Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

49. országos ülés Ha ezen törvényjavaslat csakugyan az egyedüli mód azon nehézségek megoldására, a melyek előttünk állanak; akkor ugy hiszem nem lehet abban habozni, hogy azt elfogadjuk; de ha ezen mód nem alkalmas azon nehézségek megoldására, vagy nem egyedüli mód arra: akkor kérdés az, ha vajon vannak-e oly módok, melyek czélszerübbeo, könnyebben, hasznosabban alkalmazhatók: mert ha vannak, kétségkívül azokhoz kell nyúlni. En azt vártam az egész vita alatt, hogy a pénzügyminister ur azon sok oldalról feléje intézett megtámadásokra valami felvilágosítást fog adni. Azonban ő ugylátszik, a törvényjavaslattal benyújtott indokolásra támaszkodik, a mely indokolás ismét támaszkodik azon beszédre, melyet a budget beterjesztése alkalmával mint pénzügyi politikájának exposéját mondott el szeptember 19-én. Ezen beszéd, melyet én sajnálatomra ugyan nem hallottam, de nagy figyelemmel olvastam: igen jeles beszéd volt; hanem megvallom, hogy minden jelessége mellet sem hittem, hogy ezzel már a pénzügyminister ur oly tökéletesen kimeritette, álláspontjának indokolását, hogy ellene többet már mondani nem lehet. Hanem ugy vagyunk, hogy a budget tárgyalásánál, most is mindég oda utalt, hogy ott, akkor, abban a beszédben mondotta el. Tehát lássuk mi van abban a beszédben. Itt az indokolás arra a beszédre hivatkozva azt mondja: az ország hitele és az állam létének biztosítása egyaránt parancsolja, hogy államháztartásunk rendeztessék, hogy a szükséglet és fedezet közti sulyegyen helyreállittassék. Magam is azt hiszem, hogy államháztartásunk rendezése, a bevételek és kiadások közti egyensúly helyre állítása egyik főfeladata a kormánynak, egyik föladata a törvényhozásnak; de hogy minden perczben és még ezen törvényjavaslat indokolásánál is a ministeriuni mindig állami létünk kétségbe vont állapotát hangoztatta ós emlegette: annak szükségét nem. látom. Ugy hiszem, hogy elég volt ily dolgot egyszer elmondani, és még inkább azt elmondatni a fejedelemnek szájával. Ez elegendő volt arra, hogy a ki komolyan látja az országot fenyegetve, ha oly helyről hangoztatják, a mint hangoztatott: azt elhigyje. Azon körülmény, hogy egyes törvényjavaslatok ily módon indokoltassanak, ugy hiszem az ország biztonságával, jövőjének méltóságával nem ellenkezik. Ez tehát nézetem szerint elmaradhatott volna, hanem a lényeget, azt hogy az államháztartás rendezése szükséges, azt elfogadom. Már most a pénzügyministernek pénzügyi politikája mi módon véli ezen czélt elérhetni? Azt mondja, ezen czélt csak ugy érhetjük el — kizárva mindenmás módot, tehát ő csak azt tartja egyedül üdvözítőnek, amit ő ad elő, — „hogy az állam kiadásait a takarékosság követelményével összhangba hozva, apasztjuk; ha az államjövedelmek rendes aeezembeí 9. 187&. gg befolyását biztosítjuk és ha bevételeinkét a háztartásban mutatkozó hiány fedezhetése végett szaporítjuk." Tehát három főtételből indul ki, t. i. takarékosság, a jövedelmek befolyásának biztosítása, s a bevételek biztosítása. Én elismerem, hogy a deficit elenyésztetésósének én csak két módját tudom: t. i. a magtakaritásokat a kiadásokban, s a jövedelmek szaporítását. Ha ezek közül egyik nem elegendő: mindkettőhöz kell nyúlni; mig ellenkezőleg csak egyikhez. Jókai Mór: (közbeszól) Ezt már mind hallottuk. Simonyi Ernő: Ezek voltak azok, a, miket én nem hoztam fel mint uj dolgokat, a mint Jókai Mór képviselő ur monda; (Derültség) hanem a mik itt már két pénzügyminister által felhozattak. Én elfogadom e tételeket ós csakis a kettőnek fedezeti módjára nézve nem értek egyet a minister urakkal. Lássuk, mit csinált a minister a megtakarításokban ? Erre nézve az indokolás azt mondja; „A mi kiadásaink megszorításáról gondoskodva van az 1876-ik évre előterjesztett állam költségvetési előirányzatban." Az előirányzatban, a mint a minister ur előadta, 8 és fél millió megtakarítást tett a kormány, Én megvallom, mikor ezt hallottam: majdnem lehetetlennek tartottam, mert körülbelől meglehetősen ismerem Magyarország budgetjét s megvoltam lepve, hogy mikép volt képes a kormány 8 és fél millió megtakarítást eszközölni. De miután azt láttam, hogy ez nem valódi, hanem fictitius megtakarítás : akkor csudálkoztam, hogy többet nem eszközöltek, mert ily módon sokkal több megtakarítást lehetett volna eszközölni. Mikor ezután a megtakarításokat a pénzügyminister urnák pénzügyi politikája fölött tartott exposéjából s magából a budgetből megismertem: azokra nézve megmondottam már előbb, hogy azok nem megtakarítások, hanem az ország félrevezetésére számított állitások. Ez az első feltétel, a melyre a minister ur exposéjában nagyon sokat épített, azt mondván, elmentünk a lehetőség határáig, megtakarítottunk 8 ós fél milliót s most már jogunk van a nemzet áldozatképességére appellálni. De, uraim önök nem takarítottak meg 8 és fél milliót, sőt valóságban még 3 ós fél milliót sem; tehát önöknek nincs joguk a nemzet áldozatkészségére appellálni. Mit takarítottak meg ? Ezt megbeszéltük a budget vitában már, nem akarnám ezt újra felidézni ; hanem feltéve, hogy 8 és fél milliót takarítottak volna meg valóságban : ugyan nem nevelték-e a költséget ugyan annyival? Nem nevelték-e a közös ügyes kiadásokat 3 és fél millió írttal? Nem nevelték-e 1,348.000 írttal az arany agio elfogadása által az ország kiadásait ? Pedig erre