Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

^2 W. országos ül viselőkkel egyetértőleg felfogják ezen törvény horderejét egész nagyságában és azt őszintén, utógondolat nélkül összetartólag végrehajtsák, az meggyőződésem szerint a történelem tényeivel áll szemben; mert ezen állítást hazánk történelme megczáfolja. Igenis nálunk van elég elem az önkormányzatra ; csak fel kell találni a valódi és helyes utat, a helyes eszközök alkalmazására. (Helyeslés.) Nézetein szerint e törvényjavaslat ezen helyes utat megtalálja. T. ház ! Minden reform érint, sért bizonyos érdekeket; sőt minél nagyobb szabású valamely reform: annál több érdeket érint, sért; annál több megszokott dologtól kell megválni. Hanem nézetem szerint nagyon kis hitű, nagyon rövidlátó volna azon reformátor, a ki ily neheztelésekkel szemben nem menne meggyőződése szerint határozottan azon utón, melyet maga elé kitűzött. A kérdés csak az, és ezt kell megfontolni: jobb-e az, a mit építünk, mint az. a mit megváltoztatunk és lerontunk'? Azt kell komolyan latba vetni, mi nagyobb : azon hátrány-e mely azon érdekek megsértéséből, azon szokások megváltoztatásából származik? vagy pedig azon előny, mely ezen reformok létesítése által a nemzetre, a hazára várakozik ? És mert én ezen utóbbi kérdésre határozott igennel felelek ; mert én ezen törvényjavaslatot nem hiu kísérletnek ; hanem a viszonyok és körülmények helyes combinálására fektetett üdvös előlépésnek tekintem; és mert tökéletesen osztozom báró Sennyey Pál t. képviselőtársam azon állításában, miszerint nekünk kísérletekre nincs időnk ; legkevésbé vau pedig időnk oly kísérletekre, melyeket a nemzet múltja repudeált, mely ellen küzd az ország jelenlegi közvéleménye és melyet meggyőződésem szerint a jövő sem fogna acceptálni, — értem a tisztviselők kinevezését: nekünk kísérletekre nincs időnk, hanem tennünk kell határozottan ingadozás nélkül. Ugyanezért a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, a középen.) Gróf Dessewffy Aurél: T. ház! Legyen szabad nekem is a szóban forgó vitában : vajon a közigazgatás szándékolt átalakítása és a fokozott áilamélet követelményeihez való alkalmazása: a kinevezés vagy a választás rendszere által éretik-e el inkább?a t ház becses türelmét ierénvbe vennem. (Halljuk!)' A ministerelnök ur előttünk fekvő javaslatában a választott tisztviselők továbbra is fentartása által véli a jó közigazgatást biztosithatni és a választás mellett előadott érvei között azt is felhozza, hogy az alsóbbfoku tisztviselők választása által kell az államnak szabadságát, ugy mint az egyénét biztosítani a kormány bárminő elnyomatása ellen, mely ha törvényes hatáskörén túllépne : az elnyomatásra e tisztviselőkben eszközöket ne találjon. január 14. 1876. Ezen tétel felállításával ugy látszik, a t. ministerelnök ur az 1848. előtti gravaminalis, jus resistendi-féle időszakba gondolja vissza magát s abbeli félelmében, hogy ez idők megújulhatnának : akarja közigazgatásunkat reformálni. És ha ő ezeket bekövetkeztetni hiszi, mondja meg ezt nyíltan és akkorán tartsuk fel a régi megyét. Ha már t, ministerelnök ur ezen suppositióba ereszkedik: ugy nekem engedje meg, hogy elmenjek ennek végkövetkezményéit. Ha a történelmet tekintjük, hazánk történelmében is van reá példa az utolsó évtizedekből, hogy rendkívüli események bekövetkezésekor, midőn a hatalom a leghatásosabban akarta czélját érvényesíteni, ha nem is mindig épen elnyomás czóljából: akkor az alsóbb fokú tisztviselőket egyszerűen felfüggesztette és másokkal helyettesitette. Tehát a tyranniát a ministerelnök által contemplált szervezet nem akadádályozza meg. De ha a modern államnak más biztositéka, az állam és egyén elnyomatásának megakadályozására nem lenne, mint a tisztviselők megválasztása: akkor sok állam nyomatnék el; de én ebben még ez ellen óvó és mentő szert nem láthatok. De már ha a kormányok törvényes hatáskörének túllépése ellen, az alsóbb fokú tisztviselők ellentállásában véli a t. ministerelnök ur feltalálhatni, az állam és szabadság biztosítását, és ezen tételt azon helyről épen legkevésbbé lehetett várni: ekkor •— kérdem — rendes időkben ily független tisztviselők rendszeresítésével oly kormány felelősségét a végrehajtás kívánalmaival, hogy gondolja megegyeztethetni ? Továbbá mint érvet még azt is felhozta, hogy a világ színe előtt gyakorolt protectió kevésbbó mételyező, tekintve erkölcsi hatását, mint az előszobákban bujkáló protectió. Ezen érvet sem ösmerhetem el meggyőzőnek a választás mellett: mert protectió alatt illetéktelenül gyakorlott befolyás értendő és a protectió keresés, a kegyhajhászás mind felfelé, mind lefele káros erkölcsi szempontból; de hogy az erkölcsi momentum szempontjából nem nagyobb biztosíték egy ílucticáló elem. melynek mint a t. ministerelnök ur mondotta, ez nem kenyérkeresete, s mely lefelé az osztó igazság rovására jövő pályája biztosítása végett a különböző érdekek legyezgetésével és lanyhán kénytelen hivatását teljesíteni: az világos előttem. Mind a kinevezés, mind a választás rendszere emberi institutió, a csalhatatlanságot egyik sem vindicálhatja magának; de mig a lefelé gyakorolt protectióhajhászás a jó közigazgatási gátolja : addig a kinevezés a jó közigazgatást ki nem zárja. Megvallom, hogy ha ezen két tételét a t. ministerelnök urnák szemügyre veszem: azon nézetre kell jutnom ugy látszik, hogy ő a reformokat, melye-