Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

132 74. országos Illés január 20. 1876. és eszerint nem tudjuk, mikor van szükségünk a pénzre, tehát ugy kell elhelyezni a pénzt, hogy minden perczben visszakövetelhessük: — ezt csakis igen olcsó kamat mellett lehetséges s igen magas számot veszek fel, ha a remélhető kamatot három perczentre teszem, a minél azonban valószínűleg még kevesebbet kapnánk. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ha ez eltart néhány hónapig, ha eltart fél évig : azon különbözei, mely a három perczent közt és azon hat és fél perczent közt van, melyet mi fizetünk : annyit tesz, hogy ha időközben két százalékkal alább is megy a kölcsön árfolyama, nem nyertünk semmit, daczára annak, hogy kivagyunk téve annak is, hogy időközben feljebb is mehet, a mi sokkal valószínűbb, minthogy időközben közelebb jutunk azon időhöz, amikor e kölcsönt amugyis teljes névértékben vissza kell váltanunk, amit a kölcsön-birtokos tekintetbe vesz. Tehát ez utat nem választhatjuk. Marad a második ut, tudniillik azt mondjuk: itt van most a szükséges pénzösszeg, elvállalta a consortium a negyven millió kölcsönt, a tőzsde utján fogjuk beváltani a kincstári utalványokat; bízzuk meg tehát ezzel a szerződés értelmében azt a consortiumot, mely a rente-kölcsönt velünk kötötte. Mind azon aggodalmak, melyeket fölhoztak a consortium irányában, a mely consortiumnak védője nem vagyok, mindazon aggodalmak ha állnak, erre a most tárgyalt törvényjavaslatra ; akkor a most érintett módozatra is állanak; mert ha a consortium képes ma olcsóbban venni kincstári utalványokat, hogy azután drágábban adhassa el nekünk e törvényjavaslat értelmében: azt most is megvásárolhatja olcsóbban és felszöktetvén árát. a mi, mint tudjuk, sokkal könnyebben lehetséges: akkor a mikor már 20 millióval csökkent a közforgalomban levő összeg: drágábban adja el nekünk a tőzsdén, akkor, a mikor általunk a megvásárlással meg lesz bizva, illetőleg maguk adják el nekünk. Ez utón tehát nem nyerünk semmit. Csak ugy várhatunk biztosan magunknak némi eredményt, ha felhatalmaztatik a minister arra, hogy ő az alkut ép e coosortiummal megkösse és ha ez előzetesen megköttetik: akkor képes lesz a minister megitólni, vajon a müvelet czélszerü-e az országra nézve, vagy sem ? Megengedem, hogy a consortium érdekében áll, mind a két müveletet, arente második felének átvételét és a kincstári utalványok visszaváltását egy időben keresztül vinni; de a midőn a t. ház elfogadta annak idejében azon álláspontot, hogy okvetlenül szükséges, hogy most kezdjük meg a 153 milliós kölcsön egy részének conversióját, — s itt mellékesen legyen megjegyezve, hogy én rosznak tartom e kifejezést, mert ez nem conversió, ez egyszerű visszafizetése az adósságnak ós másrészről uj kölcsön kötése; midőn — mondom — a t. ház elfogadta azt, hogy e müvelet már most kezdessék meg, mert nem akarjuk, hogy az egész kötelezettség egyszerre zúduljon a nyakunkra : ennek következménye az, hogy nekünk is óhajtanunk kell, mert nekünk is érdekünkben van, hogy a második 40 millió optió utján elvállaltassék, hogy e müveletet képesek legyünk megkezdeni: mert ha nem vállalják el: akkor egyáltalán nem vagyunk képesek, hogy a müveletet megkezdjük. De megindítandó határozottan ez esetben a müvelet és itt áll előttünk a második kérdés: vajon azt akarjuk-e, hogy a pénzügyminister előbb csak föltételesen kösse meg a szerződést a consortiummal és ezt a szerződést, mint eddig szokásos volt, hozza a ház elé, hogy a ház jóvá hagyja és ha a ház által jóvá hagyatott: a szerződést a consortiummal végérvényesen megkösse ? vagy pedig az e törvényjavaslat által ajánlott út átváltoztatandó ? Én e részben annyi bizalommal viseltetem a pénzügyminister ur irányában, hogy szívesen szabad kezet adok neki arra nézve, hogy ő ezt a hitelműveletet egyszerűen felhatalmazás utján keresztül vihesse. Én e tekintetben bizalommal viseltetem a pénzügyminister ur iránt már azon indokoknál fogva is, melyeknek én e házban már több alkalommal bátor voltam kifejezést adni, hogy az én felfogásom szerint legnehezebb minden pénzügyministernek a pénzügyi müveleteket azon az utón keresztülvinni, mely nálunk eddigelé szokásos volt. Ozélszerütlennek tartom azon eljárást, hogy egy minister a tárgyalásokat megindítsa és befejezze és az illetőket hetekig, hónapokig kötve tarthassa, mig a törvényjavaslatot sikerül keresztül viszi, mig a törvényhozásnak három különféle faktora hozzájárul, a nélkül, hogy az állam egyúttal kötve legyen az illetők irányában. A ki ismeri a viszonyokat, a ki a pénzügyi manipulatiót ismeri, tudni fogja, hogy ez a legdrágább, a legczélszerütlenebb mód; mert nincs ember, ki a mai viszonyok közt, a politikai helyzetet tekintetbe se véve, hanem csak a pénzpiaezok mai fluctuatióját véve számításba: magára vállaljon bizonyos kötelezettséget, mely az államot nem köti, de őt bizonyos időig köti, elvállalja a nélkül, hogy ezen risicoját bizonyos praemium fejében be ne számitsa. Sokkal helyesebben, sokkal olcsóbban, sokkal czélszerübben lehet bizonyos pénzügyi miveletet keresztül vinni: ha ma irathatik alá a kormány által az illetőkkel a szerződés, és ez rögtön életbe lép ; mert az illető abban a perczben intézkedhetik és a müvelet sikeresitósét rögtön biztosithatja a nélkül, hogy előre nem számitható esélyeknek ki volna téve. Es minthogy én csakis ebben az eljárási módban találom a kárpótlás némi lehetőségét azon áldozatokért, me-