Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-86

318 M. országos ülés február 10. 1876. gel mellőzve lón. — A bizottsági- tárgyalásnál fentartotí jogommal élek tehát és meggyőződésemet követem, midőn most szót emelek. — A törvényjavaslat 1. §-sában az foglaltatik, hogy olyan Írásbeli magánvégrendelet érvényéhez, melyet az örökhagyó maga sajátkezüleg irt és aláirt: két tanú is szükséges. — Ezen szabályt én nem tartom helyesnek, s e helyett azt kívánom, hogy a sajátkezüleg irt és aláirt végrendelet minden más alaki kellék nélkül érvényesnek ismertessék el. A törvényjavaslatnak indokolásában a holographicus végrendeletek érvényének megengedése ellen két kifogás van felhozva, és harmadik indok gyanánt az ujabb európai törvénykönyvekre történik hivatkozás. — Ezen indokok a jogügyi bizottság által nem bővíttetvén : ez úttal csak is ezekre tartom szükségesnek ellenkező érveimet előadni. Először is az áll a törvényjavaslat indokolásában, hogy most az irás utánzásnak művészete kiváló fejlődésnek örvendvén, s tapasztaltatván, hogy az aláírás valódiságának szakértők általi bebizonyítása mily ingatag, — a

ggály merül fel a hamis végrendeletek elszaporodására nézve. Ezen indokot én el nem fogadhatom. Hogy az iráshamisitás művészete épen most a mi Hajijainkban valami különös fejlődési fokot ért volna el: azt én nemcsak bebizonyítva nem látom, de még olyan tényeket sem találtam szorgos kutatás daczára, a melyekből erre következtetni lehetne. A törvényszéki csarnokok tudtommal igen kevés okmány hamisítási esetet mutatnak fel. s a hol okmány hamisítás történik is, nem egész okmányok sajátkezű irásai, hanem csak is az aláírások utánoztatnak p. o. váltók stb. Én az indokolással épen ellenkezőleg ugy tudom, hogy az okmányhamisitások virágzásának korszakát nem mi éljük, hanem az a középkor kezdetére esik, a midőn az Írásnak tudománya kevesek kiváltsága lévén: az tiltott czélokra is felhasználtatott, ugy hogy akkor nemcsak egyszerű magánvégrendeletek ; hanem egész államok világi hatalmát átruházó államokmányok is meghamisítás tárgyai voltak. Ennélfogva én arról vagyok meggyőződve, hogy a holographicus végrendeletek meghamisítása most sem fenyeget nagyobb veszélylyel, mint a század elején, midőn az Európának legnagyobb részében a Oode Napóleon ós az osztrák polgári törvénykönyv által behozatott, s midőn az Angliában, hol az már századok óta fenáll, ujabban megerősíttetett. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy a holographicus végrendeletek érvényének elismerése minő veszélyekkel járt ott, hol az mint törvényes szabály, huzamos ideig érvényen volt és van: akkor arra az apodictikus meggyőződésre jutunk, hogy a holographicus végrendeletek azok, melyeknél a hamisítás legnehezebb lévén, legritkábban fordul elő; hogy ezen forma mindenütt a leggyakoriabb és legkedveltebb végrendelkezési forma. Én ezen állitásom bizonyítása végett bátor vagyok hivatkozni az angol törvény gyűjtemények egyik legjelesbikére a Blackstone munkáira, a franczia code-ok legjelesebb commentatorának Sireynek munkáira, nemkülönben az osztrák polgári törvénykönyv számos és igen jeles commentatoraira, kik a holographicus végrendeletet mindannyian a végrendelkező végakaratát legbiztosabban kifejező, legkedveltebb, hamisítások ellen legbiztosabb alaknak ismerték fel. De hivatkozhatom a legközelebbi hazai tapaszlatra is, arra, hogy Erdélyben, hol az osztrák polgári törvénykönyv már 22 óv óta van érvényben, hol az oly nagy változáson átment örökösödési törvény nyomán a legtöbb ember végrendelet hátrahagyása mellett hal el: ott én igen számos esetet tudok és ismerek, a midőn hamis tanuk felállítása mellett hamis szóbeli és írásbeli végrendeletek szerkesztettek ; de egyetlen egyet sem tudok olyat, a midőn holograph végrendelet hamisítottnak ismertetett volna fel és ítéltetett volna el. És az a dolog természetében fekszik. Mindenki tudja, hogy a mai korban, midőn az emberek minden osztálya sokat foglalkozik Írással, a kézírás olyan sajátságokat ölt fel, melyek az egyéniség kitörölhetlen és könnyen felismerhető bélyegét nyomják arra, s melyek a kézirat utánzását egész okmányok terjedelmében majdnem lehetlenné teszik. A törvényjavaslat indokolása sem tudta ennek ellenkezőjét kimutatni; hanem csak azt állítja, hogy a szakértői bizonyítás az aláírás valódisága tekintetében ingatag. Ezt is beismerem, de tekintetbe kell vonni, hogy egy két szóból álló név-aláirást egy valódi aláírás utánzása által hamisítani könynyebb és egészen más dolog, mint egy olyan okmány egész terjedelmében utánozni valakinek kézírását, a melyre nézve minta nem létezik. Én még azt is merem állítani, hogy a sajátkezű irás és aláírás minden más formaság nélkül nagyobb garantia a hamis végrendeletek ellen, mint a nem sajátkezüleg irt magánvégrendelet négy tanuja; meri t. ház, egy hamisított végrendelet négy tanuját ne tessék ugy képzelni, hogy azok mind élő és kihallgatható személyek, kiknek collusiója és hamis tanúskodása szükséges egy ilyen hamis végrendelet érvényesítésére; nem: mert a mint ón eseteket ismerek erre, tanuk gyanánt a hamisító időközben elhalt egyének neveit irja a végrendeletre, s akkor a hamisítás, a helyett, hogy egy egész terjedelmében sajátkezüleg irt okmánynak majdnem lehetetlen utánzásából álljon, egy-