Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-73

Ti. országos iiles január 19. 1876. 105 Észrevételt tett t. képviselőtársam azon állításomra is, hogy a közigazgatási bizottság heterogén elemekből fog állni, ós hogy már ennélfogva sem lehet azt várni, hogy annak tanácskozásai, végzései akként menjenek, ,hogy majd jó eredményt lehessen tőlük reménylni. Azt monda t. képviselőtársam, hogy subpositiókból egy törvényjavaslatot megbírálni nem lehet. Én azt hiszem, hogy ezek nem is annyira subposiíiók, mint combinatiók, és az eíéle cpmbinatiók, subposiíiók nélkül, azt hiszem, törvényt alkotni egyátalában nem lehet: mert hisz, ha valami ujat akarunk behozni: sohasem tudjuk előre körvonalozni azt, hogy mikép fog az hatni a gyakorlatban ; s attól függ, hogy hozzájárulunk-e ahoz vagy nem: hogy subponáljuk annak jövendő eredményét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen sokan mondották azt. hogy ha nem fog vállalkozni az a tíz tag a közigazgatási bizottságban : akkor ez annak jeléül vehető, hogy nem kell az önkormányzat, hogy a nemzetben nincs meg többé a fogékonyság és a képesség az önkormányzat gyakorlására. Ominosus hangon beszéltek többen e tekintetben és már előre is azt mondták, hogy meg kellene átkozni azt a napot, a melyen ez bebizonyul, és elmondták, hogy mily szomorú volna ez a magyar nemzet szellemére, jövőjére nézve. Megvallom t. ház, hogy midőn ezen nyilatkozatokat hallottam, midőn ezen krokodilus könnyeket láttam potyogni: ez rám azt a benyomást tette, mintha ebben a közigazgatási bizottság institufiójában csak egy kelepezének felállítása szándékoltatnék, melyben azután megfogódnók az önkormányzat, hogy rá lehessen fogni: ime nem kell az országnak az önkormányzat, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az bizony, hogy nem fognak részt venni benne emberek: nézetem szerint igen könnyen be fog következheíni, akár szomorú ez, akár nem. De azt, hogy valami tevékeny ember, a kinek megvan a rendes foglalkozása és életmódja, hogy az egész idejének harmadrészét vagy talán felét feláldozza és arra költsön. hogy bejárjon abba a bizottságba: azt jogosan, méltányosan követelni senkitől sem lehet. A mi pedig a polgári kötelességérzetre, a hazafiságra való hivatkozást illeti, méltóztassanak megbocsátani-: ahazaüság, a polgári kötelességérzet nem engedi magát bárkinek "tetszésére dróton ránczigáltatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.)-Hallottunk mi már ily hangokat máskor is ; hiszen az ily közigazgatási bizottság-féléi még az absolut-rendszer idejében akartak létesíteni, akkor, midőn minden pillanatban akartak „Vertrauens-Mánner"-eket igénybe venni, s akkor is arra hivatkoztak, hogy ezt a hazafiság követeli, hogy ez önkormányzat akar lenni, tehát teljesítsük. EEPV. H NAPLÓ 1875 -78. IV KÖTET. Jelenleg is minduntalan azt halljuk, nevezetesen a pénzügyminister úrtól, hogy ha magát az ember az adóprésbe betéteti: az csak hazafias áldozathozatal. Méltóztassék nekem megengedni.; de az eféle magyarázatok imgy benyomást nem tettek és nagy hitelre nem igen találtak. Különösen Vécsey Tamás t. képviselőtársam egész kedvteléssel előre látta azon időt, midőn majd az általam emiitett kelepczében megfogja magát az autonómia és azt monda, hogy akkor. ha az emberek nem fognak részt venni ezen közigazgatási bizottságban : azon hires bástyák nem érdemelnek egyebet, mint azt, hogy a budai bástyák sorsára jussanak. A képviselő urnák ezen gúnyolódásából azt látom, hogy ő már előre örvend, hogy majd alkalom leend arra, hogy a megye megsemmisíttessék. (Igazi ügy van] a szélső bnlfdŐl.) És ezen felfogás ellenében megvallom, hogy nagyon örültem annak, midőn a t. belügyminister ur nem akarva Sennyey báró mögött maradni, kijelentette, hogy ő a maga részéről azt, hogy ha nem' fog akadni a megyében a választandó tíz ember: azt nem fogja olybá venni, mintha nem volna az országnak képessége az autonómia gyakorlatára ; hanem azt fogja következtetni, hogy az autonómiának majd valami más formáit kell adni; mondom, engem nagyon megvigasztalt a belügyminister ur ezen kijelentése s elvárom, hogy azon nyilatkozat szerint fog eljárni. {Helyeslés a szélső balon?) Szilágyi Dezső t. kópviselőíársam beszéde nagyon érdekes volt, egyebeket nem tekintve, már csak azért is, mivel az volt, ugy szólván hazánkban az első kísérlet arra, hogy inikent lehet Verbőczy Istvánt Gneist Rudolfra lefordítani. (Derültség.) S egyszersmind bebizonyította t. képviselőtársam azt is, hogy valamint nincs oly magasztos állású személyiség, a kire egy ügyes poéta nem volna, képes ódát írni. ugy nincs oly helytelen elv, vagy szerencsétlen coneeptió, melyet kitűnő dialectikával, a tudományosságnak phraseologiájával támogatva, ne lehetne tetszető színben feltüntetni. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Hanem ha komoly bírálat alá vesszük t. képviselőtársain beszédének érvelését, velejét: akkor azt hiszem, be fogjuk látni, hogy neki bebizonyítani azt. hogy ezen közigazgatási bizottság valóban jó és helyes intézmény, nem sikerült. T. képviselőtársam beszédének elején kifejtvén, a maga elméleteit, azért gondolta elfogadhatónak a közigazgatási bizottság conceptióját: mert abban ugy az állami, mint az önkormányzati conO t' «••• íróira meg van faláivá az alkalmas közeg, mit ^ ő a közigazgatási szervezet főfeladatául, tekint. Én nem osztozom t. képviselőtársain azon felfogásában, miszerint a controlnak felállítása, biztosítása volna a 14