Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

71. országos Illés január 17. 1876. Q^ közökkel a bajok nem voltak elháríthatok. És mi volt a logikai oka ennek? Az, hogy az 1848-iki országgyűlés, mely a független felelős ministerinmot felállította, egyszersmind teljes szabadságában akarta meghagyni a megyéket és már akkor oda irányzott bölcs gondolkozó észjárásával, hogy a megyéket ne rohanhassa meg erőhatalommal bármely kormány, hanem hogy ha passiv erőszakkal a megyék útjában állnak a ministeriumnak : ez a törvény szerint is az indemnytit megkaphassa. Ez volt a logikai ok. De mert különben is hosszabbra kötelességem ez alkalommal terjeszkednem: keressük csak a félmúlt idők fátyola mögött : mik voltak a régibb megyék visszaélései? Azon 30 év alatt, mióta Hevesmegye közügyeiben részt vettem, emlékezem még az 1832—6-ik évekből, két nevezetes nagy conflictus volt a dicasterium ós vármegye közt. És mi volt az? alkalmatlan volt két szónok a megye gyűléseken és a eonsilium intimált a megyének, "hogy e két nemesi joggal élő, peroráló táblabírónak nemesi levelét, illetőleg nobilitási bizonyítványát kérje elő. Az egyik kimutatta, hogy ő Csik-Gyergyó Kászonszéktől bírja nemesi bizonyítványát, a másik Borsodmegyétől. A megye fölirt, hogy rendben van a dolog, a helytartótanács visszaír, hogy a megye azokat tartozik felküldeni; a megye azt mondta, hogy ő nem tartozik, s el sem veheti senkinek nemes levelét és így a rendeletet teljesíteni nem fogja. Ismét jött egy intimátum; az tisztelettel félretétetett. Akkor szokás volt a kanezelláriához felterjesztést tenni és jött az úgynevezett fulminatorium, — azt ugy hivták; — a megye ezt is tisztelettel félretette és azt mondta, törvényes jogaink alapján meghozott határozatunktól nem tágítván : azon rendeletnek nem engedelmeskedünk. Akkor azután jött az utolsó actus, jött ő Felségének magának nevével ellátott docretuma, abban azután benfoglaltatott az, hogy ti nektek ezennel komolyan meghagyjuk és szigorúan megparancsoljuk. Akkor azután szokás volt az ilyen rendeletet, deeretumot, és legfelsőbb királyi parancsolatot a gravamenek sorába félretenni és az országgyűlésre küldendő követnek utasításul adni, hogy a sérelem orvoslását kötelességének ismerje; de azért nem dőlt el sem a bécsi torony, sem az egri csillagvizsgáló nagy torony, hanem szépen tanácskoztak a tekintetes karok és rendek és csak oly „kedvelt hivei" maradtunk ő Felségének azután, mint az előtt. {Derültség.) Mi volt a második eset? A második eset volt egy fegyveres erővel szemben egymással megvívott úgynevezett restauratió, vagyis megyei tisztválasztás következtében kiküldött delegált bíróság ítéletének végrehajtása. A delegált bíróság meghozta az ítéletet és három évi börtönre Ítélte gróf Keglevich Miklóst; a megye kijelentette, hogy a törvénytelen delegált bíróság által meghozott Ítéletnek végrehajtásától tisztviselőit eltiltja. E fölött két évig folyt a pour-parlé a eonsilium és a kanczellária között, és xégre, midőn már oda jutottunk, hogy ő Felségének decretuma megérkezett : felirtunk, hogy azt tisztelettel íélretevén, annak nem engedelmeskedünk. Akkor azután jött, hogy katonai karhatalommal fog effeetuáitatni a delegált bíróság ítélete és akkor boldog emlékezetű, általam mindig tiszteletben tartott Keglevich Miklós gróf kijelentette, hogy az alispáni szálláson számára elkészített három szobából álló börtönt önmaga elfoglalja. Ezzel kihúzta a megye sarkából a tövist és tökéletesen helyre állott a harmónia, mint azelőtt volt. De most mi történik? Midőn egyik megye, Sopronmegye 1867. deczember 12-ik napján a főispán indítványára kimondta, hogy mennyire sajnálkozik a szomszéd Szerbország fejedelmének meggyilkoltatása fölött, — mert hát atyafiság volt a főispánnal, — ezt határozafilag nyilvánítja, és mennyire dicséri a kormányt, hogy azon gyilkosok ügyében intézkedni készül, és hogy mily határtalan bizalommal viseltetik a kormány iránt: — ugyanekkor deczember 12-én Hevesmegye közgyűlése kimondja, hogy a kormány Iránt nincs bizalommal, hogy az országgyűlés által meghozott legutóbbi vívmányokat hazánk szabadságára nézve veszélyeseknek tartja, ós az ellenzéki követeknek szavaz bizalmat. Amazok helyesen cselekedtek, nem lépték tul hatáskörüket: mert bizalmat szavaztak a kormánynak: mi ránk pedig királyi biztost küldöttek, mert az ellenkezőt cselekedtük. Ezek azon nagyszabású rémítő képek, melyek a parlamenti kormánynak a végrehajtás terén való actióját zsibbasztják! Ezért kell a megyéket eontumacirozni! Minek nevezzük e törvényjavaslatnak azon intézkedését, mely az önkormányzat biztosítása végett 600 választott bizottmányi tagnak azon jogot megadja, hogy maga helyett 10 tagot válasszon a szűkebb körű Keichsratha, a többi tagnak szavazati jogát pedig confiscálja? Már bocsásson meg a belügyminister ur, hogyan lehet szabadelvű institutio: valakinek elvenni szavazati, tanácskozási, a közdolgokban való befolyási jogát és azt oda szorítani, hogy neki legyen szabad képviselőül 10 tagot választani, olyat, ki még a fél évi nagy gyűlésen hozott határozat végrehajtását is felfüggesztheti, és igy azon missionariusnak, kit a megye nagy közönsége a közigazgatási bizottságba küld, joga van a választó közönség határozatát nullificálni. Azt mondja Szilágyi Dezső képviselő ur, hogy az önkormányzat jogköre tágittatik, mert oly ele-