Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-69
<í9. országos ülés január 14. 1876. 19 lopás, több zsebrablás történt, s a rendőrség szükségesnek tartotta volna, hogy ezen omnibusok kényszeríttessenek, hogy lámpást gyújtsanak este az omnibusokban, mert a sötétségben, mely a lámpa hiánya miatt volt, történtek a legtöbb lopások és a belügyminister kénytelen volt a parlamentben egy törvényjavaslatot behozni, mert bevallotta, hogy neki, mint ministernek, nincs annyi beavatkozási joga, hogy rákényszerítse az omnibus-társulatot, hogy ily lámpákat rendeljen a kocsikba : mert ez költséggel jár s neki mint ministérnek nem volt annyi hatalma, hogy azt önhatalmilag rendelje el; hanem kénytelen volt ezt törvény által eszközöltetni. Oly ország, hol a kormány ily kevésbé avatkozhatok az önkormányzati ügyekbe és mi a viszonyaink között nagy különbség van. A megyei tisztviselők és az ottani megyei tisztviselők közt ezen különbséget kell különösen kiemelni és azt kell utánozni. Ne tekintsék önök az embereket oly kiskorúaknak, hagyják őket magukra járni és méltóztassanak elhinni, hogy igen gyakran, a legtöbb esetben, a helyes utón fognak járni. De azon rendszeres bizalmatlanság, melylyel önök viseltetnek a nemzet iránt és a nemzet egyes osztályai iránt: én megvallom, megfoghatatlan előttem: mert arra semmi a világon a t. kormányt föl nem jogosítja. Azt hiszik önök, hogy minden roszul fog menni, ha önök befolyásukat megszüntetik; pe.dig higyjék el, különösen az önkormányzati viszonyok Magyarországon sokkal jobban fognak az ügyek menni: ha önök bele nem avatkoznak, sokkal kevesebbé fogja az ország igényelni azon gyámságot, melyet most követel, azért mert önök beleavatkoznak minden ügyeibe. A ministerelnök ur a törvényjavaslat védelmében Mocsáry barátomnak felelve azt monda, hogy a törvényjavaslat nem híd a centrálisaimhoz ; hanem inkább eszköz arra, hogy megakadályozza a eentralisatiót BS el tisztviselők kinevezését. En megvallom, hogy a tisztviselők kinevezéséveli ezen sok bibelődést a minister ur részéről én nem értem ; magát az indokolást is legnagyobb részt az ez iránti argumentatió tölti be. Hiszen ezt is fel lehet említeni mint más eszmét; de hogy azt oly különösen hangsúlyozza, nem értem. A mi az átmenetet illeti, én megvallom, ha a törvényjavaslatot vizsgálom ugy, a mint van; az nézetem szerint nem hid a centrálisaimhoz ; hanem sir akar lenni, a melyben az önkormányzat eltemettetik. Hanem van reményem és bizalmain a magyar nemzetben, hogy a magyar önkormányzatot ezen sirba nem fogja eltemetni. Bátor vagyok a minister urat arra figyelmeztetni, hogy egy régi magyar közmondás azt mondja: A ki másnak vermet ás, maga esik bele. (Derültség a a szélső bal oldalon.) x4.zt mondja a minister ur, ez nem eentralisatió; pedig még az Írnokokat is a megyében a minister fogja kinevezni. (Tisza Kálmán : Igazán?!) Igenis kérem, itt van a 7. g., mely azt mondja, hogy az irodai teendők ellátása iránt ugy a törvényhatósági, mint a kormány közegek mellett levő irodai személyzet bevonásával a kormány rendeleti utón intézkedik, tehát még az írnokokat is a kormány körébe veszik, a kormány intézkedése által állapítják meg az irodai szervezetet. Ez azután nem centralisatió. De vizsgáljuk egy kissé : ha vajon tehát ezen törvényjavaslat valóban fen akarja-e tartani az önkormányzatot ? vagy a mint a minister ur mondja, indokolásában, hogy az önkormányzatot kiterjeszti? Azt mondja: „meremállítani, hogy oly tágkörü, oly valódi befolyás az államélet minden ágaira a törvényhatóságokban mióta fejlettebb államélet létezik : soha sem volt, mint ezen bizottság szervezése után lesz. Azt mondja, hogy a huszonegy tag közül tizenötöt a törvényhatóság választ és azoknak befolyása kiterjed a közigazgatás minden ágaira; oly ügyekben is rendelkezik tehát ezen bizottság, a melyekben ennek előtte a megyék soha sem rendelkeztek." Hogy ezen tizenöt tag mennyire képviseli a megyének önkormányzati részét, mennyire független ezen tizenöt tagja a bizottságnak: nem én fogom a t. háznak bebizonyítani; azt bizonyítja a belügyminister ur egy előbbi nyilatkozata. Midőn a törvényhatósági törvény tárgyalás alatt volt : ezeket mondta a belügyminister ur: „A főispán jelöli ki ugyanis a tisztviselőket; már pedig épen most egy éve, — ha tetszik a vita későbbi folyamában fel is olvashatom, — a képviselőház jobb oldaláról azt hallottuk, hogy ha valaki kijelöl: ez épen annyit tesz, mintha választ vagy kinevez. Kétségtelen is az. hogy azon körülmény : ki jusson valamely hivatalba? sokkal inkább függ attól, ki föltétlenül candidál; mint attól, ki csak kijelölés alapján választ: mert a kijelölésnél három egyén ajánltatván, megeshetik ugyan, hogy a választó-testület a háromból talán nem épen azt választja, kit a kijelölő leginkább akar; de mindenesetre csak olyat választhat, a kit a kijelölő egyátaíában akar: mert hisz különben nem candidálta volna. Azontúl a tisztviselők egy részét egyenesen kinevezi a főispán, itt tehát a választási szertartás egészen elmarad: de akár színleg választott, akár kinevezett az illető hivatalnok: a főispán helyettesítheti, fölfüggesztheti tiszti vizsgálat alá veheti; sőt bizonyos esetekben 5—6 évi tartamra hivatalából kiteheti őt és helyette mást nevezhet ki. Ha már most a tisztviselő akár egyenesen, akár a választási apparátus mozgásba tételével
