Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

48. országos Illés deczemfoer 9. 187&. £7 vannak a körülmények és én nem vonom kétségbe egy perczig sem azt, hogy egy nemzet megváltoztathatja szokásait gyökeresen, de nem egy pár év alatt; pedig nekünk jelen pénzügyi viszonyaink közt sokáig várni nem lehet. Ha mi a defiozitet nem tudjuk fedezni a legközelebbi években: annál kevésbé fogjuk azt később, midőn a hátralékok által ránk háramló több kiadás azt még inkább fogja szaporítani; ettől tehát nem várok semmit. Hanem reménylem igenis a kormány határozott politikájától, hogy a kormány akarja is, képes is legyen Magyarország pénzügyei rendezését komolyan és minden mellék tekintet nélkül kezébe venni; s nem szabad azt tekintenie, hogy mi tetszik egyiknek, mi a másiknak : a kérdés az, hogy Magyarország érdeke mit kivan. Igen természetesen Magyarország ezen ér* dekeinek nem szabad ellentétbe jönni senki másnak jogos és méltányos igényei és követeléseivel; de azt sem szabad engedni, hogy bárki másnak követelései Magyarország jogos és méltányos érdekeivel ellentétbe jöjjenek. Ha vannak olyanok; azokat el kell távolítani, és kell mindenek fölött és előtt Magyarország érdekeit érvényesíteni. Ha a kormány erre nem képes: akkor méltóztassanak megengedni, nincs arra hivatva, hogy Magyarországot kormányozza. Ha vannak oly akadályok, a melyeket a kormány maga legyőzni nem képes: ám tudassa velünk. Ha a törvényhozás is vállat vet és támogatni fogja a kormányt és még akkor sem vagyunk képesek : akkor már tudjuk, hogy kényszerűség alatt vagyunk és a kényszerűség előtt meg fogunk hajolni. De uraim nem hiszem, hogyha a magyar nemzet komolyan akarja, ha a magyar törvényhozás komolyan ad annak kifejezést és a kormány komolyan hozzá lát: mindazon nehézségek könnyen elháríthatok ne lennének, mert mindezen nehézségek olyanok, a melyeknek alapja a magyar nenizet érdekei ellen vannak irányozva és azok, a kik ezen igazságtalanságot elkövetik, bármennyire vonakodjanak az abból eredő haszontól megválni: mégis utoljára kénytelenek lesznek maguk is elismerni, hogy bizony ez igazságtalanság és ők sem szeretnék, ők sem tűrnék, ha mi követnénk el ilyet rajtok: mondom; bele nyugodnának, ámbár nem örömest; mert hiszen megszokták már, hogy évenkint ennyi és ennyi millióval járuljunk az ő költségeikhez. Igen uraim, ez akkor is méltatlan volna, ha pénzügyi viszonyaink virágzók volnának ; de hiszen most oly állapotban vagyunk, hogy nem tudjuk, hol vegyük fel a pénzt, és a deficzitnek csak egy részét fedezhetjük, — ily körülmények között a már is túlterhelt adózókat még jobban megróni adóval; akkor midőn az adónak majdnem fele executió utján hajtatik be, akkor növelni az egyenes adótételeket: azt méltóztassék megengedni, megfogni képes nem vagyok. Azt mondják, hogy indirect adó utján fizetjük. Igen, de mégis csak mi fizetjük. Nem szükséges talán magyaráznom, hogy mily nagy különbség van a direct adó és indirect adó között. Az első és főkülönbsóg az, hogy az indirect adók mindig csak a jövedelemből, mindig csak az elköltésre szánt pénzből fizettetnek; a direct adó pedig sokszor magát a tőkét támadja meg. Ez nagy különbség ; az indirect adót fizeti a ki akarja ; a direct adót pedig a kire rá rovatik, ez nagy különbség. Ha önök az indirect adó utján akarnának 8 milliót felvenni: akkor magam is azt mondanám, hogy vannak még Magyarországon emberek, a kik ezen 8 milliót, de ennél több adót is megfizethetnek ; de ezek nem az átalános adó-fizető osztály, hanem egyesek, a kik képesek oly kiadásokat is tenni, a melyek az első szükségletre nem tartoznak; ha önök olyan czikkeket fognak megróni adóval, a melyek a kényelemhez, luxushoz tartoznak: igen is megengedem, hogy többet mint 8 milliót lehet behajtani, és hozzá még könnyű módon lehet behajtani, mert egy specialitása az indirect adónak az, hogy igen könnyen jön be. Voltak nemzetgazdászok, a kik épen azért ellenezték az indirect adót, mert oly könnyen jön be, hogy a kormányokat rendesen pazarlókká szokta tenni. Én nem bánom, hogyha még nagyobb adók vettetnek ki, de azok indirect adók legyenek. De mi a vám- és kereskedelmi szerződés következtében semminemű indirect adót nem vethetünk ki, kivéve a bor- és husfogyasztási adót. De ez ugy hiszem elég magasra van emelve, és ha még emelnénk: meglehet, hogy a fogyasztás apadna, de jövedelem-szaporodást nem eszközölne. Egyátalában azon indirect jövedelmek tekintetében, a melyeket az állam bizonyos monopóliumokból huz, mint a só- ós dohány-monopoliumból: azt hiszem, hogy a kormány sokkal jobb politikát követne akkor, hogyha azoknak árát leszállítaná a helyett, hogy azokat feljebb emeli. Méltóztassanak elhinni, hogyha van valami, a mi a nemzetgazdászatban mint axióma tekinthető, az: az, hogy minden czikknek fogyasztása csökken, mihelyt az ára emelkedik. Az kérlelhetlenül bebizonyítja magát minden czikknél, hogyha kevésbbé vagy többé emelkednek az árak a fogyasztás többé vagy kevésbbé apad. Méltóztassanak megpróbálni, — hiszen végre is mit koczkáztatnak, — méltóztassanak megpróbálni, hogy a sónak árát az egész országban egyenlősítsék. Hiszen a monopóliumnak ez voloa méltányos következménye. Ha önöknek a bányáknál egy mázsa só termelése 20 krba "k&ml, elégséges, hogyha az ország minden lakosa egyformán 5 írtért fizeti mázsáját. Próbálják meg; tegyék a só árát egyformán 5 frtra s meg fogják látni, hogy