Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

68 71. oriíágos ülés január 17. 1876. része az a magyar alkotmánynak, hogy anélkül az alkotmány meg nem élhet. Még az is elfordul tőle. És kérem itt egy más méltatlanság is eszembe jut. Azon városok, a melyek most kérelmet intéztek a képviselőházhoz ezen törvényjavaslat ellen: azt mondják, ez a megyékre jó, de a városokra nem való. Már kérem azon t. városokat, ámbár nincsenek itt: ez nem testvériség. Talán azon régi reminiscentia késztette őket, midőn a városok még a tárnokmester vasvesszője alatt, midőn a pozsonyi országgyűlés szégyenszékén ültek? Akkor igaz, nem akarták a megyék velők azon jogot megosztani; hanem igyekeztek őket azon járom alól kivenni és midőn ez sikerült: mindjárt megosztották velők a jogot. Hát ugy köszönik meg a városok ezen testvéries eljárást"? Én ezen nagyon indignálódom és eszembe jut azon mese, melyben midőn az oroszlán megdöglött: még azon állat is egyet rúgott rajta, mely nem az erólyességnek jelképe. Ezzel t. ház, be is fejezhetném beszédemet azon kijelentéssel, hogy Mocsáry Lajos t. képviselő ur határozati javaslatát elfogadom; de engedje meg a t. ház, hogy én, mint a valódi önkormányzatnak politikai szülöttje, legbensőbb fájdalmamat nyilvánítsam azon igazságtalan, szükségtelen, a hazára nézve veszedelmet hozó elbánás miatt, a melyben az önkormányzat részesittetik és egyszersmind keressem az okot: miért kellett ennek igy történni és mi lett az eredménye? Hogy miért kellett ennek igy történni: azt igen sokan elmondták. Elmondta az igen t. belügyminister ur már, t. i. azon időben 1869—1871-ig, midőn a megye kínpadra volt feszítve. Elmondta a háznak általam nagyon t. elnöke, elmondta a háznak harmad elnöke. Elmondták szóval az akkori és mostani pártbarátok és bizonyosan jobban, mint mostan ón el fogom mondani; de az értelme csak az lesz. Már előttem említette Németh Albert képviselő ur is, hogy hát ennek egyedüli fő oka a kiegyezés volt. Mosolyogni szoktak arra a t. képviselő urak, hogy mi ezt oly gyakran előhozzuk. Talán még egy némelyik azt is felhozza, hogy „toujour perdrix." Én erre azt felelem, hogy a sokszor levert, de soha meg nem nyugvó olaszok egy modenai felkelés alkalmával ezt írták a zászlóra: „Nel presente. e sempre" azaz most és mindig. A kiegyezkedők nem tartották szem előtt apáinknak még 1791-ben irt azon törvényét, hogy Magyarország ne az örökös tartományok szerint kormányoztassék; és furcsa, ugy látszik, rendkívüli előrelátása volt apáinknak, hogy.épen ezt a szöveget használták, hogy „ne az Örökös tartományok szerint" kormányoztassák. Mert mi történt? A kiegyezkedés után Magyarország nagy részben az osztrák tartományok formájára kormányoztatik. A közgazdasági ügyek tekintetében egyforma, együttes kezelésre kötelezték magukat, egy szóval a kiegyezkedés következményeinek keretében, ezen erőteljes intézmény, az önkormányzat, ezen erőteljes oroszlán bele nem fór. Emlékezzenek rá, hogy agitáltak a bécsiek a ,, Pandúrén-Wirthschaft" ellen, az akkori többség, a hogy szokták mondani, „propter bonam pacem" vagy hogy az a híres entente cordiale meg ne sértessék, reá dobták áldozatul a megyét. Igaz, hogy nem ezt adták okul; hanem azt mondták, hogy ezen pimasz institutió a culturállammal meg nem férhet, hogy a modern tudomány elvetette, hogy a parlamenti rendszerrel nem fér össze. Hanem igen jól jegyezte meg t. barátom Simonyi Ernő, hogy azt soha egy szóval ki nem mutatták. Azt mondták, hogy annál az institutiónál a ministerv felelősség humbug. Hát ugyan ké»em: nem humbug az most ? ugyan gondoljanak vissza a keleti vasútra, nem humbug ez a felelősség? Hanem nézzük már most, hol követte el a megye azt a halálos bűnt, hogy halálának halálával kelljen meghalnia? A régi megyékről nem szólok; mert ugy látom, minden árnyalat beleegyezik abba, hogy a régi időkben a megye hiven teljesítette kötelességét ? Sennyey képviselő ur igen meleg szavakban, igen ékesen adta elő, mennyire tett eleget feladatának. Igaz, a belügyminister ur azt mondta rá, hogy akkor barátja volt a megyének most pedig nem barátja. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. De miután a belügyminister ur még sokkal melegebben emlékezett meg a régi megyékről; sőt ellenzéki vezérkorában egészen meg volt elégedve velők; most pedig ezen törvényjavaslatában az önkormányzatnak valódi paródiáját nyújtja, ugyanannyi joggal mondhatjuk, hogy addig, míg a ministerelnök ur ellenzék volt, addig a mór megtette kötelességét: most mikor ministerelnök, a mór elmehet. De menjünk tovább, 1848-ban azt hiszem az akkori kormánynak nem lehetett panasza a megyék ellen, s itt igazságot adok Horváth Gyula t, képviselő urnák, ki azt mondta, hogy az 1848-diki időkben a megyék nem szerepeltek. Ebben igazság van, és én ezt érdemül hozom fel. Mert tudták azok a megyék, — pedig még akkor a megyék souvérán megyék voltak, — tudták hogy az 1848. kormány az ország osztatlan akaratának kifolyása és igy önkénytesen acceptálták az omnipotentiát és dictaturát. Ezt értem: mert akkor discussiót folytatni, mikor arról van szó „élet vagy halál," nem lehet: akkor vakon kell követni azt a kormányt, mely az ország kifolyása. Hogy később mi történt, azt elmondta Németh Albert képviselő társam ; én is épen Heves megyét akartam felhozni. Egy szóval csak azt akartam