Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-75

J58 75, országos ülés január 21. 1876. Nem akarom ezt folytatni; de azt hiszem, hogy e néma számok hangosabban szóknak, mint szólhatnék én és mutatják, hogy az érdekek halmaza, a mely az iktatókönyv szerint 369,537 számmal tárgyaltatott el: erősebb, hatalmasabb kézre érdemes, mint a minő ezen törvényjavaslatban ki van jelölve. Ervelésem folytán bátor vagyok reményleni, hogy ha nem is meggyőződést; de legalább azon alapos sejtelmet voltam szerencsés támasztani, hogy ezen városnak külön administratióra, vagy legalább más bizonyos közigazgatási formákra van szüksége, mintsem a minők más törvényhatóságokban nem kívántatnak. Szaporíthatnám még ezen észrevételeket azzal is, hogy nemcsak a törvényhozás és az ország kormánya; hanem a fő és egyéb törvényszékek, az universitások és számos rnás hatóságok tagjai ennek a fővárosnak, mint jogi személynek, sorsában akarva, vagy nem akarva többékevésbé osztozni kénytelenek. Ha mindezt tekintetbe veszem t. ház, azt hiszem, hogy nem szerénytelen eég, ha a t. ministerelnök urat felkérem: méltóztatnék egy külön törvényjavaslatot a ház elébe terjeszteni, mely a tisztviselők személyes felelősségének meghatározása mellett, a fővárost az országos kormánynyal egyenes érintkezésbe, illetőleg közvetlen rendeleti hatása alá helyezze. A t. házat pedig tisztelettel felkérem, hogy ezen kérésemet pártolni méltóztassék. (Helyeslések). Csernatony Lajos: T. képviselőház! Legyen szabad mindenekelőtt azon kérdést intéznem, be van-e adva a határozati javaslat V Szeretnők azt hallani. Házmán Ferencz: (Olvassa a módositványt). „A közigazgatási bizottságról szóló 87. számú törvényjavaslat bevezetésének utolsó szavai után tétessék : „a fővárosra nézve külön törvény intézkedik." Csernatony Lajos: T. képviselőház! Én részemről ezen most beadott javaslatot nem pártolom. A t. előttem szólott képviselőtársam és barátom elősorolta, hogy mily borzasztó nagy baj és mennyi zavar van a fővárosban csak abban az egy tekintetben is, hogy ha valakinek ott valami ügye van: ennek legalább is 20 kézen kell átmenni, mig ismét hozzá visszakerül. Ez azonban csekélység. Vannak ennél a fővárosban sokkal komolyabb dolgok, a hol a zür-zavar épen olyan nagy. 'A mint eddig kezelve volt, itt soha senki nem tudta, hogy mennyi adót kell fizetnie, soha nem tudta, hogy mikor kell fizetnie és soha sem tudta, hogy — ámbár fizetett, megfizetett-e már ? (jffelyeslés fö másfelől fölkiáltások ; Hát az államnál T) E szempontra nézve átalános az érzés és a tudat, hogy itt tökéletes zür-zavar van. És más dolgok részleteibe beleereszkedni nem akarván, csak azt kérdeni a t. képviselő úrtól, hogy a saját maga által előhozottak értelmében, a saját maga által jelzett bajok értelmében, sőt az ő javaslatának értelmében is lehet-e azt kívánni, hogy akkor, midőn a közigazgatást illetőleg az egész országra nézve az államnak ellenőrzését, a közigazgatásnak egyöntetűségét akarjuk behozni: kivételes állás adassék épen azon pontnak, a hol a zür-zavar, a rendetlenség a legnagyobb? Én részemről, mert én nem ezen nézetben vagyok: a benyújtott határozati javaslatot nem pártolhatom. Én is barátja vagyok az önkormányzatnak s épen azért pártolom a kormány törvényjavaslatát; mert az az önkormányzatot fenn akarja tartani és annak hibáit akarja orvosolni s ezen hibáknak orvoslása, ezen hibák fejlődésének meggátlása által akarja az önkormányzat életképességét kimutatni ós állandósítani. A mi ezen vitára leginkább alkalmat adott: az különösen Zsedényi igen t. képviselő társamnak határozati javaslata. Neki valóban hálával tartozik sok kis város, mely körüle kuporodott; és hálálkodhatok, hogy az ő jogaikat, privilégiumaikat, elkezdve a X1IÍ. századtól egész mostanáig, hatályos védelme alá vette. De t. képviselő ur, a városok eredete nemcsak Magyarországban volt olyan, mint a minőnek ő mondotta; hanem mindenütt a civilisált világon, vagy legalább Európában egyforma volt. A polgárok ugyanis egy várba mentek, mely köröskörül védve volt s így a polgároknak békésebb iparos, kereskedő része ott megfészkelte magát s az a fészek mindig tágult, privilégiummal lett ellátva, mert lakossága élelmes volt s épen azoktól nyerte a privilégiumot, a kik ellen alakult, azok védelme alá ment, a kiktől leginkább félt. Igen természetes, hogy ezen alakulás egyforma lévén az egész világon, egyformán növekedvén a városok az egész világon és hasonló kiváltságokban részesülvén mindenütt: ez által bizony külön váló érdekek teremtettek. De azon kérdés: vajon akkor, midőn mindenfelé azt látjuk, hogy ezen századnak haladási minősége és haladási aránya által azon különváló érdekek elválasztó falai mindinkább lehullanak a különféle osztályok közt: mi respectáljuk a várfalakat, amelyek az egyes kis városkákat hajdan — a nemzet javára is és az ő javukra is — megvédték ? Vajon nem sokkal előnyösebb. üdvösebb-e egy nemzetre, egy országra nézve, hogy azok a kis válaszfalak mindinkább lehordassanak, lehulljanak és az egész ország egy nagy vár legyen, melyben minden polgár magát szomszédja irányában polgártársnak érezze, minden polgár egy