Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-74
"ií. országos ülés január 20. 1876. 133 lyeket a már a múlt évben elfogadott törvénynél fosva nekünk hoznunk kell; mert csak így remény lhető, hogy előnyösebbé fog válhatni : én részemről elfogadom a törvényjavaslatot. (Ménk tetszés7iyilvánitások a középen.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Nem szóltam eddig a szőnyegen forgó törvényjavaslat fölött folytatott vitához, mert azt hittem, hogy a kérdés, a melyről szó van, oly egyszerű és mindenki előtt érthető, hogy nem tartottam szükségesnek részemről előrebocsátandó hosszabb indokolással vagy bővebb felvilágosítással a vitába ereszkedni. Helfy képviselő ur nagyon csodálkozik ezért; őszintén megvallom, néha értem csodálkozását e tekintetben, mert most is mutatta: ő az ezen helyekről tett nyilatkozatokat szereti azután ha utána jön a szólásra, matériái ék épen felhasználni, hogy beszédének sok részét, ezeknek — szerintem némelykor nemigen helyes — alkalmazásával töltse be, a mit ma is Simonyi Ernő képviselő urnák adott pár sornyi válaszomnak, szerintem egészen máskép történt alkalmazásával tényleg bebizonyított. Hanem hiszen nagy köszönet ezen alkalmazásban nincs; mert mint mai beszédéből is láttam. én azáltal, hogy pár szó felvilágosítást előre bocsátottam, ezáltal a dolog felvilágosítására szolgáltam, és szolgáltam, ugy látom, arra, hogy Helfy képviselő ur ezeket igen helytelenül alkalmazva, nekem a czáfoíatot könnyűvé teszi. A dolog, mint említem, egyszerű és azért nem szándékoztam szólni, mert az indokolás, mely a t. ház előtt fekszik, a dolgot magát már is, nézetem szerint, eléggé fölvilágosította. Miről van szó ? arról, hogy a megkötött járadék-kölcsön egy része azon destinatiónak vitessék elé és arra fordíttassák, a melyre a megkötéséről szólt törvény határozottan rendeli; arról van szó, hogy e kölcsönből 22 millió forint effectiv összeg a 153 milliós kölcsön visszafizetésének megkezdésére fordíttassák és arról, hogy ezen mivelet keresztülvitelére a kormánynak lehetőség adassék, illetőleg a pénzügyminister erre felhatalmaztassék. Hanem abban történik a megütközés, nem annyira ezen oldalról, (A széhö jobbra mutat) mint a háznak azon oldaláról. (A szélső balra mutat) hogy ez felhatalmazás alakjában adatik és mondatik, hogy ismét egy nem minden részleteiben a ház előtt ismeretes terv foganatosításáról, a ház által ismeretlen tervnek szentesítéséről van szó. E részben határozottan azon nézetben vagyok, a melynek Wahrmann képviselő ur is kifejezést adott, hogy a pénzügyi traiisactiókat, főleg az ily természetüeket, melyeknek részleteit csak a pénzpiacz mindenkori körülményei szerint lehet helyesen és az állam érdekének megfelelőleg megállapítani; lehetetlen előre megkötött, teljesen részletezett utasítással keresztülvinni. Ez az én nézetem a pénzügyi transactiók természetéről. Ez nézetein nemcsak az olyan operatiókról, midőn az államnak nem ujabb terheltetéséről van szó, hanem csupán pénzügyi mivelet kívántatik keresztül vitetni. Hanem ez nézetem átalában minden állam-kölesönöknek megkötéséről is. Abban a nézetben vagyok, hogy a minister, kinek e törvényhozás felhatalmazást ad arra, hogy kölcsönt kössön: ez az állam érdekeinek megfelelőbben bírja realisálni minden körülmények közt, mint azon minister, ki kénytelen a törvényhozás szentesítését kikérni oly aetusra, mely leköt egyoldalulag embereket bizonytalan időig és a maga lekötöttségét a törvényhozás beleegyezésétől kénytelen függővé tenni. S ha mindamellett a rente-kölcsön megkötésénél más eljárást követtem, a t. ház ne tulajdonítsa annak, r hogy én ezen nézetemmel eontradictióba jöttem. Én ezúttal ezen utat követtem csak azért: mert sajátságos helyzetben és körülmények között találtam magamat az utolsó kölcsönök miatt a rente-kölcsön megkötésénél. Én ezen kölcsön megkötésénél egy teljes chaita bianeat a törvényhozástól kérni nem akartam : inert az utolsó kölcsönök oly különböző természetűek voltak, hogy én a kölcsön nemét, a melyet megkötni szándékoztam, előre meghatározni nem lettem volna képes. Eente-kölcsönt akartam kötni; de, hogy azt mily módon, mily feltételek alatt fogom megköthetni : nem tudtam és ezért ezúttal más eljárást követtem; inert a kölcsön neme olyan volt, a melynek sikerülése előttem nem volt bizonyos. Azonban, ha egyszer az alap meg van: akkor csak a kölcsön kibocsátásának feltételéről van szó, és én őszintén tartozom kijelenteni: mindig azon utat fogom követni, hogy a törvényhozás elé terjesztve a helyzetet, annak alapján felhatalmazást fogok kérni; nem pedig, hogy utólag oly dologgal jöjjek elő, melyet a törvényhozás csak a kényszerhelyzetnél fogva is sokkal hátrányosabban oldhatna meg. Most felhatalmazást kérek egy müvelet keresztülvitelére, a melyre azt mondja Simonyi Ernő t. képviselő ur, hogy fölösleges, időelőtti és az államra nézve káros. Ha ezek állanának t. ház: magam is azt mondanám, hogy akkor a háznak ezen törvényjavaslatot elfogadni nem szabad ; de mert nézetem az, hogy azon ellenvetések, melyekkel Simonyi Ernő t. képviselő ur a maga határozati javaslatát támogatja : nem állanak, a mint egy pár szóval bebizonyítani meg fogom kisérleni a magam részéről, azért én egész nyugalommal ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak. (Halljuk! halljuk!) Nem fölösleges a törvényjavaslat azért: inert a törvény, melynek végrehajtásáról most van szó,
