Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-48

42 £8. országos ttlés deczember 8. 1875. hassanak legalább oda, hogy legalább e kiadások jelentékeny része maradjon az országban s itt jöjjön forgalomba. Mondják ki, hogy a ma.gyar hadsereg vagy az önök szerinti magyar sorhadi csapatok, valamint a honvédség mindennemű felszerelése Magyarországban történjék. Ezt a közösügyes alku nem akadályozhatja; mert ez nem politikai, hanem tisztán administrationalis kérdés. A delegatio a quóta megszavazását kösse e feltételhez s ezáltal bizonnyal oda fogják az iparosok, kereskedők s közvetve a földművelők adóképességét emelni, hogy az adóhátralékok kevesbedni, sőt el is fognak tűnni. Töröljük el a haza ellen vetkezettek oly sok milliót elnyelő s minket törvényszerűit sehogy sem illető nyugdiját, szállítsuk le a centralisatio gépezetét mozgató hivatalnokok legio számát. A bagatelle ügyeket s adókezelést adják vissza a törvényhatóságoknak s ez által adóhivataloknál és a törvénykezésnél gazdálkodjak meg a most kidobott sok milliókat. Töröljék el a sok sinecurát, szakítsanak a hazánkat tönkre juttatott rabrica rendszerrel, gazdálkodjanak komolyan : s akkor az államháztartásának egyensúlya adóemelés nélkül is helyre fog állni. Önök fennen hivatkoznak a nemzet áldozatkészségére ; de hát 8 óv alatt egymást követett kormányaink tettek-e valamit a polgárok adóképességének, jóllétének emelésére'? Tettek-e egy lépést arra, hogy hazánk természeti kincsei kiaknáztassanak? Nem! semmit sem tettek, sőt ellenben mindent megtettek, hogy kezdetleges iparunk Bécs által megfojtassék. Avagy nem külföldön történik-e hadsereg és honvédség felszerelése, le az utolsó gombig ? avagy nem szabtunk-e sónknak az osztrákok kedveért oly árt, hogy külföldre egy szemet se vihessünk? avagy vasutainkhoz, vas-hidainkhoz nem külföldről hoztunk-e minden vasat, hogy itthon virágzó vas-iparunkat szemeink előtt tönkre menni engenjük ? kitűnő dohányunkat nem rothasztják-e el, hogy a rósz osztrák dohányhoz silányitva annak versenyképességét biztosítsák? Gazdag kőszén telepeink termékei előtt a világ forgalom utait nem zárták-e el? dús kén, czinober, rézbányáink — melyek nemzeti fejedelmek alatt oly nyereményéé kiviteli czikket képeztek — nincsenek-e lezárva ? nyersterményeink itthoni feldolgozására tettek-e csak egyetlen lépést? s vajon a 8 év óta folytonosságban levő adó-exeeutiok s növekedő uj adók által nem vették-e ki a földmivelő kezéből munkaeszközeit, vető-magját, s nem hozták-e a népet azon végietekbe, hogy földjét kénytelen potom árért elvesztegetni, vagy vetetlenül hagyni, hogy ma holnap, mint tatárjárások után gyökerekkel táplálkozzék. Azoknak, kik 8 év óta ily módon kormányoztak, s önöknek, kik utódaik, nincsen joguk a nemzet áldozatkészségére hivatkozni, mert a gyümölcshöz jutásért kivágták a termőfát, s az ország minden értékét Bécsbe expediálták: itt nyomor és siralomnál egyebet hátra nem hagytak. Azt hiszik talán, hogy mi párt érdekből vagy pessimismusból festjük ily sötétnek a helyzetet, menjenek ministerieink incognito, utazzák meg az országot és megfognak győződni, hogy e *kép nincsen t'ulfeketén színezve. Itt t. ház! palliativ szerek, itt toldozgatás, foltozgatás a gyümölcsöző kiadásoknak aprólékos törölgetése nem segíthet, itt csak gyökeres reformok s az absolutismustól Örökölt s eddig dédelgetett rendszerrel való teljes szakítás segíthet csak. Én fájdalommal látom át, hogy az uj kormány — melytől annyit várt a nemzet — e rendszer keretéből nem tud kibontakozni, s halad tovább azon utón, melyen csak adósságcsinálás s uj adóterhek behozatalával lehet, hitem szerint már nem nagyon messze czammogni, s mert én az ez irányban való tovább hatolás minden lépését végzetszerüleg veszélyesnek hiszem: azért ezen uj jövedelmi adótörvényt átalánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Gábor: Én is érzem és tudom méltányolni az időnek értókét: tudom, hogy ezzel az idővel, melylyel tanácskozásainkat megrövidítjük : pénzt gazdálkodunk azon ország javára, melynek pénzügyi helyzete valóban elszomorító. Valóban nem is szólaltam volna fel ha részint a jobboldal, részint pedig a baloldal részéről nem történtek volna oly nyilatkozatok, a melyeket szó nélkül hagyni nem lehet, melyek erkölcsi kötelességünkké teszik a fölszólalást; és midőn azokra válaszolok, egyúttal álláspontomat is jelzem. Széchényi Pál képviselőtá.rsam tegnap délután tartott beszédében, melylyel indokolta, miért nem fogadja el az épen tárgyalás alatt levő javaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául: fölhozta a népnek átalános elszegényedését, a nyomornak nagyságát és a szabadelvű pártnak, melynek tagjai közé tartozhatni én is szerencsés vagyok, azon vádat vetette szemére, hogy el van zárva, el van szigetelve a pártfegyelem nagysága által, hogy ne érezze az adófelemelés hatását. Az oly praktikus férfiú, mint Széchényi Pál gróf, bizonyosan tudja, hogy a hol párt van, létezni kell pártfegyelemnek is; de a pártfegyelemnek is megvannak korlátai, a melyeken tul pártfegyelem sem létezhetik, mert a pártfegyeleni sem ölheti meg a subjeetivitást, nem ölheti meg a meggyőződés szabadságát a párt azon tagjainál, kik a párt többségének megállapításával nincsenek egyértelemben. Kik ezen megállapodásokat meggyőződéseikkel ellentétben állóknak tartják : föl vannak hatalmazva arra, hogy kilépjenek a pártból. Oly pártfegyelmet nern ismerek, mely elválhatlan kötelékekkel csatolná a párthoz a párt tagjait, ós én határozottan jelenthetem, hogy mi, mint a pártnak tagjai, bírunk az akaratnak szabadságával ós meggyőződésünket nem áldozzuk fel semmi féle párt-