Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

74. országos \l\és Január 20. Í870. 131 kép nem megy: váltsa be. De ez utóbbi nem fog történni, nem fogja börzei utón beváltani, még ha igy olcsóbb lesz is az utalványok árfolyama, mert a dolog már elhatároztatott az által, hogy törvényjavaslatot nyújtott be ide. mely szerint az első rész kibocsátása is akkor történjék, a mikor a törvényjavaslat már törvényerőre emelkedett. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mondom, t. ház ! hogy azon indokoknál fogva, a melyeket Simonyi Ernő t. barátom előadott és azon két oknál fogva, melyeket magam voltam bátor hangsúlyozni, hogy tudniillik czélját nem látom a törvénynek; mert az egész 153 milliós kölcsönnek mikor leendő törlesztéséről fogalmunk sincs, és hogy e törvényjavaslat a törvény világos rendeletének nem felel meg: mert a minister arra köteleztetett, hogy átalános törlesztésre nyújtson be tervezetet, ne. pedig csak részletesre ; harmadszor, mivel világosan látom, hogy a pénzügyminister ur pénzügyi műveletében nem követi a házzal szemben azon őszinteséget, a melyet, mikor tárczát vállalt, oly fennen hangoztatott: én a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a a szélső baloldalon.) Ha azonban a t. ház többsége azt mégis elfogadná : akkor igen természetesen járulok Bujanovics t. képviselő azon javaslatához, mely szerint a minister utasittatik, hogy a rente-kölcsöntörvény G. szakaszának megfelelve, nyújtson be törvényjavaslatot a módozatra nézve. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Wahrmann Mór: T. ház! Én részemről tökéletesen egy nézeten vagyok Bujanovics Sándor t. barátommal arra nézve, hogy ezen előttünk lévő törvényjavaslat az 1875-diki LXXXIX. számú törvénynek következménye: de, nem vagyok vele egy nézeten arra nézve, hogy fölösleges következménye. Ellenkezőleg én ugy vélekedem, hogy mai viszonyaink és körülményeink közt okvetlenül szükséges e törvényjavaslat, ha némi czélt elérni akarunk azon általunk tervezett intézkedések által. A baloldal azon tagjai, a kik felszólaltak, kik egyúttal tagjai a pénzügyi bizottságnak, tudhatják, hogy én nem voltam nagy barátja azon tervezetnek, mely a 1 53 milliós kölcsön részletes conversióját és részletes amortisatióját most akarja megkezdeni. De másrészről ez csak egyéni felfogásom volt ós pénzügyi müveleteknél igen gyakran az egyik subjeetiv nézet, a másik subjectiv nézettel áll szemben. Az egyik azon nézetben van. hogy igy jutányosabban és czélszerübben lehet elérni a czélt; a másik ellenkező nézeten van ; de ez nem feltételez bizalmatlanságot az egyik részről a másik irányában, hanem csak azt mutatja, hogy ugyanazon czélhoz ketten más-más utón remélnek juthatni. De azon perczben. a melyben a ház a 80 milliós kölcsönt elfogadta és elfogadta azt tökéletesen azon irányban, a melyben a javaslat akkor tétetett, hogy tudniillik egy része tartalék beszerzésére fordittassék, másik része vasúti czélokra, harmadik része pedig határozottan a 153 millió egy részének beváltására fordittathassók , és azon perczben, a melyben ezen törvényjavaslat törvénynyé emelkedett: elhatároztatott az, hogy a pénzügyi műveletet a most érintett utón határozottan folytatni kell. Most ott állunk, hogy ha a consortium elvállalja a másik 40 milliónyi részletet optió utján, a melyre föl van jogosítva április elsejéig élni és azt mondja : „én negyven millió frt. rentét átveszek"; ott állunk, hogy nagyobb pénzösszeggel rendelkezünk, mely azonban nem áll korlátlanul rendelkezésünkre : hanem egyrészt azon szerződés értelmében, mely a consortiuminal köttetett, és másrészt azon törvény értelmében, melyet megalkottunk, azon 20—22 millióból álló, fölösleges összeg csak azon czélra fordítható, hogy veié a százötven milliós kölcsön egy részét beváltsuk. Még azon szabad rendelkezésünk sincs, hogy magunk vigyük keresztül ezen müveletet: mert a, szerződés, mely a pénzügyi bizottságban felmutattatott, és mely a tárgyalásuk alapját képezte, és melyhez a t. ház is hozzájárult: határozottan azt köti ki, hogy a conversio a szóban levő consortium által eszközöltessék. Ba már most april elsején a negyven millióra az optio gyakoroltatik : mit teszünk ? Vagy megbízzuk a consortiumot azzal, hogy tőzsdén váltsa be a megfelelő számú kincstári utalványokat, vagy azt látván, hogy a cursus sokkal magasabb mint, a melyen azt visszaváltani óhajtjuk; hagyjuk a kérdést függőben ; vagy intézkedünk az egész műveletre nézve előzetesen. Ezen három ut áll előttünk. Ha a második utat választjuk, s azt mondjuk, hogy e perczben a kincstári utalványok árfolyama a tőzsdén 95—90—97, ez drága, ily cursus mellett nem vagyunk hajlandók beváltani előbb, mint két három év múlva ez utalványokat: akkor heverőben marad a pénz. Itt van tehát busz—huszonkét millió forint, mely kamatra ideiglenesen csakis arányban helyezhető él. minthogy aranyban foly be, és okvetlenül szükségünk lesz aranyra a kincstári utalványok visszaváltása czéljából. Azonban aranyban alig lehet itt az országban pénzt elhelyezni ; hanem csak is a külföldön. Ámde mily föltételek mellett'? Mindenki, a ki az európai viszonyokat közelebbről ismeri, ezt megfogja Ítélhetni. Felfogásom szerint húsz—huszonkét millió forintot aranyban rövid időre elhelyezni, ugy hogy azt minden perczben visszakövetelhessük, — mert nem tudjuk, hogy mely perczben változik az árfolyam 17*