Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

71. országos 81és január 17. 1876. 65 én azon gyanúra alkalmat, mintha én isten tudja micsoda rósz élezekkel, micsoda aggressiv, sértő szándékkal kezdtem volna azokat, a miket befejeznem nem lehetett. (Mozgás.) Én tehát azt akartam mondani, ha megengedi a t. elnök ur, hogy a megkezdett periódust kikerekítsem, hogy én a ministerelnök urnák azon enuntiaciójára, a melyet itt a házban nyilvánosan elmondott, és a mely már nem az övé, nem a t. elnök uré, hanem a nagy közönségé, e házé. és így 460 — nem tudom hányadrészben az enyém is, (Derültség) az én jogos tulajdonom, mondom hogy én részemről a ministerelnök urnák ezen enuntiaciójára aggodalmaimat elmondjam, és azzal fejezem be szavaimat, hogy én nem tartom lehetségesnek azon mondatnak komolyan ténynyé válását; mert a ministerelnök urnái háttérben van még az átalam is táplált azon reménynek megvalósulása, hogy a ministerelnök ur Magyarország függetlenségét és önállóságát, önálló hadseregót, nemzeti bankját, szóval igen üdvös törvényes intézkedéseknek törvény utján való létesítésére maga fogja az utat megtörni. És minthogy e hitben vagyok, és a ministerelnök úrtól mint gentlemantől egyebet nem is várok: veszélyesnek tartanám a mondott enuntiációnak valósulását. Ezek után én a Mocsáry Lajos igen t. barátom által benyújtott és szabatosan körvonalozort határozati javaslatot pártolom és a közigazgatásról szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Antalfy Károly: T. ház! Röviden szólalok fel, mert ha Magyarország állami életének uj rendezéséről volna szó, ha egy tabula rasa állana előttünk és most akarnók a közigazgatást először szervezni : akkor érteném azon elvi fejtegetéseket, a melyeket itt a megyei önkormányzatról, a centrálisaimról, a tisztviselők kinevezéséről és választásairól egy hét óta, hallgatunk. De midőn, t. ház! Magyarország államélete ma holnap egy ezredéves életkorát éli el, akkor, midőn a megye évszázadokon át a mellett hogy alkotmányunknak védbástyája volt, az időközben változott közviszonyokhoz idomítva egyszersmind a közigazgatási feladatot is teljesítette; akkor midőn a megye mint egy élő organismus áll fenn, és midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat a megye eddigi alapján, annak keretében és legnagyobb részt abból kifolyólag szervez egy bizottságot az állami igazgatás közvetítésére: akkor én t." ház! ezen hosszas elvi fejtegetéseket szükségeseknek nem tartom, azoktól gyakorlati eredményt nem várok. Előttem az a kérdés: vajon indokolt szükség van-e a közigazgatási bizottságra? vagyis vajon megfelel-e az 1870-iki a köztörvényhatóságok renXÉPY. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. dezóséről szóló XLII. törvényezikk az állami élet követelményének. Kellő összefüggésbe hozta-e e törvény a parlamenti felelős kormány rendszert a megyei önkormányzattal ? és megfelel-e a jó olcsó és gyors közigazgatás igényeinek és követelményeinek ? Én t. ház! ezen kérdésekre felelni szükségesnek nem tartom. Megfelelt azokra az élet, megfelelt a mindennapi tapasztalás, és azt felelte, hogy nem felel meg. Avagy kell-e példákat idéznem annak bizonyítására, hogy még az államiközigazgatás közvetítésére szolgáló hatóságok sem mindenütt és nem mindig tartották tiszteletben a törvényt ? nem mindenütt és nem mindig teljesítették a parlamenti felelős kormány rendeleteit"? oly kérdésekben is, melyek az államiság legfőbb attribútumait képezik. Már pedig én megkívánom, hogy a törvény tiszteletben tartassék; én megkívánom, hogy az alkotmányos kormány törvényes rendeletét Magyarország minden polgára tiszteletben tartsa és annak engedelmeskedjék. S ha ezt nem teljesítené: megkívánom azt, hogy azt államhatalom érje utol még az önkormányzat sánezaiban is; különben. attól félek, hogy lehet valahol oly megyei önkormám^zat, mely védbástya ugyan lehet de nem a magyar alkotmánynak, nem a magyar állam érdekében. Hiszen t. képviselőház! erős kormányt követelt az ország pártkülönbség nélkül ; erős kormányt követelt a közvélemény s azt gondolom, nemcsak azért követelt erős kormányt, hogy szomorú pénzügyi bajainkból kivezessen; hanem azért is, hogy teremtsen jó közigazgatást, hogy adassa meg az államnak ami az államé, hogy védje meg az egyéni szabadságot, hogy védje meg a személy és vagyon bátorságot, minden állam alakulás e legelemibb feltételét és én t. ház! a kormány erejét nem keresem egyedül azon párt szám-erejében, melyből a kormány alakult: ón keresem a kormány erejét azon törvényes eszközök megadásában is, melyek képesítik őt arra. hogy a törvényt tiszteletben tartassa, hogy a törvényen alapuló rendeleteit teljesítesse. E nélkül t. ház ! hozhatunk mi törvényeket: írott malaszt maradnak azok. E nélkül illusorius lesz a parlamenti kormány felelőssége, az 1848. dicső alkotásoknak e legértékesebb vívmánya. E nélkül elvész a törvény tisztelete és elvész a rendelet hatálya; pedig valljuk meg t. képviselőház, nekünk arra. hogy a törvény tiszteletben tartassék, szükségünk van. Szükségünk van arra is, hogy a törvény iránti tisztelet ébresztessék, ha kell, hatályos eszközökkel is. Azt tapasztaltam t. ház. hogy van rendelet elég, van több tán mint elég, annyi rendelet van, hogy a bureaucratia legfényesebb, illetőleg legsötétebb korszakában sem volt több. De azt is tapasztaltam, hogy nincs elég ellenőrzés a végrehajtásnál és azt látom, hogy semmi sem biztosabb ma 9