Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-87

346 87. országos ülés február 11. 1876. Ezek azok, miket felhozni bátor vagyok. Ajánlom a t. ház figyelmébe módósitványomat. Beőthy Algernon jegyző: {Felolvassa An­tal Gyula módositványát.) Simonfay János: T. ház! Arra nézve, vajon a végrendelet megírásánál a hely és idő aláírása szükséges-e: ón vitázni nem akarok; mert a végrendelet akkor válik jogérvényessé, mikor hitelesíttetik és ezen időponttól bírálandó meg az a végrendelkezési képesség és egyéb tekintetben is, Én igen fontosnak tartom ennélfogva, hogy a végrendelet hitelesítésénél az idő és hely is kité­tessék ; mert csak egyetlen kérdést teszek: vajon ha a végrendelet hitelesítésére nem tétetnék ki az idő és hely, a bíróság hogyan fogja megbírálni azt, hogy ha két végrendelet marad valaki után, melyik a később keltezett? Tehát az, hogy a ke­let és hely kitétele figyelembe ne vétessék: azt a törvényhozás el nem foghatja; mert akkor nem lehet megbírálni ama eseteket, midőn több vég­rendelet marad vissza az örökhagyó után. Ezen oknál fogva ón bátor vagyok a t. ház figyelmét felkérni, méltóztassék ezen szakaszhoz a következő indítványomat elfogadni, t. i. pótlás­ként ezen szakaszhoz, mert itt említetnek a vég­rendelet kiállításának kellékei, tehát szerintem an­nak is itt megkellene említetnie, hogy az idő és hely kitétele szintén a kellékek közt felvétessék. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a Si­monfay János által beadott indítványt.) Az 5. §-hoz a végrendeletnek tanuk általi hitelesítése alkalmával a tanuk a helyet és keltet a végrendeletre rávezetni kötelesek. Horánszky Nándor előadó: T. ház Mél­tóztassék megengedni, hogy a különböző módosit­ványokban foglalt kérdések mindenikére nézve le­hető rövidséggel szóljak. Az első kérdés az, hogy a törvényben szük­seges-e provideálni a dátum iránt, vagy nem ? E tekintetben én is, az igazságügyi bizottság is azon véleményben volt, melynek Vidliczkay t. képviselőtársunk adott kifejezést, hogy a törvény­ben igenis provideálni kell, nehogy utat nyissunk arra, hogy a judicatura ezen kérdést különböző és talán ellentétes irányban oldja meg. A máso­dik kérdés az, bogy hol kell provideálni? Erre nézve azon véleményben vagyok, hogy leghelye­sebben a 6. §. után. Miért? Ezen szakasz, tudni­illik az 5. szakasz, szól az 1. §. a) pontjának ese­téről; a következő szakasz pedig szól annak b) pontja eseteiről; ós igy, ha a dátum iránt ezen szakasznál provideálunk: akkor könnyen be fog következni, hogy a végrendeletek azon egyéb ne­meire, melyek az 1. §. a) pontja alatt nem fog­laltatnak, ezen provisió nem terjed ki. Logcorrec­tebb tehát kétségtelenül az, hogy ez a 6. szakasz végső alineájakónt igtattassék a törvénybe. Ami azon harmadik kérdést illeti, hogy mi­kép providealjunk a végrendelet kelte iránt; azt mondjuk-e, hogy ez nem lényeges kellék, vagy lényeges kellók? erre nézve határozottan azon vé­leményben vagyok, melyet Vidliczkay és Emmer Kornél t. képviselő társaim kifejeztek; vagyok pedig azon oknálfogva — nem akarok hivatkozni arra, hogy például az osztrák polgári törvény­könyv, a szász codex szintén azt mondja, hogy ez nem lényeges kellék; az osztrák polgári tör­vénykönyv ugyan hozzá teszi, hogy ez nem lé­nyeges kellék, de tanácsos, — mert azon nézetben vagyok részemről, hogy nem szükséges kellék a kelet azon oknál fogva, nehogy a kelet téve­désből kifelejtetvén a végrendelkezésnél előforduló zavaros körülmények között ezen végrendelet azért érvényét veszítse. Azt kérdi Simonffay János képviselő ur, hogy mi történik : ha két végrendelet van ? Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy a végrendelet hatályáról, érvényéről, korlátozásáról és megszű­néséről nem e törvény intézkedik; hanem fog in­tézkedni egy későbbi törvény, mint mindenütt, mely ezen kérdésekről fog szólani. Hogy miként fogja ezen törvény ezen kérdést megoldani; azt fogja-e mondani, hogy ily két végrendelet megáll összeegyeztethető részeiben, vagy a tanuk általi bizonyítás fog elfogadtatni, egy .szóval, miként fogja e kérdést megoldani ? az e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával nem volna czélszerüen vi­tatható. Eészemről azt, hogy a kelet, mely sze­rintem a végrendelet valódiságára nézve nem lé­nyeges kellék, mint lényeges kellók igtattassék a törvénybe, s ha ezen kellék elmulasztatik, ez által a végrendelet érvényét veszítse : helyesnek nem tartanám. Végeredményéül annak, a mit bátor voltam mondani, azt ajánlom, hogy a 6. §. 2. kikezdésé­,ben mondassék ki szabatosan szövegezve, hogy a végrendelet kelte és helye nem lényeges kellék. (Helyeslés.) Paczolay János: T. ház! Ha a végrende­leteket ugy akarjuk megalkotni, hogy ne lehessen egyetlenegy végrendeletet elkészíteni ugy, hogy az perrel meg ne támadíassék: akkor méltóztassék elfogadni a bizottság szövegezését, mert kérdést nem szenved, hogy ez azokra, kik perlekednek, a legkedvezőbb. Mert ha a végrendeleten kelet nincs: mint igen helyesen emlhette föl Antal Gyula képviselő ur, előáll rögtön azon kérdés, hogy azon tanuk, a kik jelen voltak az aláírás alkalmával: akkor annyi évesek voltak-e, a hány évesek kell hogy legyenek. Ez oly kérdés, me­lyet ha a kelet nincs kitéve, eldönteni csak leg­nehezebb módon lehet és csakis azon bizonyíték által, a mely minden tisztességes és jóravaló ügy­véd előtt az utolsó bizonyíték, tudniillik a tanuk által; mert a ki ügyvédi téren működik, tudni

Next

/
Oldalképek
Tartalom