Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-49
62 49. országos ülés deczetnber 9. 187&. mellett, s közülök többen magukat a régibb időkbe való visszapillantással vigasztalták, mondván, hogy a múlt időkben is voltak zavaros napjai e nemzetnek. Tökéletesen igaza van Marsovszky képviselő urnák, ki igy nyilatkozott; mert alig van ország, alig van nemzet e föld kerületén, mely több ós* nagyobbszerü dulásoknak, pusztításoknak, rablásoknak lett volna kitéve, mint szeretett hazánk, mint e szegény nemzet. De ne feledje el a t. képviselő ur, hogy e dúlások, pusztítások a kívülről bevonuló ellenséges táborok által idéztettek elő, melyeknek elvonultával sikerült a hazaszeretetben, áldozatkészségben egyesült nemzetnek, beheggeszteni a vérző sebeket. De a dúlás, pusztítás, mely mai nap észlelhető a hazában: egy létező rendszer kifolyása, következése igen is az 1867 évi közösügyi kiegyezésnek. B közösügyes kiegyezés megfosztotta Magyarországot, hazánkat államiságától, a nemzetet függetlenségétől, megvetette alapját a jelen szomorú anyagi viszonyoknak az által, hogy az 1867-diki országgyűlési többség ellenzésünk daczára elfogadta az osztrák államadósság egy részét, mi Magyarországot jogosan sohasem terhelte volna ; az 1867-ki kiegyezés következtében van kényszerítve e nemzet évenkint 27 millió forinttal járulni a közösügyes hadsereg fentartásához; e kiegyezés fosztotta meg a nemzetet a véréről, vagyonáról, rendelkezés jogától s e kiegyezés oly terheket rótt a nemzet vállaira, melyek alatt okvetlenül összeroskad. Igenis az 1867-diki kiegyezés oka és kútforrása a nemzet minden bajának. Én e kiegyezést ugy tekintem, mint e nemzet testén levő vérző sebet, mely seb, ha idejében be nem gyógyittatik: okvetlenül megfogja a nemzetet semmisíteni. Nagy György képviselő ur, midőn a legközelebbi napokban a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkozott, azon kérdést intézte Mocsáry Lajos képviselő társamhoz, hogy fedezze fel a titkot, mely által meg lehet a nemzetet szabadítani jelen helyzetéből s helyre lehet állítani Magyarországon a bevételek és kiadások közötti egyensúlyt. Nagy mértékben meglepett engem a t. képviselő ur e fölhívása : mert hiszen a t. képviselő ur ép ugy birtokában van ezen titoknak, mint mi. Ha méltóztatik a t. képviselő ur visszaemlékezni a múlt országgyűlésen tett nyilatkozataira és méltóztatik figyelembe venni azon beszédeket, melyek az úgynevezett balközép párt részéről a múlt országgyűlés alatt mondattak: bizonyosan meg fog győződni arról, hogy önök ép ugy, mint mi kimondották e képviselőházban : miszerint mindaddig az. ideig, mig az 1867 évi kiegyezkedés meg nem szűnik, míg Magyarország önálló, független állam nem lesz, mig önálló hadügy, pénzügy és kereskedelemmel nem fog birni: — ezen ország felvirágzó népe boldog s elegeden nem lesz. Igenis, t. képviselőház, az 1867. évi kiegyezés megszüntetésében van kulcsa annak, hogy e nemzet megmeneküljön e szomorú helyzetből. E tant hangoztatta még a múlt országgyűlés tartama alatt is az úgynevezett balközép párt és ezen tant hangoztatta maga a jelenlegi ministerelnök ur is és valóban a legnagyobb szerencsétlenségnek, sőt csapásnak tartom azt, hogy a ministerelnök ur épen akkor szegődött politikai ellenségeihez: mikor a politikai viszonyok következtében biztosan lehetett reményleni, hogy győzelemre juttatja azon elveket, mely elvekórt velünk együtt itt 8 éveken keresztül küzdött. Igenis t. képviselőház, mindaddig, mig azon rendszer teréről vissza nem lép e nemzet, mely rendszer a jelen helyzetet előidézte: nem lehet arra számítani, hogy hazánk népe boldog legyen. Mielőtt befejezném beszédemet, legyen szabad Nagy György képviselő urnák e napokbani nyilatkozatára egy pár megjegyzést tennem, t. i. azon szavaira, a melyekkel a t. képviselő ur az e napokban tartott beszédét befejezte. (Halljuk!) A képviselő ur körülbelül ezeket mondotta : „A ki a kormány iránt bizalommal viseltetik: az nem tagadhatja meg az adófölemelést. (Nagy György közbe szól : Most is azt mondom). Bocsássa meg nekem a t. képviselő ur, ha e szavai nem találnak nálam viszhangra. Bocsásson meg, ha e tant nem fogadom el; sőt kimondom, miként e tan veszélyes a hazára a nemzetre nézve. Igenis, egyesek vagy testületek hozhatnak áldozatot a kormány érdekében; de határozottan tagadom azt, hogy népképviselőnek joga lenne arra, hogy egyes ember vagy a kormány iránti rokonszenvének, avagy bizodalomnak alárendelje a nemzetnek küldőinek érdekeit. Határozottan tagadom azt, hogy egy képviselő jogosítva lenne adófelemelést szavazni meg csupán azért, mert bizodalommal viseltetik a kormány iránt, mely az adófölemelést sürgeti. Egy nép-képviselőnek uraim feladata mindenekelőtt a haza, a nemzet jólétét tartani szem előtt s azt minden áron eszközölni. Én tiszt, képviselőház a politikai téren a személyculturát valóságos bálvány-imádásnak tartom. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Simonyi Ernő: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a jelen kormány pénzügyi politikájának egyik sarkpontját képezi. (Zaj: Halljuk!) Nagy fontosságú kérdés tehát az, midőn ezen törvényjavaslathoz hozzászólunk és elhatározzuk magunkat, hogy elfogadjuk-e azt vagy nem,
