Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

20 69. országos ülés január 14. 1876. közvetve a főispán által neveztetik is ki, ugyan kérdem: azon tisztviselő, kit a főispán felfüg­geszthet, helyettesíthet, vizsgálat alá helyezhet: mennyiben tisztviselője és mennyiben szabadon választottja a törvényhatóságnak'? Én részemről a centrálisaimnak, bármely alakban jelentkezzék, határozott ellensége vagyok; de ha valaki feláll és egyenesen azt mondja: „én a centralisatiót hazámra üdvösnek tartom, és annak életbe léptetését indítványozom : — akkor én ez eljárást beesülöm; de oly törvényjavaslatot, mely a centralisatiót az önkormányzat köpenyébe bur­kolva, akarja becsuztatni: ezt beesülni nem tudom, hanem határozottan roszalom. Van egy elv a törvényjavaslatban, melyet már előbb is érintettem: azon elv ugyanis, hogy a kormány törvénytelen rendeletei is végrehajtan­dók. Igenis benne van. mert kimondatik, hogy habár a hatóság fölír, mihelyt a kormány rende­letéhez ragaszkodik: azt föltétlenül végrehajtani kell; orvoslást csak az országgyűlésnél lehetvén keresni. Sőt még tovább is megy a törvényjavas­lat, ugy látszik azért: mert — esak nem rég tör­tént, és igy nem feledkeztünk még meg róla, — hogy Magyarország számára hozott törvénytelen rendeletek nem kaptak rögtön végrehajtókat, ugy. hogy azoknak végrehajtását ostrom-állapottal kel­lett elősegíteni. Hogy pedig ez többé ne történ­hessék, erről is gondoskodtak: mert kimondják azon elvet, melyet szabad államban kimondani nem lehet, hogy a ki törvénytelenséget követett el, ha ezt felsőbb rendelet folytán tette, nem von­ható felelősségre. Tehát önök egyfelől elhatároz­zák, hogy a hatóság a kormány törvénytelen ren­deleteit is végrehajtani köteles, és azután gondos­kodnak arról, hogy fedezve legyen az. ki a tör­vénytelen rendeletet végrehajtotta.'­Én aláírom ezen egész okoskodását a t. bel­ügyminister urnák és kérdem, hogy azon megyei tisztviselők, a kik többségét képezik azon bizott­mánynak: vajon mennyiben szabadon választottjai a törvénjmatóságnak ? Azaz ők nem képezik több­ségét, hanem többségét fogják képezni a kormány hivatalnokai a főispánnal: tehát ezen bizottságban nem kiterjesztése van az autonómiának, hanem egyenesen oda van czélozva, hogy magának a kormány minden esetekben okvetlenül többsé­get legyen képes szerezni. Ez volt czélja; ez volt oka ezen törvényjavaslat behozásának, mert hiszen ezen törvényjavaslat azon rósz állapoton, melybe az 1870-diki törvény után vannak a megyék, semmit nem javít, csak ront; tehát erre semmi ok sem volt, hanem mikor még most sem látja elég nagynak a kormány bei olyasát a vidékre és most előre gondoskodik arról, hogy majd jövőre, mikor arra szükség lesz : a kormány befolyása minden esetben biztosítva legyen. Szeniczey Ödön képviselő ur beszédében a többi között azt monda: „az önkormányzat leg­biztosabb és legvalódibb megvédőjének ezime a szélső balt illetheti meg, mert a szélső baloldal egy hajszálnyit sem akar engedni az önkormány­zat eddigi mérvéből, sőt azt ki akarja terjeszteni; azt azonban, hogy mily irányban és meddig akarja terjeszteni: közülök egyik sem tudta, vagy akarta megmondani. i: Idéztem a t. képviselő urnák szavait ós én meg fogom neki mondani, hogy mily irányban és meddig akarunk menni. Ha a t. képviselő ur, a ki ugy llátszik szor­galmatosan tanulmányozta gr, Zichy Nándor kép­viselő ur röpiratát, a mely sárga papíron fekete betűkkel van írva; vagy elfelejtette, vagy nem tudta, hogy a belügyminister ur is irt egy röp­iratot, szintén fekete betűkel, de kék borítékban e czim alatt: „Felelős parlamenti kormány és megyerendszer", irta Tisza Kálmán. Ha a képviselő ur ezt tanulmányozta volna, oly szorgalmatosan, mint tanulmányozta gr. Zichy Nándor röpiratát: akkor ott megtalálná a felele­tet arra, a mit tőlünk kíván: azonban ugy lát­szik, hogy nem tanulmányozta annyira: különben nem tette volna e kérdést. En egyszerűen meg­mondom, hogy azon nézetből indulok ki, a mely­ből a belügyminister ur kiindult röpiratában és én is azt mondom, legjobb kormányforma az, a mely e testületektől és egyénektől csak annyi és nem' több szabadság feláldozását követel: mennyi az állam egységének fentartására és nemesebb czcljainak elérésére okvetetlenül szükséges. Ez azon irány és azon határ, a meddig mi haladui kívánunk az önkormányzati téren. T. ház! Miután sok szó volt arról, hogy ezen törvényjavaslat a centralisatió felé vezet-e vagy nem talán nem ? lesz felesleges felolvasni e röpiratból néhány rövid tételt, mely igen találó, igen mély tanulmányról tesz tanúságot: én azt hi­szem ez alkalommal mint a minister urnák benső gondolatait jó lesz megismerni. Először a minis­ter ur azt mondja: „A parlamenti felelős kor­mányt némelykor együtt találjuk a centralisatió­val, ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy mint minden hatalom a világon, ugy a parlamentek többsége és a befolyásából alakuló kormány is hajlandó megtartani azon eszközöket, melyekkel hatalmát terjesztheti, biztosithatja, és ezt okvetle­nül meg is teszi, a hol azt készen a nemzet be­lenyugvása által elfogadva találja.' 1 Ugy hiszem ez indokolja azt, hogy a bel­ügyminister ur miért nyugszik meg a virilis sza­vazatokban és azon megyeszerkezetben, mely 1870-ben alkottatott, s melyet akkor annyi hévvel és erélylyel ostromolt. A központosításnak — a minister ur szerint — már természete az, legalább igy nyilvánult

Next

/
Oldalképek
Tartalom