Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-71
62 71. országos ülés január 17. 1876. mek is bevétettek a közigazgatási bizottságba, melyeknek odáig semmi beleszólásuk nem volt. Ilyen a posta- és távírda főnök. Bocsásson meg a t. belügyminister ur ; de én ugy tudom, hogy ha valaha és valahol a centralisationak helye van és szükséges, hát a posta és távirdai ügy, mint tisztán mechanicumquid olyan, melynek centralizálva kell lenni egy kézben, hogy egy ujjnak billentése éreztessék mindenütt, mely markában tartja szerteszét a hazában a telegraf és posta bureaukat. Hogy ezt mért kelljen decentralisálni: azt én sem a közigazgatási bizottságban ; sem a parlamentben eddigelé megvilágosíttatni nem hallottam egy szónok által sem. De ha már ezen elemeket oda méltóztatott rakni: miért teszi anynyira hátra a vasúti állomás főnököt? Hiszen a 9. § szerint ambuláns lesz ezen bizottság Azt tudom, hogy Gylas és Charkán lóháton járták be az országot, ós ugy administráltak jus et justitiam Magyarországon; ezen urak vasúton fognak járni, s ennél fogva a vasúti állomás főnököt mindenesetre bekellett volna illeszteni; mert hisz. ha egy német vaudvilieben azt mondja a komikus, midőn szó van arról, hogy egy valaki egy barátját bevezesse valami uri salonba, azt monda: ne félj bevezetlek: der Kutscher ist mein bester freund, der Kutscher führt das ganze Haus": mennyivel inkább alkalmazható ez itten, ahol az állomás-főnök az, a ki az egész közigazgatási bizottságot vezetni fogja. (Derültség) Én megvallom, hogy én ezen törvényjavaslatnak azon intézkedését, melynél fogva az 10 bizottsági tagot kijelöl, a többinek pedig jogát conflskálja : sokkal rosszabbnak tartom, mint a Tóth Vilmos által benyújtott törvényjavaslatban foglalt virilis intézményt, mert a virilis intézmény még paralizálható választott képviselők és magok a vi,-ilisek által; mert hol van az megírva, hogy minden virilis képviselő a kormány pártján álljon? De engedjen meg nekem Tóth Vilmos igen t. képviselőtársam, ha azt mondom, hogy a törvényjavaslat ezen részének nem ő az apja: mert azon eszme nem az ő agyában szülemlett és az nem abból pattant ki. Ugyanis az 1832-ik évi 6-ik diaetán a furfangos észjárású gróf Desewffy József, midőn arról volt szó, hogy kik lesznek azok, kik a városi munieipiumokban szavazattal fognak birni, azt mondotta: „én más expcdienst nem tudok, mint azt, hogy válasszák ki, hogy ki fizet legtöbb adót és a kik legtöbbet fizetnek: azok legyenek a bizottság tagjai." Én mondom — a virilis intézményt az egyéni jog gyakorlatában a municipalis életben nem tartom olyan praejudicálónak, mint ezen törvényjavaslatot. De bát milyen is lesz ezen administraíió? Hisz az semmi egyéb nem lesz, mint folytonos referáda, az a feletti folytonos dissertatiók és ezek alapján a határozat-hozatal. Mert t. ház! ha én ezen közigazgatási bizottságnak tagja leszek Hevesmegyében: én már csak azért is fogok olyan szőrszálhasogató dissertatiokat tartani, hogy ennek a gyakorlati életben való kivihetetlenségét és helytelenségét bebizonyítsam. Hogy történt ez mostanáig? A megyei közgyűlés minden hóban elővette mind azon ügyeket, a melyek nem a relationalis törvényszék elé tartoztak ; mert a relationalis törvényszék különválva intézkedett és az mintegy drótsodronyon ment, mert minden tisztviselőnek meg volt a maga hatásköre, ós hogy ugy mondjam bizonyos brancheban oda állíttatott elmozdithatlan hatásköre. És épen ennek köszönhetjük azt, hogy nemcsak a legjobb, hanem a legolcsóbb is volt a régi administratió. Ugyan mondja meg Szilágyi Dezső t. képviselő ur: milyen költségébe került volna az államnak a népszámlálás, ha azt nem a megye vitte volna keresztül ? És hogyan vitte azt a megye keresztül? talán diurnumért? forsponton? Nem. Az illető a maga lován utazott és igy vitte keresztül a népszámlálást. így van az az árvaügyek körül is. Hol van most a legnagyobb rendetlenség : nem-e épen az árvaügyek körül? Mondhatok egy esetet a t. belügyminister urnák. Szorgalmaztam egy kitáblázási engedély megadását egy árva tömegről, két esztendeje, s nem kaphattam azt meg: miért? Mert 14 esztendeje, hogy nincs kimondva, hogy voltaképen kik az örökösök? Sem végrendelet, sem pedig a hagyatéki tárgyalás alkalmával ellenvetés nem történt: csak az az akadály, melyet boldog emlékezetű minister ur, Horvát Boldizsár urnák köszönünk, {Derültség) a ki a magyar jogtudomány practiens bölcsességét a paragrafusok örvényében megfulasztotta, a ki több kárt tett Magyarországnak, mintsem hogy azt életében valaha expiálni képes legyen. (Morgás.) A hagyatéki tárgyalás nem lévén befejezve. 13 esztendeig nincs kimondva, kik az örökösök, a kik mind egyenes leszármazók, és semmiféle végrendeleti hagyomány, vagy külön rendelkezésről szó sincs; — hanem denicpie nem lehet, mert nem engedik meg a formák. Én ezzel ellentétbe állítom, a plánum successionale intézkedésnek practiens bölcsességét: Lehet-e valami bolclogitóbb, bizalomra keltőbb, s az illető félre megnyugtatóbb, mint a régi táblabirói gyakorlat, mely szerint a felek folyamodására neveztettek ki azon birák, a kik fölebbezés nélkül, mint tisztakeblü areopag intézték el a hagyatékokat? (Derültség.) Tehát t. ház, ha még azt csak sejteném ebből a törvényjavaslatból, hogy hát legalább jogosítva
