Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-71
71. országos Slés január 17. 1S76. 57 Szilágyi Dezső képviselő ur ugyanazt állítja, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat teremt egy oly orgánumot, mely a kinevezett hivatalnokok és választott tisztviselők részére egy collég iumot állit fel. T. képviselőház! Én a collegiumi rendszert szeretem: mert megvagyok róla győződve, hogy a collegiumi rendszer sok jeles hazafit adott a hazának is, a megyének is és jeles családfőket nevelt a család részére; de én csak oly collegiumtól várom a jó rendszert, melynek tanárai összhangzó egységet képeznek; már vagy legyenek azok teljesen kinevezettek, vagy teljesen választottak. Ez eollegium. Oly collegiumtól azonban, a melyben a bureaucratia és democratia örökösen fog küzdeni egymással: összhangot nem várok és hazánk állami életének rendbehozatalára ily collegiumot egyátalában nem tartok sem czélszerünek, sem helyesnek. Szilágyi Dezső képviselő ur, ki ugy tudom, hogy a bíróságok szervezésekor hatalmas dictiót tartott, hogy azok minél nagyobb apparátussal állíttassanak fel: ugyan ő, mikor húsz vagy még ennél több törvényszék megszüntetéséről volt szó, akkor is amellett szólalt fel és most midőn a közigazgatási bizottság felállítását javasolják, ismét ezen álláspont mellett kardoskodik és én meg vagyok győződve, hogyha a túloldal, a jobboldali ellenzék jut többségre, akkor meg az ő véleményét fogja helyeselni, teljesen a helyzet ura — neki a helyzetre van szüksége. Továbbá t. ház, ő állami ellenőrködésről beszél. Hát ki akarja a megyének az ellenőrzési jogát elvonni? Mire valók voltak a főispánok eddig? mire valók most és mire valók jövőre? Arra, hogy az államnak ellenőrzési jogát gyakorolják, a mint a megyék az állam törvényszabta jogkörén túllépnek. Ismerjük Hevesmegye sorsát, nem tudom jogosan történt-e; de annyit tudok, hogy midőn nem engedelmeskedett a kormánynak: királyi biztost küldtek oda, tehát az államhatalom képes rendeleteinek érvényt szerezni, anélkül, hogy ezredéves szokásainkból kifejlődött és azt 1870 : XLII. törvényczikk által fölöttébb meggyengített autonómiát csirájában megsemmisítené. Azt azonban beismeri Szilágyi Dezső ur, hogy a kinevezéseknél számtalanszor, sőt legtöbbször a pártfogás a legfőbb tényező és sok ember nem érdemeinél fogva kapja a hivatalát: hanem pártfogásnál fogva. Azt hiszem, ezzel a t. szónok ur nem tett valami hasznos szolgálatot pártjának; hanem ily bevallással csak amellett ad tanúbizonyságot, hogy az igazságot bármikép fátyolozzuk is, teljesen elfátyolozni nem lehet. íme t. ház ezek voltak azok, a miket ón aggályaim eloszlatása szempontjából autonómiánk fólténysége érdekéből elmondani, a t. ház bölcsessége, alá bocsájtani kötelességemnek tartottam. Most még csak néhány KÉPV. H. NAPLÓ 187ő—78. IV. KÖTET. perczig kívánok időzni annál, hogy tulajdonkép miért vagyok az autonómia híve és barátja. T. ház! ha Thun Leo, a nagy hirü cs. kir. vallás- és közoktatási ministernek idejében a Tiszán innen, Tiszán tul, a Dunán innen, Dunán tul lévő superintendentiában ilyen bizottságok, az akkori Bach-időnek közegei lettek volna: higyjék meg, az a Thun Leo keresztül vitte volna pátensét; de ép, mert a protestáns autonómia nem tűrt meg keblében semminemű oly elemet, mely annak czéljaival, magasztos hivatásával ellenkezett volna: egészséges volt és egészséges lesz mindaddig, míg tiszta marad minden idegen elemtől. Megtörött az autonómia hatalmán az önkény fegyvere és habár nem tagadom meg a mai kormánytól a hazafiságot, elismerem, hogy egytől egyig mindnyájan hazafiak és magyarok: de igenis meg kell tagadnom azt, hogy ez állam ma független volna, hogy pénze, vére, a hitel és kereskedelem felett szabadon rendelkeznék a nemzet a mint ezt az örök igazság, az örök jogból kifolyólag hozza magával s akkor, midőn Magyarország két joga felett nem rendelkezik ugy, mint rendelkezett Mátyás, Nagy Lajos és az Árpádok idejében; akkor, midőn a bécsi ármányosságon megtörik a nemzet hite, hogy a nemzet sorsa javulni fog; a mikor Bécsben fennen hangoztatják, hogy a rni jogos követeléseink hajótörést fognak szenvedni; a mikor a ministerelnök ur folyó hó 13-án már jelezte is az utat, mely a bársonyszékből a zöld padokra vezet s ki mondotta Helfy Ignácz képviselőtársamhoz, hogy olyan ügyben, milyenben ő szólott, nem sokára interpellálni fogná a kormányt, mert változandó a ministerállás; akkor, midőn csaknem kézzel fogható jelenleg, hogy nemsokára oly kormány foglalja el a vörös bársonyszékeket, melynek keblében nem fog más vágy honolni, mint az, hogy az 1867-ki kiegyezés oly erőssé tétessék, melyen a poklok kapui sem győzedelmeskedhessenek: akkor uraim nem érkezett el ideje annak, hogy az autonómiát nem kedvelő kormány oly áthidalást készítsen a közigazgatási bizottság által, mely a centralismus ölelő, de öldöklő karjaiba vezessen. {Nevetés.) Ne nevessenek uraim, mert bizony, bizony elmondhatom Önöknek, hogy ezen nevetés egykor — vajha be ne következnék — siralommá fog változni, Magyarországot, ha valami hivatva van megmenteni: kijelentem, mert ez hitem, hogy ez az autonómia, ezen kívül nincsen számára hely ; ha pedig a vármegyék atyái függetlenül szabadon nem intézhetik a megye sorsát, hanem idegen elemek fognak belevegyülni a eoncertbe, kik „dajtscliot" fognak játszani, akkor mikor a magyarok csárdást akarnak: az összhang igen meg lesz zavarva. Most t. ház tekintettel arra, hogy Csokonai Vitéz Mihály megmondotta azt, hogy minden század végén nagy dolgok történnek a föld kereksé8
