Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-87

87. országos ülés feto-uár 11. 1876. 337 ténik) A ház az a) pontot az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadta, Következik a b) pont, a melyre nézve Antal Gyula képviselő ur azon módosítást tette, hogy a négy tanú helyett tétessék három tanú : kérem jegyző urat méltóztassék a módosítást felolvasni. Beőthy Algernon jegyző: (újra felolvassa Antal Gyula mödositr anyát) Elnök: Újra felteszem a kérdést: a kik az 1. §. b) pontját az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadják, azokat kérem méltóztassanak feláhani. (Megtörténik) A többség a b).pontot az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadta. Következik a 2. §. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a 2. §-t.) Vidliczkay József: T. ház! Én máskép kérném szövegezni a 2. §-t. Előre is kijelentem, hogy én némely tekintetben a 2. §-on lényeges módosítást kívánok tétetni. Hogy megértsen az igen t. ház, szükséges, hogy felolvassam az 5. §-nak egy részét, tudniillik az első négy sorát. Az 5. §. első negyedik sora igy szól: „Az 1-ső §. a) pontja esetében, továbbá akkor is, ha az irni és olvasni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg irta, hanem csak aláirta: a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök nem szükséges : hanem elégséges, ha a végrendelkező együttes jelenlétükben is általuk értett nyelven kijelenti, miként stb. Szükséges tehát t. ház. hogy ezen formalitásnál a végrendelkező azon nyelven nyilatkozzék, a melyben az alkalmazandó tanuk jártasak. Önként tehető a kérdés, hogy ha a tanuk között lenne olyan, a ki azon nyelven nem ért: vajon lehet-e tanú vagy nem. Azt hiszem, hogy a dolog természete hozza magával, hogy ilyen egyén tanú nem lehet; mert a végrendelkezőnek szándékát meg nem érti. Nézetem szerint erre a lényeges körülményre figyelemmel kellett volna lenni a 2. §. szövegezésénél, azonban a 2. §. szövegezése erről hallgat, erre tekintet nem volt, pedig ezt ón bizonyos tekintetben* a 2. §-nál lényeges hiánynak tartom. Meggyőződésem az, hogy a ki nem érti azon nyelvet, melyen a végrendelkező a végrendelet megalkotásakor a tanuk előtt nem nyilatkozott, az nincs arra képesítve, hogy tanú lehessen. Én szükségesnek tartom ezt behozni a második §-ba. Ez egyik észrevételem. Másik észrevételem az, — s ez azt hiszem talán csak stylaris, — hogy a 2. §-d>an az mondatik, hogy néni lehetnek tanuk azok, kik hamis eskü vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt elitéltetnek. Én azt hiszem, hogy e szövegnek valódi értelme az, hogy nem lehetnek tanuk azok, kik KÉPV. E. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. jogérvényesen ítéltetnek el; de ez itt nincs kifejezve, már pedig lehet valaki elitéivé első bíróság előtt is. Miután szükség, hogy minden törvény a lehető legvilágosabban alkottassák meg: ón szükségesnek tartanám mindent behozni a szövegbe, hogy itt jogérvényes elitéltetés értendő. Harmadik módosítás, melyet tenni kívánok az, hogy nézetem szerint, — és bátor vagyok e tekintetben némely igen tekintélyes európai codexekre is hivatkozni, — végrendeletek tótelénél azok, kik gondnokság alatt állanak: tanuk nem lehetnek. Felfogásom szerint azt a dolog természete hozza magával, s ez itt hasonlóan mellőzve van. Nem lehetnek tanuk a gondnokság alattiak, — például a zürichi és szászországi eodex szerint, meglehet, hogy több codex szerint sem, de nem volt időm más codexeket is megnézni. Indítványom tehát az, hogy a gondnokság alattiak soroltassanak szintén azok közé, kik tanuk nem lehetnek. De leglényegesebb azon módosítás, melyet ez alkalommal tenni kívánok. T. ház, e szöveg szerint végrendeletek alkotásánál nők is lehetnek tanuk. Sokkal fontosabb körülmény ez, semhogy meg ne érdemelné a komoly vitát. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy sokkal czélszerübben lesz megalkotva a törvény, ha a nők a végrendeletek tételénél a tanúskodásból kizáratnak, mintha a végrendeleteknek hitelesítése általok történik. Nem követelem magamnak, hogy e gondolat rám nézve eredeti, én e gondolatot több európai codexből vettem. Engedje meg a t. ház, hogy ebbeli indítványomat kissé hosszasabban indokolhassam. Mindenekelőtt bátor vagyok felhozni, hogy a törvény ilyen szövegezése képtelenségekre vezet, vezethetne nevezetesen azon képtelenségre, hogy széltében jöhetnének létre oly végrendeletek, melyeknél minden tanú nő lenne. Ily intézmény czélszerüségót kénytelen vagyok kereken megtagadni. Ha bizonyos határ szabatott volna, hogy férfi legyen ennyi s aztán lehet egykét nő: akkor máskép állna a dolog. De igy, a mint mondám, széltiben • jöhetnek létre oly végrendeletek, ahol valamennyi tanú nő. Én, t. ház, ilyen eodificatiót nem ismerek, és ilyen eodificatiót helyesnek el nem ismerek. Nagyon jól ismerem azon ellenvetést, mely indítványom ellen, a mint hiszem, bizonyosan fel fog hozatni. Ezen ellenvetés az, hogy hiszen a nők átalában lehetnek tanuk perbeli eljárásban, hogy lehetnek tanuk a perbeli eljárásoknál; mért ne lehetnének tanuk végrendeletek alkotásánál is ? Bocsánatot kérek; hanem ez az analógia nem áll, én azt hiszem, hogy itt is el lehet mondani, hogy ,',qui bene distinguit, bene docet." A nők 43