Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

54 71. országos ülés .január 17. J87(>. A t. jobboldali ellenzék a kinevezési rend­szernek hódol, ülőre bocsátom azt, hogy én mint beszédem elején jeleztem, a kinevezési rendszernek barátja nem vagyok, mindamellet értem a jobb­oldali ellenzék politikáját, mely tisztán, nyíltan, vi­lágosan beszél, mondja, hogy mit akar; mig el­lenben a kormánypárt ezen törvényjavaslat életbe léptetése által oly állapotot akar létrehozni, mely­ről a magyar ember ugy szokott szólani, hogy adtál uram esőt, de nincs köszönet benne — ha t. i. elkésett. A baloldali ellenzék, — melynek nézetéhez magam is azon időtől kezdve, mióta a íüsió pro­gramul nélkül létesült, tartozni szerencsés va­gyok, — a baloldali ellenzék határozottan zászló­jára irta e szót: mindent tenni, mi a nép javára szol­gál mindent megsemmisíteni, a mi ellene van. És e zászló oly magasztos elvet hirdet, melynek követésére, meg vagyok győződve, nekünk közös erővel törekednünk kell. A baloldali, ellenzék az autonómiát, mint a magyar nemzeti élet fentartá­sának biztositékát, olyannak tartja, melytől egy pillanatra is soha el nem tér és eltérni nem fog; mert ha ettől eltérne: nem tenne egyebet, mint megtagadná hivatását, megtagadná magyar nem­zeti létét. És ha én szívós kitartással ragaszko­dom az autonómia kiszélesítéséhez, ha én óhaj­tom, sőt kérem, hogy érkezzék el az idő minél hamarább, midőn az egyes birák és törvényszé­keink tagjai választás alá jöjjenek, hogy azok igen is átérezzék azt, hogy nem a nép van érettök. hanem ők vannak a népért: akkor csak azon nagy elvnek hódolok, mélyet őseink már a hon alapításkor Pusztaszeren alkottak. Azon okok, melyeket az előttem szólott t. baloldali ellenzéki képviselő urak kifejtettek az autonómia szélesbitésc iránt és e bizottsági javas­latnak elvetése érdekében: elegendő arra. hogy to­vább ne időzzem e tárgynál: hanem menjek át az egyes szónokok megczáfolására, arra nézve, ami­ben velünk a közigazgatási bizottság tekintetében egyet nem értene. " Gullner képviselő ur azt monda bevezető be­szédében, hogy a megyei élet ázsiai állapotban van. Uraim! 1847. előtti vármegyei élet olyan volt, melyre ha csak kissé higgadtan a külföldi majmoló fszokásoktól eltekintve visszapillantunk : nem lehet, hogy keblünk fel ne lelkesedjen, nem lehet, hogy azon magasztos óhaj fel ne táruljon keblünkben, hogy miért nern lehetett azon rend­szert kiszélesíteni ? miért nem lehetett minket, a népet, mert én is a néphez tartozónak tartom magamat, beleilleszteni? Ha ez megtörtént volna: akkor ma nincs nemzetiségi kérdés Magyaror­szágban ; nincs kétezer millióra menő adósságunk ; hanem volna olyan állami életünk, mely Nagy Lajos korát lett volna hivatva előidézni hazánk­ban. Továbbá állította a t. szónok ur. hogy a megyék a korteskedós tanyáját képezik. Ha me­gyei atyák intézik, mert meg vagyok g^yőződve. hogy a nép olyat választ, ha az ő óhajának ki­fejezést adni hajlandó: ez rendén van: de mikor a kormány kinevezett hivatalnokai fognak inpul­sust adni arra. hogy korteskedés történjék: ez sokkal veszélyesebb, mintha a megyék termeiből sugárzik ki a jelzés. Harmadik szónok a mélyen t. Tisza Lajos képviselő ur azt állitá, hogy nem hiszi, miszerint oly törvényt lehessen alkotni', melyet 1 csak két ember is feltétlenül elfogadna. Továbbá állitá. hogy azért nem vállalkoznak a jobb erők a me­gyei hivatalokra: inert 5—6 év múlva a hivatal megszűnik. T. képviselőház! Bn meggyőzhetem az iránt a mélyen t. képviselő urat, hogy mi itten ez oldalon, bár kevesen — 38 szám az. a -mit képviselünk, — mi képesek vagyunk oly törvényt alkotni, hogy azt mind a 38-an elfogadjuk. Éz állítása tehát nem áll. Másodszor a mi azt illeti, hogy a megyei tisztviselőnek G év múlva meg­szűnik hivatala, ez rendén van : mert ha ugy vi­selte magát, hogy a közönség érdekéve! ellenke­zőleg" haladt, ha ugy haladt, hogy az igazság is­tennője vak maradjon örökre, az ártatlant el­nyomta és ennek ellenében a vétkest ártatlanná tette : kell. hogy az ily tisztviselő távozzék hiva­talából. Különben kérem t. ház! Magyarország nem tápintézet, hogy itt minden ember örökre élet­hosszig kenyeret kapjon: a nemzet életéből fejlő­dött annak következménye, hogy itt minden ember magának dolgozzék. Szeretném látni, hogy azon köz­birtokosnak, ki nem volt hanyag, nem volt té­kozló, de az évek mostoha csapásai következtében kénytelen koldusbotot venni kezébe : ki fog adni kenyeret az ilyennek, és csak a hivatalnoknak le­gyen. Nem lesz ember a világon senkisem. kit akkor is kelljen tartani, ha hivatala megszűnt há­rom évre. — illetve most hat évre választunk tisztviselőt, — ha jól viselte magát: élethosszig megtarthatja hivatalát: ha pedig roszul viselte ma­gát: mozdittassék el és jöjjön utána a jobb. A negyedik szónok Plachy Tamás képviselő ur beismerte azt, hogy az ő kerületében 150 rab szabadon jár. Ez valóban nagy visszaélés; beismeri, hogy a királyi ügyész 136 ezer forintért adta ki önkényüleg az élelmezést az állam teljes megká­rosításával. Beismeri azt, hogy Nógrádban a bort a község eladta akóját 4 írtért; de ebben az adó­hivatalnok bele nem nyugodván, a bort Balassa­Gyarmatra hurczoltatta és ott akóját 1 frt 50 krért elárvereztette. Ebből azon következtetést vonta, hogy mégis jó a kinevezési rendszer. Én a logikát nem értem. Az ötödik szónok Bujanovieh Sándor képvi­selő ur egészségesnek tartja a törvénykezésnek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom