Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

<4. országos ülés január 20. 1S7C. 13Í) De midőn a pénzügyminister ur művelete csak arról biztosit, hogy a 153 millióból csupán 20—22 millió fog törlesztetni; azt vagyok kénytelen mon­dani, hogy tökéleteseden mindegynek látom, akár 153, akár 130 millióval bukik meg az állam: mi­helyt a bukás bekövetkezik. Ez ellen a pénzügy­minister ur mostani javaslata egyátalában nem biztosit. Azt óhajtanám, és azt vártam a pénzügymi­nister úrtól is, ki már múlt septemberi beszédében hangsúlyozta, hogy a 153 milliós kölcsön conver­siójával komolyan akar foglalkozni, hangsúlyozta a költségvetés tárgyalása alatt és mint mondám, a törvény 6-ik §-ba egyenesen az ő beleegyezésével tétetett bele ezen passus, — hogy mutassa meg a képviselőháznak azon megnyugtató módot, mely az országot az adósság egész összegétől fogja meg­menteni. Mert hogy ugy darabonként adja magát át az ország kötött kézzel a consortiumnak: ez nincs érdekében az államnak. Mit ;tudunk most? Azt, hogy 40 millió köl­csönt adnak. Ezt szabad következtetnünk a rninis­ternek itt tett intézkedéseiről és azon törvény­javaslat beterjesztéséről, mely már most törvény­nyé is vált. De már ezt is kétessé teszi a most beterjesztett törvényjavaslat. Hiszen azt mondja a minister ur. hogy a kibocsátás ideje sincs meghatá­rozva ; azt mondja, hogy már most kell ezt tör­vénybe igtatni, mielőtt a kölcsön kibocsátása megtörténik. Talán ez köttetett ki feltételül; talán ki sem bocsáttatik a 40 milliós kölcsön: ha ez törvénybe nem igtattatik. Miért kell ezt most tárgyalnunk : mikor az optió még csak áprilisban lesz eldön­tendő ? Ez, ugy látszik, uj feltétele az első kölcsön részlet kibocsátásának. De én azt az állani érde­kében lévőnek egyáltalában nem látom, hogy egy consortiumnak, kizárván minden egyéb concurren­tiát, kezébe adjuk magunkat: és nem tiszta ope­ratiót kötünk, nem olyat a milyenre szükségünk van; hanem darabonként adjuk át magunkat a consortiumnak. Eeám ez azon benyomást teszi, mint mikor az öregebb Dumas Sándor leírta, hogy a gépek használata által mily szerencsétlenségek történnek, s különösen, ha valaki egy tűcsináló géphez megy és vigyázatlansága folytán a gép be­kapja egyik ujját, az behúzza őt egészen és a gépnek másik végén tűk alakjában jön ki teste. Ugy van ez itt is; a kölcsön két félre volt osztva, az egyik fél megadatott, a másikra az optiót meg­tartották egész az utolsó pillanatig, midőn ránk kényszeritettók az orsovai vasúti összeköttetést is, kénytelenek voltunk azt elfogadni, különben azt mondták, nem adunk pénzt. Most midőn a pénz­ügyminister ur a házat azon felfedezéssel lepte meg, hogy 300 millió frtig operatiót akar csinálni és ennek csak 40 milliója van biztosítva, arra a gondolatra jöttem, hogy ez a 300 millió, ha mind végrehajtatni szándékoltatik, mint a pénzügyminis­ter ur végrehajtani szándékozott emiitett beszédé­ben : 300 milliónál is többre fog menni t. i. fel­megy 400—450 millióra, és ha mindig uj meg uj feltételek fognak hozzá köttetni: akkor átadhatjuk az egész országot azon consortiumnak kezébe; mert míg ez le lesz igy gombolyitva, akkor valóban Magyarország vagyontalanul fog heverni azon con­sortium kezében. Az ily körülmények közt kötött kölcsönöket én, t képviselőház, részemről helye­seknek és a magyar kincstár érdekében levőknek nem tekinthetem és nem tarthatom; azért én óhaj­tanám azt, és itt kénytelen vagyok elfogadni Helfy barátom magyarázatát és szavait, ki azt monda, hogy ezen előterjesztések nem őszinték: mert vagy nem volt őszinte azon előterjesztés, melyet magá­ban foglal az 1875 XLIX. törvényczikk 6. §-a. vagy nem őszinte azon törvényjavaslat, mely ma van tárgyalás alatt; de a kettő nem fér össze; a kettő nem ugyanazt a dolgot tartalmazza és igy vagy az egyik, vagy a másik nem őszinte. Én pedig pénzügyekben őszinteséget kívánok: inert ha a politikában indulhatok is bizalom után: pénz­ügyekben nem indulhatok bizalom után, s ezt tenni nemcsak az ellenzék padjairól nem szabad, ele nem szabad a többségnek sem, mert a pénzügyek­ben bizalomnak helye nincs. Én t. ház, azokból, a miket a pénzügyminister ur mondott és a mik e törvéu3 T javaslat védelmére felhozattak: nem tudom kivenni, hogy mi e törvény­javaslatnak a ezélja és hogy mi az. a mi ezen törvényjavaslatban foglaltatik? Ha annál, a mi benne foglaltatik már a törvényben, több nem szándékoltatik: akkor e törvényjavaslatnak ezélja nincs; ha pedig több t kívántatik : kívánom tudni, hogy mi az a több? Én nem látom az állam ér­dekében levőnek azt, hogy uj felhatalmazások által utasittassék a pénzügyminister egy bizonyos összeg­nek mi módoni beváltására; mert ha ezen összeg azon keretben marad, melyben az első törvény meghatározott, én annyi bizalommal viseltetem a pénzügyminister urnák ugy hazaíísága, mint tiszta becsületessége iránt, hogy elhihessem azt, hogyha látja, hogy a vásár kedvezőtlen: nem fog­ja az egész összeget beváltani; mert az a magyar kincstár érdekében nincs, hogy egy ugrást tegyünk az ismeretlen íelé, midőn nem tudjuk, milyen áron vásárolhatók be a kötvények és a pénzügyminister sem képes azt megmondani. Kern tudom, hogy min alapszik azon ígérete, hogy mindenesetre al parm alól fognak beváltatni? Arra nincs jogosítva, mint nincs jogosítva azt mon­dani, hogy egyátalában 50, 60, 80 frton fogja be­váltani. Mondom, ha a pénzügyminister azt kívánja tőlünk, hogy mi kötelezzük a kormányt arra, hogy minden esetre 25 milliót fektessen be oly operá­imba, melynek árát megmondani előre senki nem 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom