Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

49. országos Ülés üeezeml>er 9. 1876. 75 tottam megjegyezni, s most, bezárva szavaimat kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavas­latot általánosságban a, részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Ragályi Gyula : T. ház! A vita ily hosszura nyúlása után valósággal bátorság kell hozzá, még e tárgyban felszólalni, mert az érvek a törvény­javaslat mellett és ellen már elmondattak s nekem nem lehet szándékomban azokat ismételni; de igenis van egy mondat, mely. e házban ós azon­kívül elterjedt: az t. i. hogy a kormányt támogató többség ezen törvényjavaslatot nem meggyőződés­ből, de pártfegyelemből s a kormány pressiója folytán szavazza meg. Ez ellen lehetetlen kifogást nem tennem s fel nem szólalnom. E feltevés jo­gosult lehetett addig, mig az ineompatibilitási tör­vény meghozva nem volt. Mert akkor a kormányt támogató többség sorába ültek a kormány hiva­talnokai, vasúti igazgató-tanácsosok s a kormány­nyal oly szerződési viszonyban állók, kik hasznot vagy kárt szenvedhettek; lehettek olyanok is, a kik mig a kormány oly állapotban volt, hogy hivata­lokat arangirozhatott, hivatalokat teremthetett: ezekre aspirálhattak. De jelenleg a kormány oly szegény, hogy nem adhat semmit; mert tőlünk kéri a megélhetés lehetőségét; s most nincs e házban senki, a ki a kormánnyal szorosabb vi­szonyban volna s igy ezen feltevés jogosultságát el nem ismerem. (Helyeslés középen) Én tudom, hogy lehet pártfegyelem a tekin­tetben, hogy bizonyos alapelvek iránt, a melyek miatt egy párt egyesül, s a melyeket valósítani törekszik, ezen alapelvek keretén belül lehet párt­fegyelem ; de már ott mindenkinek tisztában kell lenni az iránt, hogy miután azon alapelvet elfo­gadta, tudja azt, hogy mily irányt akar követni. De ez szorosan véve nem pártfegyelem. Ez azon állásból következik, melyben az illető képviselő van. Oly pártfegyelem nem létezik, hogy a kép­viselő saját meggyőződése ellen kényszeríttessék valamely cselekvésre, szavazatának ide vagy oda adására. Ily pártfegyelmet sem a múltban nem is­mertem sem a jövőben soha részemről el nem is­merek. Igenis, ha meggyőződtem bizonyos dolog­nak helyességéről s ha kimutattatik, hogy az idő és a viszonyok'következtében bizonyos tény más­képen nem vihető keresztül: akkor igenis meg­szavazom azt meggyőződésből, de nem pártfegye­lemből. Ez az, a mit a pártfegyelemről el akartam mondani. En a törvényjavaslatot elfogadom, mert leg­czélszerübb s legbiztosabb módnak látom arra nézve, hogy bajainktól megszabaduljunk: mert nem szeretem azon elméletet sem az állam, sem a magánéletben, a mely tulkiadásait ismét és ismét, ujabb és ujabb kölcsönökkel akarja fe­dezni. Ha a múlt kormányok nem követték volna azon utat, hogy kölcsönökkel fedezzék a kiadáso­kat: most nem volnánk azon kényszerű helyzet­ben, hogy ezen törvényjavaslatot meg kellene, sza­vaznunk ; mert a nemzet hamarább felébredt, a kormányok hamarább öntudatra jutottak volna. (Helyeslés a bal középről, a széh'ó balról és szélsb' jobbról. Zaj a középen,) hogy oly kiadásokat tesznek, melyeket később a nemzet anyagi ereje a legnagyobb erőfeszítéssel fog csak megbírni. En megszavazom e törvényjavaslatot a minis­terelnök ur és általa a kormány iránti bizalomból, mert föltételezem azt, hogy annyi csalódás után az eddigiektől különböző, és jobb utat fog követni, s mert bizosa a mostani kormány, a ministerelnök ur férfias jellemében, tehetségeiben, hogy oly va­lamit nem ajánl, a mi keresztülvihető nem lesz. (Zajos helyeslés a középen.) En ennélfogva nem osztozhatom Irányi t. képviselő ur nézetében, hogy a ministerelnök leszorítva ax előbbi kormányt beült maga azon székbe és még sem fog ered­ményeket felmutathatni. A ministerelnök ur nem szorított ki senkit helyéből, az adott viszonyok, az ország helyzete hozta magával s a nemzet kívá­natára foglalta el azon helyet, s ezt a legutóbbi vá­lasztások megmutatták. (Élénk helyeslés a középen ) Ennyit akartam csak megjegyezni arra nézve, mit Irányi t. képviselőtársunk mondott. Most még egyet. En megszavazom ezen adó­felemelést utoljára; (Zajos derültség a, szélső bal és a szélső jobbról. Helyeslés a jobb középén,) mert elvárom a kormánytól, (Zajos derültség a szélső balon; Halljuk! Halljuk] a középen,) hogy szavát be fogja váltani és ujabb fedezetlen deficitekkel nem fog elénk állani: és ha ezt beváltja: elmerem mondani, hogy a nemzet háláját fogja kiérde­melni ; ha pedig szavát be nem váltja: akkor nem lesz méltó, hogy azokat a székeket elfoglalva tartsa. (Derültség a szélső padokon.) Igenis, ismét azt mondom, hogy nem lesz méltó s ennélfogva ezen feltevésből kiindulva semminemű ujabb adó­felemelést, legyen az bármily csekély, semminemű kölcsönt, mely e nemzetre ujabb terheket ró: jö­vőre, megszavazni nem fogok. (Zajos derültség a szélső bal felől.) Jelenleg megszavazom azon biza­lomnál fogva, melylyel a kormányelnök iránt vi­seltetem ; mert időt akarok neki engedni, hogy a mit ígért, be is válthassa, és mert azt hiszem, hogy be is fogja váltani: a törvényjavaslatot a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve : az átalános vitát bezártnak jelentem ki. Szólásra jogosítva van a pénzügyi bizottság előadója. (Köz­beszólások : Eláll \) Ordódy Pál előadó: Elállók. (Éljenzés.) Széll Kálmán pénzügyminister : T. ház! A jelenlegi tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom