Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-74
134 ?*• országos ttlés január 20.1876. határozottan megmondja, hogy az azon törvényben kijelölt czélok elérésére megkívántató összegekéi egy külön törvény fog intézkedni. Itt megmost arról van szó, hogy a 80 milliós járadékkölesön egy részét, 20—22 milliót tényleg for ditsuk a visszaváltás megkezdésére. Azt mondja Simonyi Ernő t. képviselő ur, hogy a 80 milliós rente-kölesönről szóló törvény 1-ső §-a alapján én erre felhatalmazva lettem volna: mert ott ki van mondva, hogy kibocsáthatók 80 milliós rente-kölcsönt. Ez igaz; de az nincs ki mondva, hogy ebből 20—22 millió frt ezen czélra fordittassék; hanem csak az van mondva, hogy annak egyrésze a 153 milliós kölcsön visszaváltására fordittassók. Én most speeialiter azt mondom, hogy 20—22 millió forint fordittassék erre és ennek keresztülvitelére kérek felhatalmazást. De t. ház, hogyha ezen dolog a t. képviselő ur nézete szerint nem igényel törvényhozási intézkedést és én azt megtehettem volna úgyis: akkor engedelmet kérek, a t. képviselő ur ezen praemissiával érvelésének további részét nagyon meggyengítette : mert én talán csak correctebb eljárást követek akkor, midőn az alkotmányos fogalmak iránti serupulusból, szerintem jogos a t. képviselő ur szerint tulvitt scrupulusokból — kérem a felhatalmazást a törvényhozástól és azt mondom: ezt akarom tenni, erre adjatok felhatalmazást Ez nézetem az elsőre, a többire nézve is lesz szerencsém nyilatkozni. (Halljukl Halljuk?) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a törvénynek ezen eljárás nem felel meg. Engedje meg. kérem, némi ellentét látszik nekem ezen két állítás közt. Ugyanis azt mondja a képviselő ur, hogy a mit most kérek, az már magából a meghozott törvényből következik, mert csak így mondhatta, hogy ezen törvényjavaslat fölösleges; másodszor azt mondja, hogy mostani eljárásom a törvénynyel ellentétben áll, a törvény egy rendeletét sérti. Én azt mondom, hogy nem: mert azt mondja a törvény 6-ÍK §-ában, hogy a kincstári utalványok visszaváltási módozatairól külön törvény intézkedik. Ennek két útja van: postliminio megkötni a transactiót és vele a törvényhozás elé jönni; és lehet ugy tenni, mint én teszem, kérvén a felhatalmazást. En a visszaváltásnak két módját ismerem csak: egyik, hogy a pénzügyminister vegye a papírokat a börzén: a másik az, hogy az 1873-ban kibocsátott kincstári utalványok egy részének készpénzül való elfogadását a kibocsátásnál stipuláljam ; mert a harmadik mód, mint Wahrmann képviselőtársam igen helyesen megjegyezte absolute nem fogadható el. E két mód lehető, s ezen két mód egyikének — a szerint a mint az egyik vagy a másik lesz inkább az állam érdekében, — keresztülvitelére kérem én a felhatalmazást, minél fogva a törvénynyel ellenkezésbe nem jöttem. Harmadik ellenvetése a t. képviselő urnák az, hogy e törvény idő előtti, és én előre megiszom a medve bőrét; mert nem vagyok azon helyzetben, hogy tudjam, vajon a consortium az optió jogával élve átveszi-e a második 40 milliót? Én, t. ház! azt hiszem, hogy mikor az mondatik, hogy azon esetre tehesse mindezt a minister, ha a második 40 millió kibocsátásáról van szó: nem történik olyan dolog, melyről azt lehetne mondani, hogy előre megiszszuk a medve bőrét. Hiszen csak akkor tehetem ezt: ha a második 40 milltó értékesítése biztosítva lesz. Ha nem lesz: akkor nem tehetem: mert a 22 milliót a 40-ből kell kifizetnem, melv ha nem existál, nem fogom vele a 22 milliót kifizethetni. En a törvényhozás engedőiméből azon helyzetbe akarom hozni maga mat, hogy a 40 millióból, — ha a kincstár rendelkezésére fog állani, — 22 milliót ezen, a törvény által már egyszer megállapított czélra fordíthassak. Azt mondja Simonyi Ernő t. képviselő ur, hogy e törvény meghozása káros az államra nézve és csak a pénzembereknek használhat: mert ha a pénzvilág megtudja, hogy ezen törvény a magyar törvényhozás által elfogadtatott: rögtön fel fogja szöktetni a kincstári bonoknak árát. Hiszen t. ház, azt, hogy a kincstári bonok egy része be fog váltatni, nem ezen törvényből tudja meg a pénzvilág: megtudta azt már a deczemberi törvényből. Mit tud ebből meg? {Helfy Ignácz közbeszól: mikor?) Azt, hogy 22 milliót fog a pénzügyminister e czélra fordítani. És ha Helfy képviselő ur abban talál nagy ellenvetést, mint most egy közbeszólásából kiveszem. hogy ebből azt tudják meg, hogy mikor? engedelmet kérek : hát e törvényjavaslatból megtudja a pénzvilág, mikor? Hol van az itt megmondva : mikor fog azon 22 millió frt áru kincstári utalvány beváltatni? Itt csak az van mondva, hogy a pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a 40 millió egy részének hová fordításáról gondoskodjék. És legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogyha nem tudok megegyezni az árfolyamra nézve, melyben ezen törvény alapján beváltani, vagyfizetéskópen elfogadni szándékozom a kincstári utalványokat: nem fogok azon modalitásba beleegyezni. Es így arról, hogy a consortium vagy a pénzvilág tudná hogy mikor, mely időben ós mi módon fog ezen conversió keresztül vitetni: szó nem ; lehet, inert a törvényjavaslatban erről szó sincs. És én mondhatom, hogy ez irányban köztem és a consortium közt nincs megállapodás a cursust illetőleg.
