Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-48
48. országos ülés de< fizetési képessége emelkedett volna ; de hogyan is tehetné meg azt? Ezen támadás után, mely Ghyczy Kálmán pénzügyérsége alatt törtónt: létrejött a nagy fusio. A nagy fusio azért történt, hogy pénzügyeink rendeztessenek ós a nép azon hiedelemben, hogy agy az adóképesség neveltetni, mint a pénzügyek rendeztetni fognak: oly óriási többséget küldött ide, mely a parlamentekben ritkítja párját; de ne vegyék ezt pusztán bizalmi szavazatnak, hanem tekintsék egy kétségbe esett kiáltásnak, tudniillik, hogy az ígéretet váltsák be. Mert a t. kormány, midőn a múlt országgyűlés feloszlattatott, sürgetéseink daczára sem adott programmot. Igaz, hogy a napokban itt felszólalt egy képviselő ur, Móricz Pál, azt mondván: én választóim előtt nem titkoltam azt, hogy adófelemelós nem lesz. Igenis elismerem, hogy nem titkolta, de mindkét kerületben meg is bukott; a harmadikban pedig, ott nem programmal szoktak választani, hanem egészen másként. Kérdem a kormányt mit tett az iránt, hogy a nép könnyebben viselhesse az adóemeléseket ? Mellőzöm most a bank és vámkérdést, vannak közvetlen nagyobb súlyosabb terhek, melyeken segíteni kellett volna; mert, hogy rendkívüli helyzetben van az ország, azt nem tagadhatja senki sem. Eendkivüli helyzetben nem elég a biztatgatás, nem elég a ehablouszerüleg beosztott munkának időről időre való halasztása; hanem rendkívüli eszközökhöz kell nyúlni; ós kérdem, nem tudja e mindenki, hogy az uzsora alatt nyög az egész ország, mely vagyonát, lételét mindenét pusztítja. Mit tettek a hitel előállítására? Legolcsóbb pénz mainap a 12°L-es, melyről már Prileszky Tádé t. képviselőtársam is egyszer kimutatta, hogy ily pénz mellett minden gazdának az országban, ha legszorgalmasabb is, meg kell bukni. Mit tettek a hitel emelésére ? Semmit. Szontagh Pál t. képviselőtársam említette a munkát, a takarékosságot, és hozzáteszi, hogy összetett kézzel ne nézzünk, hanem dolgozzunk. A nemzet a kormányt állította élére és én azt hívom fel, hogy összetett kézzel ne nézze a bajokat, hanem dolgozzon és orvosolja azokat; mert ha ezen bajok orvosolva lesznek, ezekben némi lendületet állit elő: akkor szólhat adófelemelésről; de ha a tett ígéretet be nem váltja, addig adófelemelésről a hazában szó sem lehet. Engedje meg a t. ház, hogy ezen felül Szontagh Pál képviselő ur még néhány előadott nézeteire megjegyzést tegyek. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy igen szép alkalma volna neki Berényi Ferencz képviselő urnák szavait és jelenlegi álláspontját megczáfolni, de azt elhagyja. Én tagadom, hogy igen szép alkalmat nyújtott volna Berényi Ferencz képviselő ur, hogy őt ezember 8 1875. 39 megczáfolják; mert ha Szontagh Pál képviselő ur a multak recriminatiójába akar bocsátkozni: akkor recriminálni kell a kormány ellenében, mely legnagyobb részben mai napig is az előbbi kormány embereiből áll. Én gr. Berényi Ferencz képviselő ur nyilatkozatát komoly figyelemre veszem: azért mert nem lehet azt mondani, hogy ő ellenzékeskedósből, ellenzéki viszketegből mondotta azokat, a miket mondott, mivd ő folytonosan a kormány hü pártolója volt és már ma ő is elérkezettnek látta kimondani: hogy ne tovább, . hogy álljunk meg. Ennek nem hogy recriminatióra kellene indítani pártjának tagjait; hanem arra, hogy ha egy a kormányt mindenkor hűségesen pártoló tag eként fakad ki, itt a bajnak komolynak kell lenni. Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy nem a takarékosság, hanem az önmegtagadás és a nélkülözés az, a mi megmentheti a hazát. Elfogadom azt, hogy ezzel lehetne a bajokat orvosolni, és bizonyos czélt kivívni a nélkül, hogy a nemzet elveszszen, ha ez önmegtagadás és nélkülözés önkénytes: de ez mai napság már nem önkénytes, hanem kényszerült, ott pedig, a hol kényszerült az önmegtagadás és nélkülözés : ott takarékosságról még csak szó sem lehet, mert az ily helyzetben pazarlásra vannak utalva a polgárok és hogy életüket fentartsák, mindent tiz egész százszoros áron kell venniök. Papp György képviselő ur Mocsáry Lajos képviselő úrra reflectálva, azt mondja, hogy mi az, a mivel mi pénzügyeinket rendezni akarnók? Ez számtalanszor elmondatott a házban. Először az: hogy e nemzetet önállóvá kell tenni. De a mit tehetnének, azt is elmulasztják napról-napra. A múlt budgetvita tárgyalásánál a takarékosságra nézve a pénzügyminister azt monda, hogy az csak ábránd, komédia, s hogy ő a maga budgetében nem nélkülözhet egyetlen egy embert sem. Megengedem, hogy nem nélkülözhet egyetlen egy embert sem mai napig, de micsoda dolgot végeznek ? Oly haszontalanokat, a melyek csak szaporítják a munkát. Például az adókivetésnél haszontalan munkát végeznek, az igazságtalan adók kivetése által. S igy nem természetes-e, hogy a munka felszaporodik; de volna csak egy erélyes kormány, az fékezhetné mindjárt, s nem kellene annyi ember. Nem akarok a ház türelmével visszaélni, azért kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Frölich Gusztáv: T. ház! Én nem igen szoktam a t. ház idejét igénybe venni és szívesen átengedem a szót másoknak, akkor, ha bizonyos ügy védelme háládatos szerepet biztosit az illetőknek; de most, midőn egy oly törvényjavaslat-