Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-88

88. országos ülés február 12. 1876. 357 Baross Gábor előadó: Deák Ferencz emlékének törvénybe igtatásáról szóló törvényjavaslatot a központi bizottság letárgyalván, erre vonatkozó jelentését ezennel bemutatom. Méltóztassék annak kinyomatása iránt intézkedni ós egyszersmind elhatározni, hogy annak tárgyalására határnap tűzessék ki. Elnök: A beterjesztett törvényjavaslat ki fog nyomatni, szótosztatni és ha a t. ház ugy kívánja, a jövő szerdai ülés napirendjére kitüzetni. Szalay Imre: A múlt hónap 12-én a honvédelmi ininister úrhoz egy interpellatiót intéztem egy közös hadseregbeli katonatiszt által elkövetett erőszakoskodás tárgyában. Noha. a házszabályok szerint a miiiister az interpellatió beadása után harminez nap alatt tartozik nyilatkozni: mindeddig feleletet nem kaptam. Nem szándékozóin e helyen a dolognak érdemleges vitatásába bocsátkozni: mert talán nem sikerült eddig a belügyminister urnák a dologban eljárni, vagy teendőinek halmaza miatt nem ért rá; azonban nehogy ezen eset praecedensül vétessék: bátor vagyok a következő határozati javaslatot a t. háznak benyújtani, mely ugy szól: „Utasíttassák a belügyminister ur arra, hogy az általam múlt hó 12-én a közös katonaság egyik tisztje által elkövetett erőszakosság tárgyában beadott interpellatiómra a legközelebbi ülésben feleljen. Trefort Ágoston közoktatási minister: Méltóztatnak tudni, hogy a ministerelnök, illetőleg belügyminister távol van ós valószinüleg ezért nem válaszolt; vagy pedig azért: mert szüksége volt ez ügj^ben felvilágosításra és azt az illető hatóságtól még nem kaphatta meg. Ha a belügyminister ur visszajön: bizonyosan felelni fog és igy nem látom szükségesnek, hogy határozatilag utasittassék. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik tehát a t. ház ezen határozati javaslatot kinyomatni. (Közbeszóim: Nem szükséges! csak egyszerűen közölni kell.) Tehát egyszerűen közöltetni fog a belügyminister úrral. Következik a napirend első tárgya az indítvány és interpellatiós könyvnek felöl Jelentein a t. háznak, hogy a könyvben sem uj indítvány, sem interpellatió nincs bejegyezve. Következik a napirend második tárgya: A végrendeletek, öröklési szerződések ós halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa a III. fejezet czimét.) Elnök: A czimre nézve nincs észrevétel. (Nincs észrevétel) az megmarad. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa a 20. %-t.) Hegyessy Márton: T. ház! Ezen §. második bekezdése homlokegyenest ellenkező dispositiót taztalmaz, mint az 1874. évi közjegyzői törvény. Ezen törvény 54. §-ának d) pontja azt mondja: „közjegyzői okirat csak akkor szükséges siketeknél vagy némáknál és siketnémáknál, ha azok irni, olvasni nem tudnak." Ez ugyan világos és ennek van ratiója; de annak, hogy most a némák- és siketnémáktól azon esetben is, ha irni és olvasni tudnak: közjegyzői végrendelet kívántatik, ennek semmi ratiója sincs s annál kevésbé; mert veszélyes dolognak tartom azt, ha az alig hozott törvények mindig újra és újra megváltoztatnak. Ennélfogva ragaszkodva a közjegyzői törvényben letett alapokhoz: azon módosítást vagyok bátor benyújtani, miszerint ezen §. második bekezdése következőkép szövegeztessék: „Némák és siketnémák, ha írni és olvasni nem tudnak, csak közvégrendeleteket tehetnek. Horánszky Nándor előadó: Ezen módositványra nézve legelőször is azt vagyok bátor megjegyezni, hogyha azon indokokat, melyeket a képviselő ur előhozni méltóztatott, figyelembe veszem : akkor egészen fölösleges még az általa fentartott intézkedés is: mert a közjegyzői törvény kimondja, hogy némák és siketnémák által kiállított okiratok a jogügyleteknél minő qualifícatió mellett bírnak a közjegyzői okmányok kellékével. Hanem én részemről átalában nem fogadhatom el a módositványt azért; mert a közjegyzői törvény maga is a végrendeleteknél még több és különbözőbb formalitást szab, mintsem a melyeket egyéb okiratokra megkíván, jeléül annak, hogy a végrendeleteket fontosabb okiratnak tekinti, mintsem annak formalitásaira vonatkozólag az egyszerű okirati kellékekkel megelégednék? Ezeknél fogva bátor vagyok a t. háznak ajánlani, hogy ezen fontos jogügyletekre vonatkozólag mondassák ki, hogy általán csak közvégrendeletet tehetnek a némák és niketnéniák. Balogh Imre: A t. előadó ur által a beadott módosításra vonatkozólag felhozottakat részemről is pártolom. Azonban én tulajdonképen nem ezért szólalok fel. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak igen lényeges hibája szerintem az, hogy az abban megállapított módozatok szerint külkellékek tekintetében megtámadhatatlan végrendeletet alkotni alig lehet. A szóbeli magán és kedvezményezett végrendeletekről ez alkalommal nem is akarok szólani, mert ezek kivételesek; de lássuk, hogy áll a többi végrendeletekre nézve a dolog. Az írásbeli magánvégrendeleteknél, — egyebet nem is véve tekintetve, — a végrendelkező soha sem tudhatja azt, hogy az általa használt tanuk nem esnek-e azon kifogások alá, melyeket a törvényjavaslat megállapít. Továbbá a közvégrendeleteknél, melyek a közjegyzőknél tétetnek, szintén tanuk használtatnak, kik ugyanazon kifogás alá eshetnek, mint a magánvégrendeletnél: mert a közjegyzői okiratoknál szintén ugyanazon képességű tanuk használtathat-