Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-75

156 75. országos ülés január 21. 1876. jön a 6-ik §., mert ott azt mondatik, hogy a közigazgatási bizottság jegyzője mindenkor a törvényhatóság jegyzője, igy tehát a főjegyző tagja lesz a közigazgatási bizottságnak és fog szavazattal birni, hanem a budapesti hatóság főjegyzője szavazattal nem fog birni. Továbbá, a megyékben az alispán vezetése alatt áll a közigazgatás; a városokban pedig nem az alispán, hanem a tanács, tehát collegium vezetése alatt. A tanács a szükséghez képest, kétszer-háromszor is tart ülést egy héten, hogy elintézhesse az ügyeket, melyek illetősége alá tartoznak : a bizottság pedig a törvény értelmében a hónap első napjain fog ülést tartani: tehát késleltetni fognak némely ügyek. Az igaz, hogy a bizottság átlátván ezt, egy rnódositványt tett a 17. §-hoz, és azt mondja, hogy a bizottság havonként többször is tarthat ülést. De lehetséges iesz-e ez? mert a törvény azt mondja, hogy azon köztörvényhatóságokban, a hol egy főispán van: ugyanazon állami közegek egyszersmind valamennyi közigazgatási bizottság tagjai. Teszem, például Pozsony város főispánja egyszersmind a megyének is főispánja, továbbá Nagyszombat, Modor és Bazin főispánja Már most az fordulhat elő, hogy a mikor szükség van reá az egyik városban, nem lehet a, másikban. De ide tartozik még egy körülmény. Azon 10 tag, kiket a közgyűlés meg fog választani, többnyire a szakbizottságoknak is tagjai. Ha mármost mindkét helyen kell működniök: akkor el lesznek vonva szakteendőiktől. A 83-ik §. értelmében is azon városokban, melyek nem bírnak egészen 18000 lakossal, kénytelenek a tagok a megye székhelyére átvándorolni, hogy a közigazgatási bizottságot megalakítsák; már pedig ez költséggel és időveszteséggel jár. Kern akarom gyakorlati példák előadásával tovább fárasztani a t. ház türelmét. Hogy felszószólaltam, annak oka különösen az volt, először hogy kijelentsem, hogy a jobboldal némely szónokainak érvelését magamévá nem teszem; másodszor, hogy ha a városok be lesznek illesztve, egyszersmind a törvénynek fogalmazása is sokkal nehezebb lesz; már pedig méltóztassanak elhinni, hogy a törvény szerkezetére igen nagy tekintettel kell lennünk: mert minél világosabb, minél határozottabb egy törvény, minél kevesebb tért enged arra, hogy félremagyaráztassék: annál jobb. Ezeket akartam előhozni arra nézve, hogy Zsedényi Ede t. képviselőtársam módositványat pártolom. Házmán Ferencz: Engedje meg a t. ház, hogy a törvényjavaslat bevezetéséhez én is egy rnódositványt nyújtsak be azon kéréssel, hogy a fővárosra nézve elhatározni méltóztassék, miszerint arról külön törvény határozzon. Midőn ezt tenni bátorkodom: reménylem, hogy tekintetbe véve multamat is, nem fogok azon gyanúba esni, mintha a főváros számára privilegizált állást, vagy pedig bárminemű kedvezést kívánnék létesíteni; sőt az államkormány rendeletijog utján egyenes hatását épen a főváros közigazgatására kívánom kiválóan alkalmaztatni, valamint annak intézkedési és ellenőrzési jogát azon kötelességekre nézve is érvénybe hozni, melyek a községi közizgazgatással vannak kapcsolatban; mert a főváros igazgatási tevékenységének nemcsak példája, hanem eredménye is messze tul hat a község szűk határán. Ismerem én is a mostani szervezet nehézkességót ; ismerem a tévedéseket és az ódon felfogást ; de ezek csak kevésben a tisztviselőknek, vagy a törvényhatósági bizottságnak számitathatók be átalánosságban; főforrása ennek található az 1872-diki törvényben, ós annak omissióiban, valamint abban, hogy a politiális állameszme, és a szinte importált, hogy ugy nevezzem, firkadüh még ki nem hűlt buzgóságának befolyása alatt készített szervezet a bureaucratismusnak túltengését íolytatja és folytassa. A mi a közigaztatást e városban oda vitte, hogy alig van tárgy, mely, hogy az illető félnek kezeibe visszakerüljön előbb, mig 20—30, sőt több hivatalos kéz áldásain keresztül nem hatolt. Ez okozta azt is, hogy ezen fővárosnak tisztviselősége absolut számra nézve jóval túlhaladja Bécs városának tisztviselőségét, és mintegy 10,000 forint híjával, évenként egy milliót vesz igénybe ellátásra; ámbár nem lehet mondani, hogy Bécs városa a bureaucratia iránt ellenséges indulatot táplálna. Nem fogok én arra mutatni, hogy más törvényhatóságokban, sőt állami hivatalokban is, az állapot hasonló; mert saját hiányainkat ós hibáinkat mások hibáinak feltüntetése sem nem menti, sem nem orvosolja. Be kell azonban ismerni és ismernünk, hogy alig haladott tul a törvényhatósági bizottság a 3 városnak egyesítési munkáján, valamint szervezésének megállapításán, azon érzéknél fogva, a melylyel saját ügyei iránt mindig viseltetik, és melyet mindig tanusit: csakhamar észrevette a fogyatkozásokat és egy választmányt küldött ki, hogy az üg}<kezelés minden ágazatait megvizsgálja és az ügykezelés egyszerűsítése és gyorsítása iránt véleményes jelentést tegyen. Tanúsága ez annak, hogy e város polgáraiban és bizottságának tagjaiban nemcsak a képesség van meg a fogyatkozásokat kipuhatolni: hanem meg van az akarat is azokon, a mennyire az saját körében lehetséges, segíteni. Mily nehéz az ily szervezés, magára a t. ministeremök úrra hivatkozhatom, a ki most — mint tudom — a rendőrség szervezésével fog-