Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-48

40 48 országos ttlés deezember 8. 1875. megszavazásához akarok hozzájárulni, mely egy népszerűtlen törvényt fog létesíteni, most, midőn az én nézetem igen sok képviselőtársam nézetével ellentétben van : bocsássa meg nekem a t. ház, hogy rövid néhány perezre igénybe vegyem a t. ház figyelmét, türelmét. Belátom az idő drágaságát és ismerem a vita előrehaladott stádiumát, tehát nem fogok részletezve reflectálni azokra, a miket szívesek voltak , képviselőtársaim előttem elmondani; de lehetetlen, hogy ne reflectáljak egy szónok beszédére, a ki tegnap a Bachkorszak dicsőítésére emelte föl szavát. Szeretnék felelni neki, de utalhatom őt egy oly auctoritásra, ki megfelelt helyettem, s ki előtt meghajol reménylem Széchenyi Pál gróf is, s ez autoritás Széchenyi István. Olvassa el „Bliek" nevű müvét, s megtalálja benne a tegnapi állításaira a feleletet. (Helyeslés a középen.) Ezen rövid eltérés után egészen szárazon esak a tárgynál maradok. Vegyük helyzetünket ugy a mint van, s tekintsünk el pártállásainktól, s erre kérném leginkább mindkét ellenzék tagjait, mert szerintem, ha pártállásunktól eltekintünk: ítélhetjük meg csak nyugodtan az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mert ha a párt szempontjából akarunk reá reflectálni, akkor természetesnek találom azt, hogy megtagadják É kormánytól azon eszközöket, a melyek nélkül kormányozni nem lehet s hogy nem szavazván meg egy népszerűtlen törvényjavaslatot, olcsó fegyvert gyártanak maguknak saját maguk népszerüsitésére. Államháztartásunkban az egyensúly meg van zavarva, hitelünk csorbát szenvedett. Mik ennek okai? Nem akarom vizsgálni nem akarom kutatni, tudjuk mindnyájan ; de azok magyarázgatása által nem is változtatunk a helyzeten semmit. Államháztartásunkban az egyensúly helyreállítását, hitelünk helyreállítását tekintem egyik legfőbb feltételéül államiságunk fenállhatásának. Mit kell tehát tennünk, hogy e czélt elérjük ? kénytelen vagyok ismételni azt. mit már e házban annyiszor hallottunk, — hogy takarékoskodnunk kell, el kell mennünk a takarékosság azon határáig, meddig mennünk lehet a nélkül, hogy czélszerüknek s jóknak bizonyult intézményeink fönállhatását f

veszélyeztetnők. Kérdés, hogy megtettük-e ezt? Es erre feleletem az , hogy igenis; mert ha végig nézünk a lefolyt budget vita folyamán : azt látjuk, hogy minden tételnél, minden egyes számcsoportnál a megtakarítás vezetett bennünket. És a budget takarékossági irányának nagyon találó és biztos mértókét találom én.egy igen t képviselőtársamnak, az átalános vita alkalmával hangsúlyozott beszédében, azon t. képviselőtársunk beszédében, a kinek neve megemlítése maga is egyértelmű a takarékossággal, ki akkor üdvözölte a kormányt, hogy valahára az ő nézete szerint is takarékoskodik már.. Ezzel t. ház nem azt akarom mondani, hogy a takarékosságnak summumát elértük, hogy ujabb és nagyobb megtakarításokat tenni nem lehet; de a ma fenálló viszonyok közt ezt tenni lehetetlennek tartom : a mig azon javaslatok el nem lesznek fogadva, a melyeket a kormány ez irányban beadni fog, s melyeket a kormánytól várok. A fenálló factorokkal kell számolnunk, a fenálló viszonyokat kell tekintetbe vennünk. Más utat kell tehát keresnünk, hogy államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállíthassuk. Én az egész vita folyamában semmi concret javaslattal nem találkoztam, mely a bajon segíteni képes lenne, legalább nem olyannal, mely elfogadható volna; mert a t. túloldali ellenzéknek azon propositiója, hogy deficzitünket fedezzük az által, hogy törüljük el a közösügyeket: a mai viszonyok közt komoly javaslatnak nem tekinthetem; az ujabb adósságcsinálást pedig a legroszabb tanácsnak kell tartanom, és nekem meggyőződésem az, hogy azon urak, a kik a javaslatot tették: ha a kormányon volnának is, magok sem követnék; mert épen oly jól tudják, mint én vagy mi, hogy mennyire meg van ingatva hitelünk, s mily súlyos, nehéz hogy ne mondjam megalázó feltételek alatt voltunk kénytelenek az utolsó nagy kölcsönt megkötni Tehát más utat kell választani s az egyetlen ut, melyet én czélszerünek látok, az: melylyel a t. kormány előterjesztett javaslatában követ. Hitelünkre van és lesz még szükségünk, és hitelünket minden esetre csak ugy állithatjuk helyre, ha fizetési képességünket bebizonyítjuk a világ előtt. Hogyan tehetjük ezt jobban, mint hogyha megmutatjuk, hogy nemcsak akarjuk, hanem hajlandók is vagyunk és birjuk is saját szükségleteinket saját erőnkből fedezni. (Helyeslés a középen.) Nem mondom, hogy ez könnyű dolog lesz: hanem a szükség által ránk parancsolt dolognak tekintem. Tudom én azt nagyon jól, hogy nagyok és nehezen elviselhetők az adók, tudom talán még jobban, mint nagy része képviselőtársainknak, mert oly vidéket vagyok szerencsés képviselni, mely a közterhekhez már is nagy mennyiségben járul; de mégis elfogadom az előttünk fekvő javaslatot. De mert engem sem a vidékre sem a foglalatosságra nézve, nem vezetnek helyi vagy személyes érdekek, s én magamat mindenekelőtt országos képviselőnek tekintem és mint olyan belátom, hogy ezen javaslat elfogadása által hitelünk helyreállítva lehet, hogy a javaslat elfogadása által államháztartásunkban a suiyegyen helyreállításának mintegy alapköve lesz letéve : Ezeknél fogva én azon mondattal: „hazám mindenek előtt" a jelen törvényjavaslatot a részié-