Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-71
64 71. országos ülés január 17. 1876. getlen gondolkodás és a legjobb esetben kioson a folyosóra, hogy se balra, se jobbra ne szavazzon. [Tetszés a szélső baloldalon) Felhívom a ministerelnök urat, igyekezzék rehabilitálni a magyar jellem ez erkölcsi oldalát ; hiszen a ministerelnök ur példája legjobban serkenthetné utánzásra; mert a t. minister urat nem láttam soha másként, mint egyszerű polgárt élni, (Helyeslés a szélső baloldalon) még valami férfias szenvedélyt, vagy időtöltést sem tapasztaltam nála, mert egyedül a tudomány és a munkának él. Es ha ő itt hét esztendeig őrt állott mint cherub a parlament ajtaján két oldalú, két élő lángpallossal hazánk alkotmányának megvédésében és kivívásában : ime .járjon előre a t. ministerelnök ur a politikai becsületesség, az erkölcsiség rehabilitatiójáért, és az érdemben az eszme természetes lánczolatánál fogva engedje meg a t. minister ur, hogy reflectáljak azon szavakra, a melyeket széthányt nagy ciceró betűkkel emelt ki és híresztelt a sajtó, hogy Pest városával történt conflictusa alkalmával, melyet itt fölhozni sem czélom, sem érdekem, a t. ministerelnök ur azt jelentette ki, hogy ő maga is megkívánja jövendőben a kormánytól a kötelességnek ilynemű teljesítését és hozzá teve, hogy ezt annyival jogosultabban mondja : mert a parlamentalis változásoknál fogva talán közelebb is áll — mint nem — ezen lehetőséghez. (Halljuk) Méltóztassék megengedni, én ezen enuntiacio ellenében ünnepélyesen tiltakozom, én nem tartom a ministerelnök urat oly alapon álló államférfiunak, mint azokat, a kik itt 7 év lefolyta alatt 5 kabinet élén a fűbe haraptak, (Derültség) én a ministerelnök urnák nem csak kiváló helyzetet, hanem kiváló destinatiót is tulajdonitok. Azon ministerium alkotói, kik az 1867-iki kiegyezésben részt vettek: fölváltották eg3^mást a mint idő és kedvező szerencse magával hozta. A ministerelnök urnák ezzel egészen ellentétes a helyzete. A ministerelnök ur, — mint egy koron mondani szokták volt a hazában, — Jerikó falait be nem vehetvén megkerülte azokat és igy foglalta el helyét előbb a ministeriumban, utóbb pedig — és a mint megismerem, méltán meg is illette ő ,e szerep — Magyarország kormányának élén. Es miért történt ez? azért történt, meri t. ministerelnök ur ezáltal tűzte magának e nagy áldozat árán Magyarország finaneziájának regenerálását. Ha tehát most csak ugy könnyű szerrel elbúcsúznék a ministerelnökségtől: akkor nem csak hogy ezen reménynek meghiúsultával tetézné, sulyosbitaná a hazafiak fájdalmát, hanem Magyarország ellenségeinek a legélesebb fegyvert adna kezükbe azt mondhatni, hogy ime ezen kiváló tehetség is, a ki a magyar financiák regenerálása végett politikai elveinek egyidőre való felfüggesztésével lépett a kormányra: odahagyta már helyét és igy, ki lenne mondva a krida, és vége Magyarországnak. De még egy más nemesebb ok is van, melyért én ezen enuntiaciót csak olyan puszta szónak vehetem és nem komolynak. Elnök : Talán megengedi a t. képviselő ur, ha fölkérem, méltóztassék a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyánál maradni. {Helyeslés a középen.) Azok nagy része, a miket elmondani méltóztatott: az én fölfogásom szerint nincs összefüggésben a tanácskozás tárgyával; (Igaz! a középen) mindemellett nem szóltam ellene, hogy a képviselő ur azokat elmondja, mert a képviselő ur észjárása szerint azzal összefüggésben lehettek. (Derültség.) Minthogy azonban most arra méltóztatik kiterjeszkedni; miért foglalta el a ministerelnök ur állását és minő nyilatkozatot tett oly ügyben, mely a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat érdeméhez épen nem tartozik: (Derültség.) azt hiszem, hogy tekintve a tárgyalásoknak amúgy is igen hosszú folyamára, indokolt abbeli kérésem: méltóztassék a t. képviselő ur a tanácskozás tárgyához tartozó érvek előadására szorítkozni, s ekként a maga részéről is előmozdítani most folyó tárgyalásaink befejezését. (Élénk helyeslés a középen.) Németh Albert: Igen nagyra becsülöm a t. elnök urnák hozzám intézett közbe szóló figyelmeztetését ; hanem méltóztassék megengedni, hogy a t. elnök urat figyelmeztessem . . . Elnök: Ha a t. képviselő ur válaszában arra a térre akar lépni, hogy összefüggésbe hozza azokat, a miket mondott, a tanácskozás alatt levő tárgygyal: ez ellen nem lesz észrevételem; de ha engem mint elnököt figyelmeztetni akar, vagy e helyről tett nyilatkozatomat vita tárgyává akarja tenni: akkor kénytelen vagyok kérni a képviselő urat, méltóztassék a házszabályok rendeleteinek figyelembe tartása mellett a ház iránt tartozó tiszteletet is szeme előtt tartani. (Elénk helyeslés a középen.) Németh Albert: Midőn azon kezdtem, hogy én igen nagyra becsülöm az elnök ur által hozzám intézett közbe szólt figyelmeztetését, hát én a magam igazolása érdekében kívántam figyelmeztetni a t. házat . , . Elnök: Ne tessék elnöki nyilatkozatomat tréfa tárgyává tenni. (Elénk helyeslés a középen.) Figyelmeztettem már egyszer a képviselő] urat, hogy eltér a napirenden levő tárgytól, s most kénytelen vagyok másodszor is kérni; méltóztassék beszédét a tanácskozás tárgyának keretébe folytatni. (Élénk helyeslés a középen.) Németh Albert: Beszédemet folytatom ós azt kérdezem a ministerelnök úrtól, hogy ha én mindazokat a miket elmondani akarok, de a t. elnök ur által félbe szakítva, elhallgatom: nem adok-e
