Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-87

338 £7. országos Ülés február 11. 1S76. lehetnek tanuk perbeli eljárásoknál, az alaki jog terén, a polgári perekben, sőt büntető-eljárásban is, elismerem: ezt a dolog természete hozza magával; csak akkor nem lehetnének tanuk, ha a nők átalában mint ilyenek minden tanúskodásból kizáratnának. Ez pedig képtelenség volna; ilyen jurista még nem volt, és azt hiszem, hogy tekin-' télyes jurista nem is lesz, a ki akár a polgári, akár a büntető jog terén a nőket a tanúskodásból ki akarná zárni. Hanem, t. ház, — én érre fektetem a fősúlyt, —' mi itt nem az alaki jog terén állunk, hanem állunk az anyagi jog terén. E két tér közt a különbség igen nagy, a dolog természeténél fogva nem lehet a nőket a tanúskodástól kizárni, sem a polgári perekben, sem a büntető eljárásban : ezt elismerem ; hanem a mint mondám, itt az anyagi jog terén állunk, szó van arról, hogy mikép alkotandó leghelyesebben a végrendelet. Mi a végrendelet ? A végrendelet megalkotása nem perbeli eljárás, az egy jogi cselekmény. Ez olyan jogi cselekmény, melynek létrejötténél a gyakorlati életben igen sok visszaélés és csalárdság szokott elkövettetni. Ezen visszaélések ós csalárdságok elkövetése ellen a törvénynek garantiákat kell felállítani, azokat, a mennyire lehet, lehetetlenekké kell tenni. Már most kérdem f. ház : mi nyújt több garantiát a végrendelet valódiságára nézve a lehető visszaélések ellen ? Az-e, ha a nő, mint az emberiségnek gyengébb része, a melynek hivatásához ilyen functiók nem is tartoznak : kizáratik, ós az ezen alkotásoknál való functió az emberiség erősebb és arra képesebb részére, tudniillik a férfiakra bizatik ; vagy pedig, ha ezen eljárás a nőknek megengedtetik. Én azt hiszem, hogy sokkal helyesebb, ós sokkal több garantiát ád azon törvény, a mely a nőket egyenesen női hivatásuknál fogva ilyen functióktól eltiltani kívánja. Ezeknek előadása után t. ház, hivatkozom — mert helyén van ilyesmire hivatkozni — előpéldákra, olyan példákra, a melyeknek tekintélye el van ismerve. Ki vannak zárva a végrendeleti tanúskodásból a nők az osztrák polgári törvénykönyv, a zürichi és a szászországi codex által. Az előadottak következtében ón ezen §-ban egyenesen be kívánom hozni, hogy a nőszemélyek átalában nem képesek arra, hogy a végrendeletekben tanuk lehetnek s ezért máskép szövegezném a §-t. Az irályra nézve sokkal czólszerübbnek tartanám azt a formát, mely kimondaná a 2. §. első sorában, hogy a nők írásbeli végrendeletnél tanuk nem lehetnek, ós azután soroltatnának elő azok, a kik bizonyos oknál fogva tanuk nem lehetnek. Ezek szerint a 2. §. így hangzanék: „írásbeli magánvégrendeletnél tanuk nem lehetnek: a) nőszemélyek átalában; b) azok, kik 18 évöket be nem töltötték; c) a kik gondnokság alatt állnak; d) vakok, siketek ós némák; e) a kik eszük használatától meg vannak fosztva; f) a kik hamis eskü vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogérvényes Ítélettel elitéltettek ; g) a kik azon nyelvet, a melyen a végrendelkező a tanuk előtt nyilatkozott, nem érti." Ez az utolsó pont azért is szükséges, hogy az 5. §, a melyről különben is intézkedik, a helyütt is alkalmaztassák, a hova az tulajdonkép tartozik, mert ha ez itt meg nem érintetik: akkor az 5. §-nak erre vonatkozó intézkedése, melynél fogva szükséges, hogy a végrendelkező a tanuk által megértett nyelven nyilatkozzék, bizonyos tekintetben csonka. Ezek előadása után nem akarván hosszasan szólni, kérem a t. házat, indítványom irányában való kegyes pártolását. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa Vidliczkay József módositványát.) Perczel Béla igazságügyminister: T. ház! Én azon módositványokból, a melyeket a t. képviselő ur a 2. §. ellenében tenni szándékozik, csak azon egy módositványhoz járulhatnék, melyben az kívántatik, hogy „ítélet" helyett „jogérvényes ítélet" tétessék. A többihez nem járulhatok a következő okoknál fogva. A t. képviselő ur felemlíteni kívánja itt, hogy megállapittassék, hogy a tanú a végrendelkező nyelvét tudja és értse. Részben igaza van a képviselő urnák, hogy ez szükséges; de én azonban ennek szükségét csak szóbeli végrendeletnél ismerem el és erre vonatkozólag a 14-ik §-ban van is provisio, a mennyiben az mondatik, hogy: „a szóbeli magán végrendelet érvényességéhez négy tanú jelenléte szükséges, kik a végrendelkező által használt nyelvet értik." írásbeli végrendeletnél ennek szükségét nem látom be s elégségesnek tartom azon intézkedést, mely a 3. g-ban igy szól: „A tanuknak a végrendelkezésnél együttesen kell jelen lenni ós annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás, vagy tévedés nem történt: képeseknek kell lenniök." Erre nézve pedig megjegyzem, hogy azt, mit a szakasz tartalmaz, tökéletesen kielégítőnek találom. (Helyeslés.) A mit pedig arra nézve méltóztatott felhozni, hogy azok, kik gondnokság alatt állanak, valamint a nők a végrendeleti tanuzásból kizárassanak: ehhez szintén nem járulhatok. Igenis használom azon argumentumot, melyet a t. képviselő előre jelzett, hogy t. i. a törvénykezési rendtartásban általán dispositió foglaltatik aziránt, hogy kik tehetnek tanúságot; továbbá az is meghatároztatik, hogy két tanúnak egybehangzó vallomása bizonyító erő-