Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

7G 49. országos ülés deezember 9. 1875. fölötti tanácskozást én a vita megindulásától fogva ugy fogtam fel, hogy az a fölött hozandó határozat tulajdonképen conclusióját képezi azon hosszú nagy tárgyalásnak, melyet az 187G. évi költségvetés fölött e házban hetek, hónapok óta folytatunk, és mert én így fogtam fel e vita természetét, mert ugy látom, mert ugy tudom, ós azt hiszem, nem találkozom a t. ház részéről sem ellenmondással, hogy ma dől el tulajdonképen azon kérdés, a mely a többi felett, valamennyi felett kimagasodva az átalános költségvetés átalános tárgyalásánál is dominálta a helyzetet: az adóemelés szükségének kérdése, — nem szóltam mindeddig a kérdéshez azért és szokásom ellenére hagytam a vitát bezáratni, mielőtt szót emeltem, mert két izben volt szerencsém e t. házban kifejteni elég hosszasan, elég részletesen pénzügyi politikámnak ezen kiegészítő részét, — az adóemelés kérdését. Két izben előadtam mindazon érveket, melyek azon meggyőződésre indítottak, hogy Magyarország pénzügyei rendezését, ezen bár keserves, de szükséges eszköz nélkül keresztülvinni nem lehet. Természetesnek fogja találni a ház, hogy nem szándékozom azoknak, a miket akkor mondottam, és kifejtettem, ismétlésébe bocsátkozni, és ez szolgáljon részemről Simonyi Ernő képviselő ur mai felhívására is válaszul, a ki csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy a pénzügy minister daczára a sok megtámadásnak, nem kel fel és nem mondja el álláspontjainak érveit és ellenészrevételeit. Én alig tudok t. ház, érvet — ujat legalább nem, — a mely ezen törvényjavaslat tárgyalásánál el nem mondatott, és a mely már hasonló alapossággal, hasonló részletességgel az átalános vitánál el nem mondatott volna, és a melyre én a magam részéről tőlem kitelhetőleg ne válaszoltam volna. Én t. ház, a képviselő ur szokását nem követem, én ismétlésekben tettszelegni nem kívánok; én nem szeretem azt, a mit a képviselő ur hosszú idő óta elsajátított, hogy ugyanazokat, a miket tőle egyszer, kétszer, sokszor hallottunk: újból recapitulálja és újra meg újra felhozza, a miből aztán az következik — és ezért ne is csodálkozzék senki az ő beszédeinek hosszúságán —hogy minden beszéde hosszabb az előbbinél. Az ő beszédei rend szerint — engedje a t, képviselő ur ezt kimondanom, mert hiszen csak tényt constatálok — két részből állanak. Az egyik rész az, a melyet már hallottunk igen sokszor; a másik az, a melyet hallani fogunk ezután igen sokszor. {Tetszés a középen.) S rendesen az első rész sokkal hosszabb, mint a másik, még pedig azért, mert a második részt azért toldja a képviselő ur az elsőhöz, hogy legyen mit ismételnie máskor. (Derültség) És higyje. el a t. képviselő ur, hogy midőn ma felállott, hogy beszéljen : én elejétől fogva végéig el tudtam volna mondani, a miket ellenem elmondott, kivéve azokat, a mik a tárgyhoz nem tartoztak. Hallottam azokat egytől egyig ugyanis már az átalános vitánál és volt is szerencsén válaszolni azokra a vádakra: hogy fictiók azok, a miket a pénzügyminister felhozott annak bebizonyítására, hogy a kormány az 1876-iki költségvetésben nevezetes megtakarításokat igyekezett létesíteni. Igyekeztem kideríteni akkor, hogy mikből állanak ezen fictiók és most nem szándékozom az akkor elmondottakat ismételni; csak constatálni akarom hogy a kép. viselő ur határozott alaptalanságokat hozott föl, a tényállásnak határozott elferditését követte el, a midőn ma újból azt mondotta, hogy a költségvetésben csak 3 millió megtakarítás van és semmi egyéb. A képviselő ur azonban mondott két ujat és ezeket hallgatással nem mellőzhetem. A képviselő ur azt mondja : a pénzügyminister az arany ágiónak a költségvetésbe felvétele által, oda ajándékozott néhány milliót azon bécsi bankároknak, a kikkel a kölcsönt, jelenleg megkötötte. Engedje meg a t. ház, hogy azok kedveért, a kik e házban nem ülnek ós a tényeket nem kisérik folytonos figyelemmel: e helyről egész komolysággal megjegyezzem, hogy a képviselő ur árhatásában egy csepp valóság sincs. Nem én ajándékoztam oda milliókat; mondhatnám, hogy Magyarország képviselőháza hozta az e tárgyban keletkezett határozatot; de ezt sem mondom. Nem mi ajándékoztuk oda ama milliókat, mi a költségvetésbe egyszerűen felvettük azt, mit a zárszámadások tanúsága szerint évenként tényleg eddig is fizettünk. Felvettük azért, hogy reálisabbá tegyük a kamatok összegét. Méltózttassék megnézni a zárszámadásokat, melyeket igaz, hogy tanulmányozni kell, ha idézni akarunk belőlük, és meg fogja találni ott minden esztendőben e kiadásokat. Felvettük azért, hogy ne figuráljon a kamat-különbség az előirányzatban kisebb összeggel, mint a mennyit tényleg kiadni kell. Ügyekeztem annak idejében tárgyilagos érvekkel előadni, miért kell ezt felvenni a költségvetésbe és a képviselő ur, az igaz nem adott igazat szavaimnak; de a ház megnyugodott bennök és beismerte, hogy az előirányzatba föl kell venni ezen összeget. Abban sincs igaza a t, képviselő urnák hogy azon bécsi bankároknak ajándékoztuk oda ama milliókat, kikkel én most kölcsönt kötöttem. Azon kölcsönöknek kamatairól volt akkorában ugyanis szó, melyeket azon consortiumnak egyik tagja sem kötött meg, melylyel a jelenlegi kölcsönt kötöttem. :Szó volt a vasúti, az 54 ós a 30 milliós kölcsönökrök A 153 milliós kölcsönre vonatkozólag maguk a túloldali képviselő urak Madarász József ós Helfy képviselő urak beismerték, hogy az arany a szerződésben világosan ki van kötve.