Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

22 69. országos ülés január 14. 1876. dig és mily irányban akarom kiterjeszteni az ön­kormányzatot Magyarországban. Átalában t. ház, én azt hiszem, hogy ha czé­lunk és szándékunk egyenesen az ország lako­sainak boldogítása, jövőjének biztosítása, és az or­szág jóléte: akkor e tekintetben a kormányzat igen egyszerű, Az emberi nem családaiból alakulnak községek, a községekből alakulnak a kerületek, megyék, can­tonok, — vagy nevezzük azokat bármiként — s ezek­nek csoportosulása képezi az államot. Ezekben a kor­mányzatnak alkalmazása igen egyszerű. Hagyjuk a családot önmagában élni teljes és tökéletes sza­badságélvezetben mindaddig : inig ezen szabadság élvezetével más valakit hasonló szabadságélvezetben nem háborít; inert mihelyt mást háborít: túllépte a hatáskört, mely őt megilleti, miután más hasonló jog­körrel bir, melyet csorbítani nem szabad; hagyjuk a községet élni teljes önkormányzati szabadságban, mindaddig, mig más községek jogait és igy hasonló szabadságélvezetét nem háborítja. A többi községek, miután azok köre közt mégis bizonyos érintkezések vannak, visszaélések keletkezhetnek és kérdések tá­madhatnak, melyek nem egy hanem több közsé­get közösen érdekelnek; ezek elintézésére való a területi, megyei vagy cantonáüs kormányzat; de ennek sem szabad a községek ügyeibe másban beavatkozni, mint ott, ahol több községek érdeke forog fenn. így vagyunk a megyékkel is. Hagyjuk a me­gyéket teljesen magukra, kormányozzák magukat, ahogy akarják és csak akkor lépjünk közbe, midőn más valakinek törvényes szabadságát korlátolni, vagy azt akadályozni akarják. Hagyjuk őket sza­badon mozogni a törvény korlátai közt; mert az szükséges, hogy a törvényt az országban mindenki tiszteletben tartsa ; hanem a törvényeknek ugy kell alkotva lenniök. hogy olyanok legyenek, mint azt a belügyminister kifejezte, hogy a legjobb kor­mányforma az, mely a nemzet testületei és egyé­neitől csak annyi és nem több szabadság feláldo­zást követe!, mint mely az állam fentartására és nemesebb czéljai elérésére okvetlenül szükséges. Itt van a vonal meghúzva, mely az önkor­mányzat határát minden tekintetben kijelöli és azt eltalálni, hogy hol van e határ : az egyáltalában nem oly nehéz; hanem hát szeretjük kiterjeszteni azt. mert annak kiterjesztése növeli a hatalmat s kilátásba helyezi azt, hogy hatalmunkat, meghosz­szabbithatjuk s megerősbbithetjük. Megvallom t. ház, hogy különösnek, sajátsá­gosnak találom azt. hogy ma már a vitának ne­gyedik napja is lejár és még mindég csak azok körül forog a kérdés, hogy a megyék képesek-e administrálni, vagy az administratió, mely kelléke illesse meg a megyét. Hiszen uraim a megyék attribútumai nem egyedül az administratióban ta­lálhatók fel. Bujanovics képviselő ur azt mon­dotta hogy ő ezen törvényjavaslat megbirálásánál nem azt kérdezi, mennyiben felel meg az állam­hatalom kiterjesztése vagy az autonómia önkor­mányzata eszméjének; de döntő ós irányadó kér­dés az, mennyiben orvosolja ezen törvényjavaslat közigazgatásunk ismert hiányait, épugy az állam érdekei mint a magánosok szempontjából. Engedelmet kérek, én nem értek egyet Buja­novics képviselő úrral, midőn a megye rende­zésről van szó. Előttem nem csupán az admi­nistratió kérdése lebeg; hanem lebeg a magyar törvényhatóságok, a magyar megyék politikai hi­vatása is, a melyek azt tették, hogy ezek voltak az alkotmány védbástyái, ezek voltak az alkot­mány biztosítékai és őrei, hogy ezek voltak a nemzeti szabadság megvédői es fentartói. . Én t. ház nem most, hanem mindenkor azt találtam, hogy a megyéknek egyik fő attribútuma s pedig igen lényeges attribútuma abban van, hogy a törvényeket és a törvényes kormány ren­deleteit saját választott tisztviselői által hajtatja végre. Ez a magyar megyéknek azon sarkalaios joga, a mely a magyar alkotmányra lényeges be­folyással van, a mely a magyar alkotmányt a többi európai alkotmányoktól elkülöníti és miután elkülönönittetik a többi európai alkotmányoktól, az a kórdós: váljon jó-e ? Én azt mondom erre, hogy egy ezredév próbáját állotta ki: már pedig az alkotmány csak annyit ér, a mennyire biztosí­tani képes az államéletet és az államóletben a polgároknak egyéni és testületi szabadságai. A vármegyéknek ezen attribútuma teszi azt, hogy a magyar alkotmány szerint a végrehajtó hatalom magának a nemzetnek kezében van: mert a kor­mánynak egy rendelete sem hajtható végre a nél­kül, hogy arra a népképviselet alapján együtt létező vármegyének közege sanctióját adta volna s ennek végrehajtásait saját választott tisztvise­lőire utasítaná. Az mondatik, hogy ez a felelős kormánynyal megnem egyezik. Ugyan miért? Hiszen az 1848-ikt törvény, mely oly rögtön készült, nem teszi fele­lőssé a ministert azért, amit nem tett; hanem fele­lőssé teszi azért, ami hatáskörébe esvén, azt tette vagy elmulasztotta. Azért, a mit a vármegye tett vagy nem tett: a minister nem felelős. A dicaste­rialis kormányok kitudtak századokon keresztül ily megyékkel jönni; hanem önök szerint a parlamen­talis kormány nem élhet meg. Méltóztassanak megengedni hogyha ón alkotmányos életére visz­szatekintek, és azon hatáskörre, melyet a törvény­hatóságok gyakoroltak annak fenntartására, s ha kettő között választanom kellene: én határozottan a törvényhatóságot választom s feladom a parla­mentet minden nemében és formájában és válasz­tom a törvényhatóságot azon hatáskörrel, melylyel

Next

/
Oldalképek
Tartalom