Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

71. országos Slés január 17. 1S76. 57 Szilágyi Dezső képviselő ur ugyanazt állítja, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat te­remt egy oly orgánumot, mely a kinevezett hiva­talnokok és választott tisztviselők részére egy col­lég iumot állit fel. T. képviselőház! Én a collegiumi rendszert szeretem: mert megvagyok róla győződve, hogy a collegiumi rendszer sok jeles hazafit adott a ha­zának is, a megyének is és jeles családfőket nevelt a család részére; de én csak oly collegiumtól vá­rom a jó rendszert, melynek tanárai összhangzó egységet képeznek; már vagy legyenek azok telje­sen kinevezettek, vagy teljesen választottak. Ez eollegium. Oly collegiumtól azonban, a melyben a bureaucratia és democratia örökösen fog küzdeni egymással: összhangot nem várok és hazánk állami életének rendbehozatalára ily collegiumot egyáta­lában nem tartok sem czélszerünek, sem helyes­nek. Szilágyi Dezső képviselő ur, ki ugy tudom, hogy a bíróságok szervezésekor hatalmas dictiót tartott, hogy azok minél nagyobb apparátussal állíttassanak fel: ugyan ő, mikor húsz vagy még ennél több törvényszék megszüntetéséről volt szó, akkor is amellett szólalt fel és most midőn a köz­igazgatási bizottság felállítását javasolják, ismét ezen álláspont mellett kardoskodik és én meg va­gyok győződve, hogyha a túloldal, a jobboldali ellenzék jut többségre, akkor meg az ő véleményét fogja helyeselni, teljesen a helyzet ura — neki a helyzetre van szüksége. Továbbá t. ház, ő állami ellenőrködésről beszél. Hát ki akarja a megyének az ellenőrzési jogát elvonni? Mire valók voltak a főispánok eddig? mire valók most és mire valók jövőre? Arra, hogy az államnak ellenőrzési jogát gyakorolják, a mint a megyék az állam törvény­szabta jogkörén túllépnek. Ismerjük Hevesmegye sorsát, nem tudom jogo­san történt-e; de annyit tudok, hogy midőn nem engedelmeskedett a kormánynak: királyi biztost küldtek oda, tehát az államhatalom képes rende­leteinek érvényt szerezni, anélkül, hogy ezredéves szokásainkból kifejlődött és azt 1870 : XLII. tör­vényczikk által fölöttébb meggyengített autonó­miát csirájában megsemmisítené. Azt azonban beismeri Szilágyi Dezső ur, hogy a kinevezéseknél számtalanszor, sőt legtöbbször a pártfogás a legfőbb tényező és sok ember nem érdemeinél fogva kapja a hivatalát: hanem párt­fogásnál fogva. Azt hiszem, ezzel a t. szónok ur nem tett valami hasznos szolgálatot pártjának; hanem ily bevallással csak amellett ad tanúbizony­ságot, hogy az igazságot bármikép fátyolozzuk is, teljesen elfátyolozni nem lehet. íme t. ház ezek voltak azok, a miket ón aggályaim eloszlatása szempontjából autonómiánk fólténysége érdekéből elmondani, a t. ház bölcsessége, alá bocsájtani kö­telességemnek tartottam. Most még csak néhány KÉPV. H. NAPLÓ 187ő—78. IV. KÖTET. perczig kívánok időzni annál, hogy tulajdonkép miért vagyok az autonómia híve és barátja. T. ház! ha Thun Leo, a nagy hirü cs. kir. vallás- és közoktatási ministernek idejében a Ti­szán innen, Tiszán tul, a Dunán innen, Dunán tul lévő superintendentiában ilyen bizottságok, az ak­kori Bach-időnek közegei lettek volna: higyjék meg, az a Thun Leo keresztül vitte volna páten­sét; de ép, mert a protestáns autonómia nem tűrt meg keblében semminemű oly elemet, mely annak czéljaival, magasztos hivatásával ellenke­zett volna: egészséges volt és egészséges lesz mindaddig, míg tiszta marad minden idegen elem­től. Megtörött az autonómia hatalmán az ön­kény fegyvere és habár nem tagadom meg a mai kormánytól a hazafiságot, elismerem, hogy egytől egyig mindnyájan hazafiak és magya­rok: de igenis meg kell tagadnom azt, hogy ez állam ma független volna, hogy pénze, vére, a hitel és kereskedelem felett szabadon rendelkeznék a nemzet a mint ezt az örök igazság, az örök jogból kifolyólag hozza magával s akkor, midőn Magyarország két joga felett nem rendelkezik ugy, mint rendelkezett Mátyás, Nagy Lajos és az Árpá­dok idejében; akkor, midőn a bécsi ármányossá­gon megtörik a nemzet hite, hogy a nemzet sorsa javulni fog; a mikor Bécsben fennen hangoztat­ják, hogy a rni jogos követeléseink hajótörést fognak szenvedni; a mikor a ministerelnök ur folyó hó 13-án már jelezte is az utat, mely a bársony­székből a zöld padokra vezet s ki mondotta Helfy Ignácz képviselőtársamhoz, hogy olyan ügy­ben, milyenben ő szólott, nem sokára interpellálni fogná a kormányt, mert változandó a minister­állás; akkor, midőn csaknem kézzel fogható jelen­leg, hogy nemsokára oly kormány foglalja el a vörös bársonyszékeket, melynek keblében nem fog más vágy honolni, mint az, hogy az 1867-ki kie­gyezés oly erőssé tétessék, melyen a poklok kapui sem győzedelmeskedhessenek: akkor uraim nem érkezett el ideje annak, hogy az autonómiát nem kedvelő kormány oly áthidalást készítsen a köz­igazgatási bizottság által, mely a centralismus ölelő, de öldöklő karjaiba vezessen. {Nevetés.) Ne nevessenek uraim, mert bizony, bizony elmondhatom Önöknek, hogy ezen nevetés egy­kor — vajha be ne következnék — siralommá fog változni, Magyarországot, ha valami hivatva van megmenteni: kijelentem, mert ez hitem, hogy ez az autonómia, ezen kívül nincsen számára hely ; ha pedig a vármegyék atyái függetlenül szabadon nem intézhetik a megye sorsát, hanem idegen ele­mek fognak belevegyülni a eoncertbe, kik „dajt­scliot" fognak játszani, akkor mikor a magyarok csárdást akarnak: az összhang igen meg lesz zavarva. Most t. ház tekintettel arra, hogy Csokonai Vitéz Mihály megmondotta azt, hogy minden szá­zad végén nagy dolgok történnek a föld kereksé­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom