Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

7G 49. országos ülés deezember 9. 1875. fölötti tanácskozást én a vita megindulásától fogva ugy fogtam fel, hogy az a fölött hozandó határo­zat tulajdonképen conclusióját képezi azon hosszú nagy tárgyalásnak, melyet az 187G. évi költség­vetés fölött e házban hetek, hónapok óta folyta­tunk, és mert én így fogtam fel e vita természe­tét, mert ugy látom, mert ugy tudom, ós azt hi­szem, nem találkozom a t. ház részéről sem ellen­mondással, hogy ma dől el tulajdonképen azon kérdés, a mely a többi felett, valamennyi felett kimagasodva az átalános költségvetés átalános tárgyalásánál is dominálta a helyzetet: az adó­emelés szükségének kérdése, — nem szóltam mind­eddig a kérdéshez azért és szokásom ellenére hagy­tam a vitát bezáratni, mielőtt szót emeltem, mert két izben volt szerencsém e t. házban kifejteni elég hosszasan, elég részletesen pénzügyi politi­kámnak ezen kiegészítő részét, — az adóemelés kér­dését. Két izben előadtam mindazon érveket, me­lyek azon meggyőződésre indítottak, hogy Magyar­ország pénzügyei rendezését, ezen bár keserves, de szükséges eszköz nélkül keresztülvinni nem lehet. Természetesnek fogja találni a ház, hogy nem szándékozom azoknak, a miket akkor mon­dottam, és kifejtettem, ismétlésébe bocsátkozni, és ez szolgáljon részemről Simonyi Ernő képviselő ur mai felhívására is válaszul, a ki csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy a pénzügy minister daczára a sok megtámadásnak, nem kel fel és nem mondja el álláspontjainak érveit és ellenészrevételeit. Én alig tudok t. ház, érvet — ujat legalább nem, — a mely ezen törvényjavaslat tárgyalásánál el nem mondatott, és a mely már hasonló alapos­sággal, hasonló részletességgel az átalános vitánál el nem mondatott volna, és a melyre én a magam részéről tőlem kitelhetőleg ne válaszoltam volna. Én t. ház, a képviselő ur szokását nem kö­vetem, én ismétlésekben tettszelegni nem kívánok; én nem szeretem azt, a mit a képviselő ur hosszú idő óta elsajátított, hogy ugyanazokat, a miket tőle egyszer, kétszer, sokszor hallottunk: újból recapitulálja és újra meg újra felhozza, a miből aztán az következik — és ezért ne is csodálkoz­zék senki az ő beszédeinek hosszúságán —hogy minden beszéde hosszabb az előbbinél. Az ő be­szédei rend szerint — engedje a t, képviselő ur ezt kimondanom, mert hiszen csak tényt constatálok — két részből állanak. Az egyik rész az, a melyet már hallottunk igen sokszor; a másik az, a me­lyet hallani fogunk ezután igen sokszor. {Tetszés a középen.) S rendesen az első rész sokkal hosszabb, mint a másik, még pedig azért, mert a második részt azért toldja a képviselő ur az elsőhöz, hogy legyen mit ismételnie máskor. (Derültség) És higyje. el a t. képviselő ur, hogy midőn ma felállott, hogy beszéljen : én elejétől fogva végéig el tudtam volna mondani, a miket ellenem elmondott, kivéve azo­kat, a mik a tárgyhoz nem tartoztak. Hallottam azokat egytől egyig ugyanis már az átalános vitánál és volt is szerencsén válaszolni azokra a vádakra: hogy fictiók azok, a miket a pénzügy­minister felhozott annak bebizonyítására, hogy a kormány az 1876-iki költségvetésben nevezetes megtakarításokat igyekezett létesíteni. Igyekeztem kideríteni akkor, hogy mikből állanak ezen fictiók és most nem szándékozom az akkor elmondottakat ismételni; csak constatálni akarom hogy a kép­. viselő ur határozott alaptalanságokat hozott föl, a tényállásnak határozott elferditését követte el, a midőn ma újból azt mondotta, hogy a költség­vetésben csak 3 millió megtakarítás van és semmi egyéb. A képviselő ur azonban mondott két ujat és ezeket hallgatással nem mellőzhetem. A képviselő ur azt mondja : a pénzügyminister az arany ágiónak a költségvetésbe felvétele által, oda ajándékozott néhány milliót azon bécsi ban­károknak, a kikkel a kölcsönt, jelenleg meg­kötötte. Engedje meg a t. ház, hogy azok kedveért, a kik e házban nem ülnek ós a tényeket nem ki­sérik folytonos figyelemmel: e helyről egész komoly­sággal megjegyezzem, hogy a képviselő ur árha­tásában egy csepp valóság sincs. Nem én ajándékoztam oda milliókat; mondhatnám, hogy Magyarország képviselőháza hozta az e tárgyban keletkezett határozatot; de ezt sem mondom. Nem mi ajándékoztuk oda ama milliókat, mi a költség­vetésbe egyszerűen felvettük azt, mit a zárszá­madások tanúsága szerint évenként tényleg eddig is fizettünk. Felvettük azért, hogy reálisabbá te­gyük a kamatok összegét. Méltózttassék megnézni a zárszámadásokat, melyeket igaz, hogy tanulmá­nyozni kell, ha idézni akarunk belőlük, és meg fogja találni ott minden esztendőben e kiadásokat. Felvettük azért, hogy ne figuráljon a kamat-különb­ség az előirányzatban kisebb összeggel, mint a mennyit tényleg kiadni kell. Ügyekeztem annak idejében tárgyilagos érvekkel előadni, miért kell ezt felvenni a költségvetésbe és a képviselő ur, az igaz nem adott igazat szavaimnak; de a ház megnyugodott bennök és beismerte, hogy az elő­irányzatba föl kell venni ezen összeget. Abban sincs igaza a t, képviselő urnák hogy azon bécsi bankároknak ajándékoztuk oda ama milliókat, kikkel én most kölcsönt kötöttem. Azon kölcsönöknek kamatairól volt akkorában ugyanis szó, melyeket azon consortiumnak egyik tagja sem kötött meg, melylyel a jelenlegi kölcsönt kötöttem. :Szó volt a vasúti, az 54 ós a 30 milliós kölcsönökrök A 153 milliós kölcsönre vonatkozólag maguk a túloldali képviselő urak Madarász József ós Helfy képviselő urak beismer­ték, hogy az arany a szerződésben világosan ki van kötve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom