Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

6». országos ülés január 14. 1876. 21 még működése mindenütt, hogy a rend érdekében megöli még ott is, hol parlamenti felelős kormány állt az ügyek élén. a testületi ós személyes szabadságot; mert ezek mozzanatai zavarnák a mesterséges közigazgatási gépezet egyhangú ketyegése!, s épen ezért sem magát a rendet, sem az a nélkül fenn nem állható valódi szabadságot megvédeni a veszély perezeiben nem képes. Attól fél a minister ur, hogy az önkormányzatnak szabadon a nép által választott elemei meg fognák zavarni a közigazgatási gépezet egyhangú ketyegése! azért bízza ezt a közigazgatási bizottságra, melyben a többség feletti befolyást magának biztosította. Elmondja ezután, mennyire kívánja minden kormány hatalmát terjeszteni, elmondja, hogy ,.a mint egymást a kormányok felváltják, sorban megtartják azon eszközöket, melyekkel a múlt kormány hatalmát örökíteni és meghosszabbítani vélte." Továbbá mondja: ..Mintminden egyéb hatalomnak, ugy a parlamenti többségnek és a rá támaszkodó kormánynak is természetszerű hibája az, hogy hatalmának mind nagyságát, mind tartamát terjeszteni ós azt örökíteni igyekszik, és mint minden kormányban, ugy ebben is meg van a hajlam az ily nyomásra," Nem én mondom ezt, hanem a belügyminister ur mondja. És azt mondja: „A felelős parlamenti kormány ezen hibái ellenében az óvszer a politikai életnek, a közügyek iránti érdekeltségnek, az ország minden részeiben ébrentartásában és a parlamenti választások teljes szabadságában keresendő és található." (Tisza Kálmán ministerelnöh közbeszól: Most is azt mondóin!') De hol lesz feltalálható ez óvszes akkor, midőn a választások szabadsága az által, t. i. a sok kinevezés általi befolyás folytán teljesen megszűnik; az ország legtávolabb részében elhelyezkedett, mindent a központi kormánytól váró bureaukraták vett intés szerint teljes hivatali befolyásukat vetik a mérlegbe, ígérnek, fenyegetnek, tetszésök szerint készítik a választó jegyzékeket, melyekkel a felfolyamodások ismét osak ugyanazon kormány orgánumaihoz intézhetők és ha nem is mindig, de legtöbb esetben keresztül viszik a kormány jelöltjeit. Ily módon alapjaiban hamisittatik meg a parlamenti felelős kormány, mert a képviselőház nem lehet az ily közvéleménynek képviselője." És mi lesz az eredmény"? — Azt mondja a minister ur: — „így esik az, hogy előbb egy ideig elnyomatik a nemzeti akarat és utóbb törvényesen nem érvényesíthetvén magát: erőszakosan tör ki." Nem ón mondom ezt. hanem a minister ur. Tisza Kálmán ministerelnök: (Közbeszól) Most is azt mondom! Simonyi Ernő: Elmondja a minister ur, hogy különösen Francziaországban. ,.az egymást követő kormányok és kormányformák, bármennyire is kárhoztatták ezt a rendszert, melyet a másik kormány követett: mégis, mikor hatalomra jöttek, maguk mindig elfogadták" és azt mondja: „így mehet ez sok helyen. évtizedeken keresztül, inig nem akad egy igazán szabadságszerető kormány, mely nem saját nézeteinek a nemzetre erőszakolását; hanem annak saját vágyai szerinti boldogitását tűzvén ki feladatául, elég önmegtagadással bir arra, hogy a neki oly kényelmes, de a nemzetre, a szabadságra, sőt elvégre magára nézve is veszélyessé válható központosított kormánygépezete használatáról lemondjon, visszaadja a vidékeknek a tőlük elvont ama fölösleget, mely a központon tul csapong, visszaadja a részeknek az államélet vezetésének azon illetőségét, melyek az államegységnek veszélyeztetése nélkül általok gyakorolhatók, visszahelyezi az egyéneket, testületeket az őket megillető jogok gyakorlatának, szerezvén így életerővel, ellentállási képességgel bíró testületeket, törvényhatóságokat, melyekre épen, mert ellentállási erővel bírnak, a vésznek idején támaszkodni lehet, felébresztvén az egyeseknek jogérzetét s élvezetét és ez által éreztetve velők a felelősség részét, mely a nemzet, a haza sorsa vezetésében őket is illeti, teremtvén szóval erős öntudatos közszellemet, mely nélkül minden iegíökéletesb alkotmány és a legerősebbnek látszó kormányrendszer is nmlékony és ingatag." Ilyenek voltak a minister ur nézetei a magyar megyékről, melyeknek fentartását, a magyar parlamenti kormánynyal való összeegyeztetését nem is tartotta nehéz feladatnak. Azt mondja röpiratának egy helyén: „Szólok azután arról, hogy ezen sarkalatos jogainak gyakorlata rnikép egyeztethető össze a parlamenti felelős kormánynyal és reménylem, miszerint sikerült kimutatnom azt, hogy követválasztás és utasítás adási jogon kívül a többit mind ép ugy, de sőt sikeresebben fogja gyakorolhatni, mint eddig. Na, t. ház, ha ez volt a minister urnák nézete és ezen nézete nem változott meg mai napig se: akkor megvallom, nem értem, hogy ezen nézeteknek kifejezést miként adhatott azon törvényjavaslatban, mely előttünk fekszik. Mert ez homlokegyenest ellenkezik azzal, a mit e könyvben mondott. Csak néhány passust olvastam fel; mert a t. ház türelmét nem vehetem annyira igénybe, hogy az egész röpiratot elolvassam: hanem e néhány passus eléggé mutatja a szellemet, melyben az irva volt és a törekvést, melyet az czélul tűzött ki magának. Ha Szeniczey Ödön t. képviselő ur ezen röpiratot tanulmányozta volna, biztosítanám őt, hogy azon szellemmel, a mely ott le van fektetve, magam is egyetértek, tökéletesen meg vagyok elégedve és ismerem azon határokat, a med-