Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

138 74. országos ülés január 20 ISTtí. A minister ur válaszában azt monda, hogy az igen egyszerű kérdés, s azért nem tartotta szükségesnek előbb felszólalni: mert azt mindenki értheti indokolás nélkül is. Én is egyszerűnek találom, de nem oly értelemben, mely megnyugtatna. Én is egyszerűnek találom, a mint már előre felszólalásomban volt szerencsém jelezni, s azt találom, hogy itt semmivel sem mondatik több, mint a már előbb megalkotott törvényben, s ezért a jelen törvényjavaslatot fölöslegesnek tartom. Erre a minister ur azt monda, hogy hja, a megalkotott törvényben mondatik ugyan az, hogy a kibocsájtott kincstári utalványok egyrésze be fog váltatni; de hogy milyen része, az nem mondatik; itt pedig kimondatik, hogy 20—22 millió. Először is meg kell jegyeznem azt, hogy egy törvényben ily kifejezést: 20—22 milliót, azaz 2 milliónyi különbözetet felvenni részemről nem tartom kielégítőnek. Szabatosabb kifejezést tartottam volna szükségesnek. Már ha egy összeget törvénybe kell igtatni: azt sokkal praecisebben kell meghatározni: mert 20—22 millió annyit jelent, hogy ezen kötvények 10 százalókkal drágábbak, vagy pedig olcsóbbak lehetnek, a mi oly nagy árkülönbözet, hogy annak elfogadásába nem tudok beleegyezni. De másodszor én jobbnak, az ország, az állam érdekeire nézve hasznosabbnak tartom azt. hogyha az összeg nem határoztatik meg, s ezért sokkal hasznosabbnak ós előnyösebbnek találom a XLIX. t.-cz. 1-ső §-ában mondott határozatlan összeget, hogy t. i. a kölcsön egy részének beváltására fordítandó ; mint a 22 milliót, mert ha az mondatik, hogy csak „egy része": akkor a ministernek fen van hagyva a szabadság arra. hogy most, vagy pedig a pénzpiacz kedvezőbb alakulása alkalmával és többet vagy kevesebbet váltson be. a mint a részvények árkelete tanácsosnak fogja mutatni vagy sem. Mert h mondatik, hogy 20—22 millió: akkor ezen összeget mindenesetre be kell váltani s éhez aránylagos pressio gyakoroltatván a pénzpiaczra : a kötvények árfolyama sokkal magasabbra fog szökni. A pénzügyminister ur ugy indokolásában, valamint felszólalásában határozottan az államkincstár érdekeit hangsúlyozta s nagyon rósz néven vette Helfy barátomnak, hogy ő azzal vádolta volna a minister urat, hogy az államkincstár érdekeit nem tartotta szeme előtt. (Zaj, elnök csenget.) A mi az államkincstár érdekeit illeti . . . (Zaj) a mi az államkincstár érdekeit illeti, ezek nagyon hangsúlyozva vannak az indokolásban, valamint a pénzügyminister ur beszédében is ; hanem azon nemes indignatió helyett, melyet a pénzügyminister ur tanúsított Helfy barátom iránt válaszában: én sokkal czélszerűbbnek tartottam volna, hogy ha a pénzügyminister megmutatta, volna azt, hol van tehát az államkincstár érdeke és előnye biztosítva ; mert az itt nem látszik. Hangsúlyozva van ugyan, hogy az állam érdekében történik; de hogy miképen, hol szolgáltatik ezen érdek: arról a pénzügyminister ur egy szót se mondott. Ellenben az, hogy az állam érdeke károsittatik: világosan mutatja az, hogy ha ma a pénzügyministert utasítja a ház, arra, hogy 22 millió értékű kötvényt váltson be, világos, hogy akkor azok ára emelkedik. Ez a dolog természetében fekszik; és ha e tekintetben a pénzügyminister ur valami természet fölötti hatalommal nem bír: a természetes következésnek ennek kell lennie, legalább eddig ez igy volt. Tehát a kincstár érdeke károsittatik. Hogy miképen lesz előnyben, azt bizonyítsa be a pénzügyminister ur. és ha bebizonyítja: én szívesen visszaveszem határozati javaslatomat és rá szavazok a törvényjavaslatra ; de azt még egy szóval sem láttam támogatva, hogy ezen eljárást a kincstár érdekei megkívánják. Azt mondja a minister ur, hogy itt nem arról van szó, hogy a 153 millió frt egészben fog convertáltatni, t. i. az 1875. 49-ik törvényezikk 6. §-a értelmében; hanem annak csak egy része; azt mondja, hogy a conversió megtételére ígért törvényjavaslatot előterjesztette; ime itt a törvényjavaslat. Engedelmet kérek, de az 1875. XLIX. t.-cz. 6. §-a egészen máskép szól: mert azt mondja, hogy az 1873. LXXIV. t.-cz. alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltása keresztül vitelének módozatairól külön törvény intézkedik. Jellemző még az. hogy a törvény eredeti szövegében, a mint azt Hefly t. barátom felolvasta, ugy volt mondva: hogy az utalványok beváltásának megkezdéséről ; de ezen szavak ,.s beváltásának megkezdéséről" kitöröltetett itt a házban és oda tétetett, hogy: az utalványok beváltása módozatairól. Tehát világos, hogy nem egy részéről, nem a megkezdéséről, hanem az egésznek conversiójáról volt szó. Hiszen ez igen természetes. Én akkor sem. midőn a 80 milliós költsön ügye volt tárgyalás alatt, voltam barátja a 80 millió felvételének azért, mert annak csak egy része szándékoltatott a conversióra fordíttatni. En abban előnyt nem látok, hogy Magyarország 153 millióból 20 — 22 milliót váltson be és ne legyen biztosítva arra nézve, hogy a többi ISO—33 milliót beváltja; ha én azt biztosítottnak látom, hogy a többinek beváltása biztosítva van : akkor áldozatot is kész vagyok elfogadni, mert azt magam is elismerem, hogy ezen kölcsönnek Damokles kardjaként a nemzet feje fölött lógása igen alkalmatlan s oly kényszerhelyzetet teremt, mely az ország hitelére nagyon kártékony befolyással van. *