Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-84

84. országos ülés február 8. 1876. 277 követtetnek el, más hatóságra ruháztassák, mint arra, a mely legilletékesebb megítélni, hogy azon mulasztások miképen és mily fokban követtettek el. Hogyha ez más hatóság keze alá í'ogna adatni: csak az irka-firkát sokasítaná; mert a pénzügyi igazgatóságnak át kellene irni a hatósághoz, annak ismét a pénzügyigazgatósághoz, a mivel a dolog csak elhúzódnék, az illető hatóságok csak irka-firkával lennének elhalmozva. En tehát igen egyszerű és a dolog természetében rejlő következésnek tekintem azt, hogy azon hatóság legyen illetékes a bírság kiszabására, mely az egész ügyet vezeti, mely tehát legcompetensebb annak megítélésére. E szerint összefoglalom a mondottakat. E szakasz a beadott módositványok alapján az én javaslatom szerint következőkép niódosolna: az első bekezdés maradna változatlanul ; a második bekezdés pedig így szólana: ezen beküldés elmulasztása, vagy késedelmes teljesítése, avagy a bejelentések kitörlés vagy kihagyás általi meghamisítása, avagy az azokban foglalt valótlan adatok bizonyítása 5 írttól 100 frtig terjedő birsággal fog fenyíttetni. Ugyanezen birsággal fognak fenyíttetni azon községi elöljárók, kik az 1868. évi XIV. törvényczikk 12. g-ában — itt az előbb elfogadott módositvány értelmében közbe kell szúrni —- „és az 5. §. értelmében saját használatra való dohánytermelés körül rájuk ruházott teendőket nem teljesitik. Továbbá: ..a pénzügyigazgatóság tartozik a kellő időben beküldött bejelentések folytán az engedélyt március 31-én a községi elöljáróknak megküldeni, ellenkező esetben azok a kérelmezők javára elintézetteknek tekintetnek." A harmadik bekezdés maradna változatlanul. Méltóztassék ezen módositvány értelmében ezen §-t elfogadni. Simonyi Ernő: T. ház! Én azt hiszem, hogy épen a pónzügyminister urnák mostani felszólalása igazolja Madarász képviselő ur indítványát, mely szerint ezen §. vissza küldendő a pénzügyi bizottsághoz uj szövegezés végett. Igazolja nézetem szerint azért, mert maga a pónzügyminister ur elismeri, hogy a szakasz több helyen javításokat, módosításokat igényel. 0 ezen módosításokat most előterjeszti, s hite szerint ^olykép, hogy a képviselőház azonnal elfogadhatja. Én azonban bátor vagyok a minister urat csak egy két hézagra figyelmeztetni, mely az általa tett módosítások után is fenn marad. Itt először is a községi elöljárók által teendő okmányhamisitásról van szó; pedig az okmányhamisitás kriminális dolog, (Helyeslés) nem tartozik a pénzügy érek bírósága elé, nem fegyelmi kihágás, nem bírósági kérdés. E szó tehát: okmányhamisitás, bele nem jöhet a szövegbe; mert különben összeütközésbe jön az igazságszolgáltatás minden elvével. E tekintetben helyeslem Remete képviselőtársam módositványát, mely azt mondja, hogy azon szó helyett „adatok elferdítése" használtassák. A másik kérdés az, hogy a pénzügyminister ur elfogadja azt, hogy a pénzügyi hatóságok kötelesek legyenek a folyamodásokra hozott határozatot márezius 31-ig a községi elöljáróknak kiküldeni ; de arra nézve semmi sanctió sincs, hogy hát ha a községi előjáró bármi oknál fogva zsebre teszi, magánál tartja a határozatot? erről tehát szintén kell gondoskodni; mert meglehet, hogy a községi előjáró maga is dohánytermelő s lehetnek olyan esetek, hogy valami érdeknél fogva elmulasztja az illetőnek a határozatot kézbesíteni. A mi Almássy képviselőtársain módositványát és a pénzügyminister ur arra adott válaszát illeti, ő azért nem fogadja el azt, hogy a közigazgatási bíróságok Ítéljenek a kérdések fölött: mert fél az illetékességek összezavarásától. Méltóztassék megengedni, ott a hol egy bíró ítél minden kérdés felett: nem lehet összezavarás, az csak ott történhetik, hol minden különböző eset felett különféle bíró ítél. Competenüa összezavarásról akkor nem lehet beszélni: mikor arról van szó, hogy csak egy bíróság Ítéljen minden tekintetben. A minister ur azt mondja, hogy a pénzügyi hatóságok legilletékesebkek ezen ügyek megbirálására. Igaz, nekik legjobban kell tudni; de más tekintetben ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy ezen pénzügyi hatóságok ezen esetben bizonyos tekintetben saját maguk ügyében bíráskodnak s ezt mindenhol el kell kerülni, a hol csak lehet. A nagy hátrány, melyet a pénzügyminister ur ezen dologban lát: az, hogy levelezés, aetáknak átküldése fogna lenni a két hatóság közt. tudniillik a pénzügyi hatóságok kénytelenek lennének a közigazgatási hatóságokhoz fordulni, oda okmányokat küldeni, egy szóval levelezést vinni. Hisz ez baj, az igaz; hanem baj mindig az is, hogy ha az országban kihágás történik. Hanem azon baj, a mely abból származik: sokkal kisebb, mint azon baj, hogyha az ország egyes polgárai igazságtalanul sújtatnak. Már pedig attól lehet tartani, hogy ha azokra bízzuk a bíróságot, akkor azok tulajdonkép bizonyos tekintetben a maguk ügyében Ítélnek. Én tehát Almássy képviselőtársam indítványát is figyelemre méltónak tartanám, annál inkább, miután itt, mintegy incidentaliter oly elvet döntenénk el, melynek tüzetes tárgyalása még hátra van, és akkor fog napirendre kerülni, mikor a közadó kezeléséről szóló törvény fog tárgyaltatni. Az igen nagy kérdés, hogy a bíróságokat ilyen vagy olyan módon osszuk fel az országban. A pénzügyminister az általa már beterjesztett s a pénzügyi bizottság által már le is tárgyalt, a köz-