Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-88

88. országos ülés február 13. 1876. 373 valódi állapotnak Erdélyre nézve. Mert azon tör­vénykönyv több szakra lévén felosztva, ott más határozatok is vannak közbeszúrva, tehát én min­denesetre a jogbiztonság érdekében szükségesnek találnám, hogy a jelen törvényjavaslat azon sza­kaszai, melyek ezen törvényjavaslat által vagy módosíttatnak, vagy végképen eltörültetnek: e tör­vényjavaslatban határozottan kijelöltessenek, ne­hogy vagy biró, vagy fél, vagy ügyvéd által a perlekedésnek és átalában a jogbiztonságnak leg­jobb alapja ez által valami kárt szenvedjen. Indítványozom tehát, hogy mivel ezt oly ha­mar eszközölni nem lehet, erre nézve is, mint már más esetre nézve is történt, a törvényjavas­lat a jogügyi bizottsághoz visszautasittassók azon meghagyással, hogy a polgári törvénykönyv azon §-ai, melyek e törvény által vagy módosíttatnak, vagy egészen hatályon kivül helyeztetnek: szám­szerint tétessenek ki. Elnök: Az inditvány mellett többé felje­gyezve senki sincs; tehát a vitát befejezettnek nyilvánítom. Joga van még szólni a bizottság elő­adójának (Szavazzunk!) és minthogy az indít­ványt 9-nél többen írták alá, az indítvány beadó­jának. Kérdem tehát, kiván-e e jogával élni? Kapp Gusztáv: T. ház! (Eláll!) Nagyon rövid leszek. Méltóztassanak megengedni, hogy legelőször hivatkozzam azon modorra, melylyel indítványomat indokolni igyekeztem. Én azt tartom, hogy menten tartottam maga­mat minden szenvedély gerjesztésétől. S annál inkább csodálkoztam azon modor fölött, melylyel néhány t. képviselő ur czólszerünek látta arra válaszolni. Kötelességemnek tartom azon gyanúsítást, melylyel Tisza László t. képviselő ur egyenesen rám czé­lozva, felhozott, hogy t. i. vannak, kik az uj tör­vényeket nem tisztelik annyira, mint az osztrák törvényeket: egész határozottsággal részemről vissza­utasítani. (Helyeslés a szélső jobbon) Tudtommal azon kerület, melynek képviselője lenni szerencsém van : soha nem szolgáltatott a t. képviselő urnák vagy bárkinek alkalmat arra utalni, hogy a, mi egyszer törvény, nem tartatik teljes mórtékben tiszteletben. (Ugy van! a szélső jobbon.) De t. képviselőház, méltóztassanak megengedni, hogy a tárgyhoz visszatérjek, és egészen tárgyila­gosan ugy, a hogy indítványomat indokoltam, még csak egy-két szóval éljek. Kötelességem még az igen t. igazságügyminister urnák arra felelni, hogy előadásomat, megengedem, talán az én hi­bámból, egyrészóben félre méltóztatott érteni. Tudni­illik én nem azt hibáztatom, hogy a törvényjavas­latban Erdély és a határőrvidék külön megemlítve nincs; hanem csak azon csodálkozom, a mi a tör­vényjavaslatban van, mely arra utal, hogy ezen igen különös eljárás által az ország számára ré­szenként codifieálunk, és hogy ez igen különös eljárás az egyedül indokoltató móddal és pedig indokoltatik az által, hogy Magyarországban szer­ves codex nincs és épen azért nagyon égető szük­ség, hogy az létesíttessék. Magyarországnak ezen állapota bírta rá a kormányt ezen törvény beho­zására. De ón azt tartom, hogy az országnak egy oly nevezetes része, minő a mai Erdély és a ha­tárőrvidéknek Magyarországhoz csatolt része, annyit mégis megérdemelt volna, hogy mondassék ki az indokolásban: miért kívánja a kormány e törvényt oda is kiterjesztetni, a hol annak szüksége fen nem forog, a hol szerves codex már létezik. Erre nem méltóztattak sem a képviselő urak, sem a kormány részéről észrevételt tenni t. i., hogy bátor voltam utalni, hogy ha az én meggyőződésem szerint Magyarország törvényhozása folytatni fogja azon utat, melyet e törvényjavaslat a magánjog terén megkezdett, és ha azt tevén, a szerves egé­szet képező eodexből, ugy reszenkint mindig egy darabocskát ki fog húzni : ez által igen nagy za­var, igen nagy kár fog okoztatni a jogviszonyok terén. Erre egyátalában nem méltóztattak reflec­tálni. Már pedig ezen az utón egyöntetűséget alig érhetni el: mert a törvényjavaslat által a már ér­vényben levő codexhez még egy ujabb fog hozzá tétetni az által, hogy csupán a végrendeletek for­maiságára nézve hozatik egy törvény. (Felkiáltá­sok: Kiáll!) Én igen szívesen elállók, és a t. házat bölcs és komoly megfontolásra kérem, mikor e kérdés fölött szavaz. Tisza László: Szavaimnak nem félrema­gyarázása ; de félreértése ellen szólalok fel. Annyit vagyok kénytelen megjegyezni, hogy soha sem szoktam testületeket, felekezeteket, nemzetiségeket egyetemlegesen megtámadni, sem a kalákában való szeretet, sem a kalákában való gyűlöletet nem ismerem. Most sem neveztem meg senkit, és ezt csak azzal a megjegyzéssel vagyok bátor befejezni, miután a szokásos kitétel nem lenne parlamentalis, hogy a ki nem fázik, nem veszi magára a bundát. Beőthy Algernon jegyző (olvassa Kapp indítványát.) Elnök: A kérdés tehát az t. ház, hogy elfo­gadja-e a ház a Kapp Gusztáv és társai által be­adott indítványt. Igen, vagy nem? A kik elfogad­ják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház az indítványt nem fogadja el. Van még egy másik inditvány is, Eóth Ke­resztély képviselő uré. Méltóztassanak meghall­gatni . Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa.) Ellök: Elfogadja-e a ház ezen indítványt? Azok, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház nem fogadta el az indítványt. Következik a 35. §.

Next

/
Oldalképek
Tartalom