Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-48
48. országos illés deciember 8. 1876. 4.3 fegyelemnek; de mert megvagyunk győződve arról, hogy a párt jót akar; mert meg vagyok győződve, hogy a párt megállapodásai, ha érvényre jutnak, az ország javát, az ország boldogságát mozdítják elő: ez az oka, hogy a párt tagjai vagyunk és hogy annak kebeléből kilépni nem akarunk. (He•lyeslés a középen) Azért azon vádat, mintha a pártfegyelem által lekötve, feláldoznék subjectivitásunkat meggyőződésünk szabadsagát: én a magam részéről határozottan visszautasítom. (Helyeslés.) Én nem vonom kétségbe a t. képviselő ur intentióinak hazafiságát; de legyen szabad reménylenem, hogy önök szintén meg vannak győződve intentióink hazafiassága és tisztasága felől. Hane veniam damus, petimusque vieissim. Útjaink különbözők ; de a czél, a mely felé különböző utakon bár, de azt hiszem, mindannyian tartunk: e czél a hazának boldogsága, a nemzet jólétének, felvirágzásának előmozdítása és mert e czél felé vezető egyik eszköz az, hogy államháztartásunk megzavart egyensúlya helyreállittassék, mert az egyik eszköz az, hogy pénzügyi zavarainkból valahára kibontakozzunk : ez az oka annak, hogy a képviselőháznak nem hiszem, hogy egyetlen egy tagja volna, a ki a legközelebbi képviselő választások alkalmával programmjába fel ne vette volna, hogy oda fog mindenerővel törekedni, hogy államháztartásunk megzavart egyensúlya heyreállittassék, hogy flnáncziáink zavaraiból kibontakozhassunk és ezáltal egy szebb jövőnek reménye előidéztessék. Én részemről ugyan nem kerestem a képviselőjelöltséget ; hanem választóimnak többsége által moraliter voltam kényszerítve, hogy a jelöltséget elfogadjam. Akkor, midőn programmbeszédemet tartottam, szintén felvettem abba államháztartásunk megzavart egyensúlyának helyreállítására irányzott törekvést és határozottan hangsúlyoztam azt, hogy e ezélból oda fogjuk irányozni törekvéseinket, kogy elmenjünk a takarékosságban a legszélsőbb határokig, az állam jövedelmei lehetőleg fokoztassanak, és ha ezzel nem érnők el a czélt: államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására kilátásba helyeztem az adóemelést is. É szerint határozottan állithatom, hogy e tekintetben sem vagyok elszigetelve választóimtól; jó lélekkel mondhatom, hogy akkor, midőn ezen törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául elfogadom és talán részleteiben is elfogadom: ezt jó lélekkel tehetem, mert nem tettem oly ajánlatot, hogy adóelengedést fogok kieszközölni ; nem tettem ezt akkor, midőn tudtam, hogy az adóemelésre szükségünk leend. Széchényi Pál képviselő ur felhozza, hogy a pénzügyminister ur mint axiómát állítja fel azt, hogy a magyar nemzet ezen ujabb adóterhet is elbírja, s akkor, midőn az ellen vitáz, hivatkozik a nemzetnek átalános elszegényedésére, hivatkozik arra, hogy az országban mindenféle bukások, csődök, árverezések vannak napirenden és ezek mind oly jelenségek, melyek oda mutatnak, hogy a nemzet nem hogy képes volna elbírni az adók súlyát: sőt inkább össze fog roskadni alatta. Kérdem a t. képviselő urat: vajon azon szomorú képből, a melyet ecsetelt, azt következteti-e, hogy mindez az adófizetésnek következménye-e? Nincs-e meggyőződve a képviselő ur arról, hogy ez nem az adófizetésből deriválható, hanem hogy ennek okai másutt is keresendők? Okai keresendők részint a pénzügyi szédelgésben, részint abban, hogy kiadásainkat nem hoztuk aránj-ba jövedelmeinkkel, részint abban, hogy szükségfeletti kiadásokat is teremtettünk. Széchényi Pál t. képviselő ur azt mondja, hogy nem hiszi, hogy a . pénzügyminister urnák az a. hite, hogy az adóbefizetések által hitelviszonyaink javíthatók lennének, valósuljon és azt állítja, hogy az adók, ha behajthatók, csak kényszereszközökkel lesznek behajthatók; de utána teszi, hogy ő még kényszereszközökkel sem hiszi azokat behajthatóknak. Azt kérdem a t. hépviselő úrtól, hogyha a külföldet arról győzi meg, miszerint a magyar állam polgárai képtelenek arra, hogy az adókat befizessék; fogja-e ezáltal a magyar nemzet hitelét emelni? Én az ellenkező meggyőződésben vagyok, és azt hiszem, hogy nem fogja emelni. Mint valami csalhatatlan axiómát ugy állította oda, hogy a kivetett adók nem fognak befolyni és hogy jövőre az év bezárásánál még nagyobb lesz deficitünk és épen ez által hitelünk még erősebben lesz megingatva. Engedje meg a t. ház, hogy ón az ellenkezőt állítsam. Én nem állítom, csalhatatlan axióma gyanánt, hogy ezek az adók okvetlenül befognak folyni, mert lehetnek oly termési csapások, a melyek a legbiztosabb számítást is megingathatják; de ha a csapások nem jönnek és ha azon hitet tápláljuk a nemzetben, hogy ezen adók államiságunk érdekében befizetendők: erősen hiszem, hogy ezen adók be fognak folyni, és ez által a magyar állam hitele megszilárdul. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogyha találtunk volna módokat, utakat, eszközöket, a melyek felhasználásával államháztartásunk egyensúlyát más eszközökkel, nem pedig adóemeléssel lehetett volna helyreállítani: mi is készséggel felhasználtuk volna azon utakat, módokat és eszközöket; de mivel nem találtunk utakat, a melyek bennünket e czélra elvezettek volna, épen azért nem örömmel, de a kényszerűség előtt meghajolva, igenis hozzányúltunk az adóemelés eszközéhez —, csakhogy a magyar államot, mint magyar államot fentartsuk. Nem pártbeli elszigeteltség-, hanem hazánk forró szeretete, a magyar állam fentartására irányzott erős akarat s a magyar név becsülésének 6*
