Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-75
75. országos Illés január 21. 1876. 5/57 lalkozik, hogy a t. háznak törvényjavaslatot nyújthasson be. Ezen ügy évek óta foglalkoztatja a belügyministeriumot ós a múlt évek daczára is eddigelé az uniformis változtatáson kivül alig vettünk észre valami mást. Ezt bizonynyal nem szemrehányásképen akarom felhozni, hanem csak annak bebizonyítására, hogy a városban nem minden rósz, a mi annak látszik, mert sokkal erősebb hatóságok sem képesek mind annak megfelelni, a mit a közóhajtás és kívánság minden nap hangoztat. A ministerelnök ur a törvényjavaslatban nézetem szerint kettőt kíván elérni. Az első az, hogy a közhatalom az állam érdekeit mindenkor és mindenütt sikeresen érvényesíthesse; a másik az;, hogy a mennyiben lehetséges, ezt az önkormányzat utján eszközölje; mert ugy nyilatkozott ismételve, hogy az önkormányzat fejlődését és erősbitését tűzte ki czéljául, hozzátévén azt is, hogy a mi ezen czélzatnak elérését könnyebbitendi, azt szívesen elfogadja. Ezen államférfiúi nyilatkozat reményt nyújt nekem is, hogy a mennyiben a t. ministerelnök ur meggyőződnék arról, hogy a főváros kivételes helyzetben van, és meggyőződnék másrészről arról, hogy a fenlévő tisztviselői erők és a minden munkára hajlandó, művelt, önálló bizottsági tagok eszközével jó administratiót szervezni lehet: indíttatva fogja magát érezni az én szerény módosításaimat elfogadni. Előadásom második szakára a próba nem szükséges, mert az bizonyítékait magában foglalja; de a főváros kivételes állására nézve legyen szabad a t. ház türelmét néhány észrevétellel igénybe vennem. (Halljuk! Halljuk!) Ha tekintetbe vesszük a közel 300,000 embernek lakás és foglalkozás következtében egymásra és igy szűk helyre való összeszoritását; ha tekintetbe vesszük, hogy itt ezen ember-tömeg szellemi és anyagi érdeke ezer szálak által egy kapcsolatba fűződik; ha tekintetbe vesszük továbbá azt, hogy épen a főváros, a nemzet akár tudomány és művészet, akár kereskedés és ipar, vagy egyéb culturalis ágazatokban nyert vívmányait mintegy visszatükrözi: már ez magában véve is indokot nyújt — gondolom — arra, hogy meggyőződjünk, miszerint az administratióban is ily bonyolult viszonyok más formát vesznek igénybe; ha csak ezen város fejlődésót meg-megakasztani és talán a legnemesebb aspiratiókat elfojtani nem akarjuk; annál inkább, miután azon számos érdekek , melyek gyakran ellenséges módon összekoczannak: nem három havonkénti vagy egy havonkénti, de nem is hetenkénti bizottsági ellátást, hanem a közigazgatás folytonos gondozását igénylik minden nap ós minden órában. E város, t. ház, rövid idő ós mostoha befolyások alatt mégis meglepő haladást tanusit. Azt hiszem, hogy az nemzeti kincs, melyet ápolnunk, felhasználnunk szükséges és melylyel experimentumot csak elkerülhetlen esetben és akkor is csak az illető factorok megnyugtatása mellett tehetünk; mert ezen városnak hanyatlása zsibbasztólag hat messze szót, és romokat támaszthat ott. hova áldást vihetett volna. Es mi az, a mit a t. ministerelnök ur javaslatában kivan, hogy e város teljesítse? Én azt hiszem, hogy ennek mértékét a város saját ós másrészről az állam érdeke határozza, szabja meg. Nem bocsátkozom a községi hatáskör fejtegetésébe ; de bizonyos az, hogy itt is szükséges, hogy a törvények kellő végrehajtása és a maradandó községi érdekek szempontjából a közhatóság ellenőrző intézkedései érvényesíttessenek. De állami szempontból ugy hiszem, hogy az 1848-ki törvények után, melyek politikai állapotainkat teljesen megváltoztatták: az érdek nem lehet egyéb, mint a jogegyenlőségnek létesítése, védelme. Erre nézve kell, hogy a parlamenti kormány rendeleti joga mindenhol hasson és a menuyiben lehetséges, hasson közvetlenül; mert ha jogállapotban akarunk élni: más módot az államélet harmonikus fejlesztésére képzelni alig tudok. De vajon van-e reményünk, hogy a törvényjavaslatban feltüntetett hét egyéniség accesiója által ezen czélok el fognak éretni? E tekintetben nem is tekintve az administratió ethicus feladatait, engedje meg a ministerelnök ur, hogy minden tisztelet mellett, melylyel nagy adományai iránt viseltetem : mégis kétségemet fejezzem ki; ámbár meg vagyok győződve, hogy azon nagy czólokat el lehet érni egyszerűbb utón, sőt elérni kell. Engedje meg a t. ház, hogy néhány adatot említsek fel. melyek fővárosunk működéséről némi képet nyújthatnak. A főváros az egyenes- és földadó, a bélyegdijak és illeték czime alatt 1874ben az állampénztárba fizetett 14.382,527 frtot. Ugyanazon évben Horvátország és Slavonia együtt fizetett 4.062,619 forintot. Mig tehát a főváros 12°|„-át űzette annak, a mi e czimeken az egész államra ki volt vetve: két ország csak 3 8 | l0-ed °| 0-át fizette. A város saját pénztári forgalma 1874ben az 50.000,000 frtot túlhaladta. Utakra és világításra 1.384,000, a tanügy ellátására 793,000, iskola-épitésre 480,000, kórházak és ápoldákra 452,000, árvák ellátására 50,000 frtot határozott meg költség-előirányzatában. A városi házbérösszeg 22.458,000 forintot teszem A gőzhajó ós vasúti forgalom a lefolyt 10 hónapra 34.000,000 mázsát mutat fel. Csak a malom-ipar 6 millió mázsa gabonát szükségei, évenkint. Egyebet említeni nem akarván, csak azt hozom még fel, hogy a betétek, melyek a pénzintézetekben elhelyezvék, a novemberi kimutatás szerint 66.000,000-ra rúgnak.
