Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-88

358 88. országos ülés február 12. 1S76. nak, mint a melyek ezen javaslat szerint kivótelesekül állapittatnak meg. Azt gondolom, hogy ezen lényeges hibán épen e szakasznál az által lehetne segíteni, ha a közvégrendeletek alkotása más hatóságra is átruháztatnék. És én nem is látom át, hogy miért ruháztassák az egyedül a közjegyzőkre. Á végrendelkezésnek ezen módját Magyarország népességének nagy többsége nem használhatja. Méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy a közjegyzőknek bizonyos székhelyök van kijelölve ós különösen ott, a hol közjegyzőnek székhelye nincs: nehézzé fogja tenni a végrendelkezést a közjegyzőhöz való utalás. Mert tudjuk, hogy az emberek leginkább betegségükben gondolnak csak a halálra s akkor kivannak csak végrendeletet tenni; a hol tehát közjegyzői székhely nincs: nem tehet az illető beteg közvégrendeletet; mert a közjegyző előtt nem jelenhetik meg, s azt sem lehet másfelől kívánni, hogy a közjegyző minden beteghez székhelyén kivül is oda menjen, felhozom például azon járást, a melyben én lakom, annak van közjegyzője; de nemcsak nem a maga kerületében, hanem egészen idegen törvényhatóság területén lakik és azon községek mindenike legalább hat óra járásnyira esik a közjegyző székhelyétől. Azt tudjuk, hogy szokásban volt az, hogy a hatóságok tagokat küldöttek a beteghez végrendelete felvételére. Nem látom át, hogy ezen jó szokást, miért szüntetnők meg? Ezért szeretném a végrendelkező könnyítésére, ha a közelebbi szolgabirák, megyei vagy városi hatóságok feljogosittatnának arra, hogy közvégrendeletet alkothassanak. Azt gondolom ez nagy megnyutatására szolgálna mind a végrendelkezőnek, mind pedig a jogosan érdekletteknek : ha már a priori tudják, hogy a végrendeletet hiteles tanuk előtt tehetik. Tehát segítve volna a dolgon oíykóp, hogy a jeleztem módon készíttethetnének a végrendeletek. Másik kifogásom az, hogy a 12—18 éves ifjak is fel vannak jogosítva törvényeink szerint végrendelet tótelére. Ezek azonban ugy észbeli tehetségük, mint átalában fejletlenségüknél fogva ki vannak téve a megcsalatásnak. Az önző emberek leginkább ezeket használják fel czéljaikra. Azt hiszem tehát, hogy miután ezek nincsenek tájékozva az iránt, hogy mily nagyfontosságú a végrendelet: ezek nem tehetnek végrendelet ugy, mint mások ; hanem kimondandó volna, hogy a 12—18 éves ifjak csak közvégrendeletet készíthetnek. Van szerencsém tehát benyújtani a következő indítványt: „Határozza el a képviselőház, hogy közvégrendeletet községi, városi és megyei hatóságok, úgyszintén bíróságok előtt is lehet tenni. Továbbá azok, kik 18-ik élet évüket még be nem töltöttek, a mennyiben erre törvényszerűen jogosítva vannak : csak közvégrendeletet tehetnek. A tjavaslat 20. S-a tehát a fenebbiek beillesztése és a módozatok megállapítása végett a jogügyi bizottsághoz utasítandó vissza. Ajánlom indirványomat pártolás végett. Felszeghy Samu: Azon módositvány, melyet be akartam adni, már be vau adva előttem szólott t. képviselő által, vonatkozik pedig az arra, hogy a gyámság alattiak is vétessenek be a második alineába. Ennélfogva nekem egyéb teendőm nincs, mit az, hogy elfogadjam Balogh Imre t. barátom indítványát. Beőthy Algernon jegyző': (Újrafelolvassa Balogh Imre indítványát.) Teleszky István: T. ház ! Mindenesetre igen komoly figyelmet érdemel azon indítvány, mely Balogh t. képviselőtársam által előterjesztetett. Én azt, hogy a biztosabb végrendelkezés tétele megkönnyittessék és hogy e tekintetben ne pusztán a közjegyzőkre szoríttassák a hatáskör, elvileg a magam részéről is helyeslem, nem ugyan így, a mint előterjesztetett, hogy közvégrendeletet lehessen tenni községek és szolgabirák előtt; hanem ugy. hogy a törvényjavaslat 22. és 23. §§-aihoz. mely a közjegyzőnél letétetni rendelt magánvógrendeletről intézkedik: tétessék azon módosítás, hogy ezen végrendeletek ugyanazon hatálylyal, mint a 22. és 23. §§-ban megírva van, bizonyos helyhatóságokhoz is az ott előirt alakszerűségek mellett letehetők legyenek. Ezt sokkal inkább elfogadatónak tartom: mert ez nem ütköznék nézetem szerint azon már meghozott törvénybe, mely szerint a közokiratra nézve előirt közhitelességgel csupán közjegyzői okmányok bírnak. A bíróságokra vonatkozó intézkedés alig szükséges, inert a bíróságok előtt, melyek a közjegyzők helyettesei, a mennyiben a közjegyzők akadályozva vannak : a közjegyzői törvény értelmében úgyis lehet közjegyzői végrendeletet tenni. Ha a t. ház szükségét látja, hogy a végrendeletek könnyebbség végett politikai hatóságokhoz, pl. szoígabirákhoz vagy bizonyos helyhatóságokhoz a végrendeletek szintén letehetők legyenek: ezt, — mondom — részemről is helyesnek tartom: de ez ne tekintessék közvégrendeletnek, hanem a közhatóságnál letett magán végrendeletnek a szerint, mint azt a 22. és 23. §. megállapítja. Ez ellen semmi akadály fön nem forog. A mi a másik kérdést illeti, hogy a kiskorúak 18-ik évök betöltéséig csak közjegyző előtt tehetnek végrendeletet: ez szintén helyes; csakhogy azon aggály merülhet fel e helyen: ha vajon a végrendelkezés képességének megszorítása ezen törvénybe felvehető-e vagy nem ? De hiszen az ily partiális codiíieationál mint ez, magára a rendszerre valami nagy súlyt fektetni nem lehet, más, akadálya pedig ennek nincs, mint a rendszer. En részemről tehát ahoz, hogy ezen indítvány, a szakasznak e részénél elfogadtassák, hozzájárulok.