Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

"H. országos ülés január 20. 187(5. 141 XXXIII, és 1874. évi XIV. törvényczikkek alapján kibocsátott kincstári utalványok egy részének visszaváltásáról szóló tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? A bizottsági javaslat ellenében Simonyi Ernő képviselő ur elvtársaival a következő határozati javaslatot adta be. Orbán Balázs jegyző: (olvassa Simonyi Ernő határozati javallatát.) Ellíök: Felfogom tenni a kérdést: elfogadja-e a t. ház az 1873: XXXIII. és 1874: XIV. törvényczikkek alapján kibocsátott kincstári utalványok egy részének visszaváltásáról szóló tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? Azok, a kik ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadják : méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. W

ächter Frigyes jegyző : (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Elnök: A czimre nézve van-e észrevétel ? {Szünet.) A czimre nézve észrevétel nem tétetvén, az elfogadtatott. W

ächter Frigyes jegyző: (vívassa az 1. szakaszt.) Helfy Ignácz: T. ház! Mint az átalános tárgyalás alkalmával jelezni bátor voltam, egy inódositványt nyújtok be e szakaszhoz, a melyre nézve reménylem. hogy a t. minister ur szívesen hozzá fog járulni: ha csak annyira nem kötötte meg kezét, hogy ezen törvényjavaslaton egyetlen betűt sem szabad többé változtatni. T. ház! Ha ezen összegből, mely most értékesíttetni fog, a t. minister ur számára csak egy. vagy fél millióval is több maradna, mint a menynyi szükséges a kibocsájtott kincstári utalványok első részének fedezésére, ha például hetvenhét milliót kapna a rentekölcsönből: akkor érteném, hogy a törvényt ugy stylisálja, hogy ezen hetvenhét millióval hetvenhatot az első rész, a megmaradó egy milliót pedig a másik rész visszaváltására fordíthasson. De miután itt csak huszonkét millióról van szó, mely az első résznek is csak mintegy harmadrészét fedezi: nem látom czélját, miért akarja magát felhatalmaztatni arra, hogy ezen huszonkét millióból is egy részt a rövidebb, másrészt a hosszabb lejáratú kincstári utalványok visszaváltására fordíthasson. Azt sem értettem volna meg, hogy maga azon oonsortium mi érdekből kívánhatja azt, ha nem sikerült volna szert tennem a Times mellé csatolt hivatali,s tőzsde lapra, melyből azt látom, hogy daczára annak, hogy e százötvenhárom millió kölcsön mindkét része egy természetű, ugyanazon jószágra van hypotecálva : mégis árfolyama tetemesen különbözik, azon okból, mert az emberek Angliában is, mint mindenütt, az ujat szeretik. így azt látom, hogy január tizenötödikén Londonban ugy állott a cursus. hogy mig az 1873. évi törvény alapján kibocsájtott utalványok kilenczvenegy és félen állanak : addig az 1874. évi és igy a későbbi lejáratúak 92 és félen. Az az ügyes furfangos Roíhsehild-csoport, melytől én ezt rósz néven nem vehetem, nem éri be azzal, hogy ő cserébe adhassa a kincstári utalványokat ; hanem azt kívánja, hogy a második kibocsátásból is adhasson, mert az most drágább lévén, egy percenttel többet nyer. Ez az oka, miért kívánja a oonsortium, hogy terjesztessék ki a meghatalmazás a kölcsön mindkét részére nézve. Magyarország érdekének ez nem csak meg nem felel: hanem igenis azt megkárosítja. Más értelme absolute nincs; mert azt érti az ember, ha valaki egy három hónap múlva lejárandó váltóját elébb váltja ki, ha az rá nézve előnynyel jár ; de hogy meghagyja a régi lejáratú váltót, és beváltsa az ujabbat: annak értelme nincs. Mindezek alapján reméltem, hogy a minister ur, miután a szerkezet szükségességét nem indokolhatja, hozzá járul következő módositványomhoz : a 119. számú törvényjavaslat első szakasza harmadik sorából ezen szavak: „és az 1874. évi 14." hagyassanak ki, és ,.törvényczikkek" helyett tétessék: „törvény czikk." Széll Kálmán pénzügy minister: T. ház! Sajnálom ugyan, de nem vagyok azon helyzetben, hogy a t. képviselő ur módosítását elfogadjam. A t. képviselő ur ezen módosítását azzal vezette be, hogy előre kimondta, hogy nem hiszi, hogy a minister képes lennne még ezen nagyon furcsa dolognak is bebizonyítására. Én nem tartom e dolgot furcsának és olyannak, mint a képviselő ur előtt látszik : mert nem látok a dologban absolute semmi veszélyt. Nem látok pedig azért, mert legyen szabad a t. képviselő urat arra kérnem, hogy — ámbár, a mint látszik, az indokolást többször elolvasta -— méltóztassék azt még egyszer elolvasni és meg fog győződni róla, hogy én abban azt mondom, hogy ha én ezen felhatalmazást használnám fel : akkor a kölesönre befizetéskép csakis 1873-iki keletű kincstári utalványokat fogom elfogadni. A képviselő ur azon subsumptiója tehát, melyet kifejezésre hozott, hogy a pénzügyminister annyira talán még sem lesz megkötve, hogy az neki meg ne lenne engedve: önmagától elesik. Mert én határozottan kijelentem, ugy mint az indokolásban írásban is kijelentettem, hogy ha a oonsortium az emmissiónál készpénz helyett fizetésképen utalványokat elfogadni és nekem beszá-