanem bátor vagyok egy hű képre utalni. Az 3 861-iki országgyűlésnek egyik legelasztikusabb szónoka Kazinczy Gábor ecsetelt egy igen hű képet, melyben kimutatta, hogy milyen a bureaucrata születésétől haláláig. Igaz, hogy ő azt a szomszédból vette: mert még akkor nálunk olyan nem létezett. Tekintsék meg a képet és meg vagyok győződve, hogy megdöbbennek ezen papirfaló és tintaivó szörny láttára,. De mondom, meddő a vita arról is. hogy válasszunk-e, vagy pedig kinevezzünk; mert már oda jutottunk, uraim, hogy azon egyént, a kit Diogenes fényes nappal lámpával keresett: sem a választás, sem a kinevezés által meg nem találjuk. És most végül uraim ! engedjenek még meg néhány szót. Ha az mondatnék, hogy ezen nézet, mely legbelsőbb meggyőződésem, legmelegebb óhajtásom , és ezen politika özönvíz előtti politika: akkor ezt is elfogadom, sőt kijelentem, hogy büszke vagyok rá és hálákat, adok a gondviselésnek, hogy meg nem tanított azon modern politikára, melyet Magyarország tudós professorai hirdetnek( Helyeslés a szélső bal felöli) és a mely Magyarországot nyolcz év alatt tönkre tette. Elmondtam! (Helyeslés a szélső baloldalon.) január 17. 1876. gOy Steinacker Ödön: Tisztelt ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat előterjesztésével a kormány letenni akarta az alapkövet, melyre a közigazgatási reform egész épületét emelni szándékozik ; vagy hogy Szilágyi képviselő ur kifejezésével éljek, első lánczszemnek tekintendő, melyhez, ha elfogadtatik: számos más törvény fog fűződni. És azon óhajának is adott kifejezést a képviselő ur, hogy ezen törvényjavaslat alapelveitől el ne térjen a törvényhozás többi, ide vágó alkotásainál. Ellentmondott tehát maga magának Szilágyi képviselő ur, midőn beszédének más hekén azt kívánta, hogy csak a közigazgatási bizottság intézményéből magából, nem pedig később bekövetkezhető későbbi javaslatokból vétettessenek az indokok ezen javaslat el- vagy elnemfogadására, Szerintem igenis gondolni kell arra, hogy e törvényjavaslatból mi minden következhetik. Fontosabb törvényjavaslat ennél, mely egész belső állami életünk lényeges módosításait hordja méhében : alig képzelhető. Ha van törvényjavaslat, melynek bírálatánál minden mellék-tekintet mellőzendő, és minden képviselő tisztán tárgyi meggyőződésének kellene, hogy adjon kifejezést: ilyen az előttünk fekvő. A követi utasítások ideje már lejárt ugyan, a mit nehezen fog bárki fájlalni; de én azt hiszem, hogy a képviselőnek még most is nem csak lelkiismeretét követni, de a közvéleményre is tekintettel kell lenni. Szilágyi képviselő ur kimutatta ugyan, hogy nem minden egyes választókerület lehet hivatva a törvények alkotásához hozzá szólni, és Vécsey Tamás tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy az észlelhető átalános recensusra nem kell semmit adni. De épen a törvényjavaslat atyja, az igen tisztelt ministerelnök ur, egy időben más véleményen volt. Ugyan ő a képviselőház 1870. évi junins 30-án tartott ülésében a közvélemény felett következőleg nyilatkozott: „Azt hiszem, tisztelt ház, hogy igenis a törvényhozási teendőket végzi a törvényhozás és első helyen a képviselőház. Az, a mit a torvényhozás elhatároz: természetesen nem fog még egyszer másoknak megszavazása alá bocsáttathatni; de épen azért, mert igy van; épen azért, mert nekünk kötelességünk, oly törvényeket alkotni, melyek a közvélemény megelégedését vagy legalább megnyugvását bírják, azt tartom: nekünk első helyen kötelességünk, folytonos figyelemmel lenni a közvélemény nyilvánulására: vezetni, utat mutatni, igazgatni a közvéleményt, a hol kell és a hol lehet; de urává lenni, annak ellenére eljárni nekünk nem szabad!" Igaza volt akkor az igen tisztelt mostani ministerelnök urnák. Én is azon nézetben vagyok, hogy meg kell jól fontolnia minden képviselőnek, mivel tartozik