Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-86
8#. országos Ülés Egyébiránt méltóztassanak nekem megengedni, hogy nem épen ezen §-ra, de mégis a dologhoz tartozó megjegyzést tegyek. Azon alkalommal, midőn a képviselőház méltóztatott elhatározni, hogy e törvényjavaslat az osztályok mellőzésével közvetlenül a házba hozassék: nekem nem volt szerencsém a házban jelen lehetnem. Nagyon sajnálom, hogy ezen tárgyban az osztályok mellőztettek; mert ha valahol, az ily törvény alkotásánál van szükség az osztályok tárgyalására : van szükség arra, hogy az egész alkotás, mely ozélba van véve, minél több retortán menjen keresztül. Ha indítvány tétetnék e tekintetben : én pártolnám az indítványt, hogy a törvényjavaslat az osztályokhoz utasittassék vissza; de megvallom, én bennem nincs annyi merészség, hogy ezt tegyem. Pártolom a törvényjavaslat szövegét. (Helyeslések.) Pulszky Ágost: T. ház! (Szavazzunk! Szavazzunk! Nagy zaj!) Somssich igen t. képviselő ur azon fényes (Zajt) szónokiinspirátiók egyike által volt vezettetve beszédében, a melyeknek titkát a házban kívüle igen kevesen bírják, midőn egy kifejezéssel megnyerte talán a nevetőket, s talán rögtöni hozzájárulását a háznak is. (Ellenmondások, ohó! mozgás!) Appellált azon érzetre, mely mindig a keresetlen józan ész mellett szokott nyilatkozni, ha az a prokatorkodással ellentétbe helyeztetik. Somssich Pál: Azt nem mondtam! Pulszky Ágost: Bocsánatot kérek, azt méltóztatott mondani, hogy minden prokatori fogástól menten . . . (Falkiáltások: nem mondtál nagy zaj!) Somssich Pál: Miután a t. képviselő ur egész okoskodását erre látszik fektetni: ha méltóztatnék a t. ház megengedni félreértett szavaimat helyreigazítanám. (Felkiáltások: nem leheti) Elnök: Méltóztassék előbb a szónokot végig meghallgatni. Pulszky Ágost: Azon kifejezést használta az igen t. képviselő ur: „ha egyszerűbb polgári és nem prókátoros ésszel." (Zaj!) Mondta ezt egy oly tárgyban, a hol egy jogügylet formájának megalapításáról van szó, a hol épen a minister ur és Teleszky képviselő ur kiemelték, hogy itt mily fontos az egyéni akarat határozott kijelenthetóse, említette ezt oly kérdésben,, a melyben minden országnak jogtekintólyei kivétel nélkül Francziaországtól Angolország, Németország és Olaszországig beismerik azt, hogy ha valahol: itt van a jurisprudentiának beleszólása és ha valahol a polgár az ügyvédet megkívánja, épen a végrendelet alkotásánál van annak helye. Azt hiszem, hogy bármily tetszetős legyen azon argumentum: ez e kérdésnél esak másod sorban jöhet tekintetbe. i február 10. 1876. 33^ E kérdésnél első sorban azon mozzanatoknak kell nyomatékot tulajdonítani, a melyek az akarat határozott kijelentését lehetségesitik és az akarat megőrzésének biztositékát képezik. Teleszky képviselő ur valamint a t. minister ur is ugyan más indokot hoztak fel és velők egyet értve Somssich t. képviselő ur is említette, hogy e kérdés összefüggésben van azzal, hogy a végrendeletek szabadsága mily mérvben állapítandó meg és mily mérvben korlátozandó. Meggyőződésem szerint e kérdés vitatása nem ide tartozik, ha ide tartoznék, csupán azt bizonyítaná, mennyire helytelen a végrendeletek alakiságairól törvényt alkotni akkor, midőn az anyagi jog rólok nem intézkedott. Készemről ezen vádat visszautasítom, visszautasítom azért, hogy a család igényének, hogy a végrendelkezési határozatot nem formaságok által állapítsuk meg; hanem azon anyagi rendelkezések által, a melyek megtételről minden törvénykönyv, minden törvényhozás gondoskodói. E kérdés tehát redukálódik azon két főtekintetre, mely először említtetett föl: az akarat kifejezésének hűségére és a kifejezett akarat megőrzésének hűségére; biztosítására a végrendelkező függetlenségének, és biztosítására a végrendelet megmaradásának. Arról megvagyok győződve, hogyha ezen tekinteteknek csak egyikét tartanok szem előtt, azaz biztosítását annak, liogv a kifejezett végrendelkezési akarat hiven megőriztessék, hogy a végrendelet hűsége biztosittassék minden hamisítás és sikkasztás ellen: arra csak egy mód van, és mindenütt, hol kizárólag e szempontot tartották szem előtt, ezen módra jutottak t. i. a magán végrendeletek teljes megszüntetésére. Ez által a végrendelet megmaradása bizíositva van; de nincs biztosítva a másik követelmény, hogy a végrendelkező különböző pillanatokban különböző sugallatai szerint újra alakithassa végrendeletét. Ezen szempontot kívánta a jogügyi blzofeág s az igazságügyminister ur is érvényesíteni, s épen azért adott helyet a magánvégrendeletnek, s csak azt tévesztette szem elől mind Teleszky képviselőtársam, mind a t. igazságügyminister ur, hogy a mi a holograph végrendeletek ellen felhozható : az felhozathatik ugyanazon joggal a magánvégrendeletek minden más alakja ellen is. Absolut biztosítékok nem léteznek; a tanuk aláírása ép oly könnyen hamisítható, hamis tanuk ép oly könnyen szerezhetők, mint a hamisításra szükséges eszközök. Absolut biztosítékok nem léteznek: a végrendelkező akaratának befolyásoltatástól való megóvása tekintetében és erre vonatkozólag a tanuk mellett ép oly könnyen, sőt még inkább előfordul a pressió, mint a holograph végrendeleteknél, midőn valaki csupán lelkiismeretével vet42*
